Pucca barátom adta kölcsön ezt a könyvet. Egyszerűen a kezembe nyomta, mert tudja, hogy szeretem a Studio Ghibli filmjeit, és mert ő már rengetegszer elolvasta és biztos benne, hogy nekem is tetszeni fog. Egy ilyen ajánlás után, illetve a ténnyel, hogy a könyv alapján készült animációs film az egyik kedvencem, nem volt kérdés, hogy elolvasom.
A könyv több kiadást megélt első, 1986-os megjelenése óta, és azt kell mondanom, kifejezetten örültem, hogy én ezt a változatot kaptam meg. A borító nagyon egyszerű, letisztult és tökéletesen passzol a történethez.
Maga a regény 302 oldal, ám a könyv végén van még további tíz oldal, amin két interjú olvasható a szerzővel, néhány érdekesség az animációs filmről és egy kis ajánlás is szerepel.
Fülszöveg:
"In the land of Ingary, where seven-league boots and cloaks of invisibility really exist, Sophie Hatter attracts the the unwelcome attention of the Witch of the Waste, who puts a curse on her. Determined to make the best of things, Sophie travels to the one place where she might get help – the moving castle which hovers on the nearby hills. But the castle belongs to the dreaded Wizard Howl whose appetite, they say, is satisfied only by the hearts of young girls…"
Pucca előre figyelmeztetett, hogy a filmadaptáció több mindenben eltért az eredeti műtől, így nem okozott számomra váratlan meglepetést néhány teljesen más irányt vett mellékszál. A történet elsődleges cselekménye azonban természetesen az elátkozott Sophie egyre kalandosabban alakuló élete a varázsló mozgó kastélyában.
Ez a könyv egyértelműen mese, amit a nyitány és a rengeteg mesei utalás, mint például a hétmérföldes csizma is igazol. Ebben a világban ugyanis él a varázslat, boszorkányok mászkálnak mindenfelé és persze átkoznak el embereket. Szinte minden szereplőn van egy átok vagy van valamilyen mágikus kötése, esetleg magát varázsolta el valamiképpen. Ettől a világ kifejezetten izgalmas, főleg a mozgó kastély mágikus, sok helyre nyíló ajtajával kiegészítve. Nekem nagyon tetszett a környezet, a hangulata és a folyton mozgásban lévő események. Sophie egyáltalán nem unatkozik, mindig jön egy új szereplő, egy új feladat, egy új kaland, vagy csak Howl egyik újabb hisztije, hogy lekösse magát és ezzel az olvasó figyelmét.
A film és a könyv kapcsolatát illetően, a regényben sokkal jobban ki vannak fejtve a különleges képességek, így jobban összeáll a történet. Míg a női főhős - leszámítva a korát (a filmben fokozatosan fiatalodik vissza) - elég jó összhangban van az animációs adaptációval, addig a főhős férfi karaktere rendkívül sokat változott. Howl eredetileg egy tipikus lusta férfi, aki többnyire úgy vislekedik, mint egy kamasz. Hisztizik, rengeteg időt tölt a fürdőszobában, állandóan drámázik és ha estleg megfázik, jaj a világnak, mert a férfinátha kész istencsapása. Szóval egy kifejezetten szórakoztató karakter egy kifejezetten szórakoztató könyveben.
Átkok ide vagy oda, gonosz boszorkányok és démonok meg amoda, ez egy finom humorú mese. Szórakoztatni akar, semmi többet és ehhez minden mesei elemet és kínálkozó lehetőséget felhasznál az elvarázsolt kutyától a teavizet forraló tűzdémonig. Apropó Calcifer, itt is ő volt a kedvenc szereplőm.
A történetvezetés, bár egyenesen halad előre az átkok megtöréséig, több fejezetben tesz egy-egy kitérőt. Néha az olvasó ezért úgy érezheti, eltértünk a tárgytól és már megint valakinek az új mágikus problémájával foglalkozunk a főhősök helyett. Csakhogy a könyv végére az összes mellékszál egybefut és ezzel minden darabka a helyére kerül.
Ami a szerelmi szálat illeti, természetesen itt is akad, hiszen Howl női szíveket reggelizik, de kevesébé hangsúlyos, mint a filmben vagy mint ahogy az olvasó esetleg számít rá. A két főhős kapcsolata ugyanis nem feltétlenül romantikus értelemben érdekes, hanem önmagában is.
Még egy dologról szeretnék említést tenni, a nyelvezetről. Nem ez a legegyszerűbb angol nyelvű könyv, amit olvastam, ám nem is a legbonyolultabb. Egy kényelmes közepesen erős nyelvtudást igénylő könyvnek mondanám. A történet mesei elemei miatt és a részletes lerásokból kifolyólag viszonylag nagyobb szókincset használ. Ha valaki hozzá van szokva az angol nyelvű olvasmányoknak, nem lesz vele gondja, ám első idegen nyelvű könyvnek nem feltétlenül javasolnám.
Pucca barátomnak tehát igaza volt, tetszett ez a könyv. Kellemesen szóralkoztatónak találtam és ismét meghozta a kedvemet, hogy újra megnézzem a belőle készült animációs filmet.
Tudom ajánlani azoknak, akik egy jó mesére vágynak sok boszorkánnyal és átkokkal. Ha valaki látta a filmet, az eredeti műben sem fog csalódni, de az is nyugodtan vágjon bele, aki még nem hallott róla semmit.
Kiegészítés:
Az írónő nem állt meg egy könyvnél, hanem írt még két további kötetet ebben a mágikus világban, és természetesen továbbra is ragazskodott az érdekes épületekhez. A második könyv, Castle in the Air az arab mesevilágba viszi el az olvasókat, míg a harmadik könyv, House of Many Ways pedig visszatér a kezdetekhez és kicsit tovább viszi az első könyv szereplőinek történetét. A kötetek egyébként teljesen különálló történetként is megállják a helyüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése