A soha határa

Ez a könyv jelenleg Molyon az 51. legjobb romantikus könyv és több pozitív véleményt hallottam róla, mint negatívat. Ennyi mentség elég is, miért nem bírtam ellenállni neki és a szép borítójának.

Nekem nagyon tetszik ez a copfos lány, mintha a főhősnő, Camryn elevenedne meg. Azonban van vele egy picike gond, egy másik könyvnek (Rebecca Hamilton: Az örökéletű) ugyanilyen lett a magyar borítója. Megesik az ilyesmi, mégis bosszantó, mert az olvasókat megzavarhatja. Szóval az ember jobban teszi, ha nem csupán a borítót nézi meg, hanem a címet és a fülszöveget is, mielőtt választ.

506 oldal, bár az utolsó lapokat reklám foglalja el. Találtam benne pár elgépelési hibát, de nem annyit, hogy bosszantson.

Fülszöveg:

"Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.
A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?"

Ez a könyv egy romantikus regény csipetnyi erotikával fűszerezve.

Nem tudom pontosan, mire számítottam, mikor elkezdtem, de elégedetten csuktam be, mert végül pont azt kaptam, amit akartam. Egy kis kalandos romantikát, egy kis életfilozófiát, amin rágódhat az olvasó, nagyon sok jó zenét (amivel tele is pakolom a bejegyzést) és szerethető karaktereket. Élveztem az utazást, még akkor is, ha nekem nem volt teljesen spontán, mivel pontosan kitaláltam, hol lesz az a bizonyos végállomás. 

Szerintem mindenkinek megfordult már a fejében, milyen lenne, ha felkapná a hátizsákot és menne, amerre a lába viszi. Milyen lehet végcél nélkül utazni, csupán a helyváltoztatás öröméért, hátra hagyni kicsit mindent, a szürke hétköznapokat, a problémákat és szabadnak lenni, mint a madár. 

Camryn nem csupán gondol rá, hanem meg is teszi és ezzel belevág élete legnagyobb kalandjába, amiért irigyeltem. Főleg mert tudom, hogy én nem tehetem meg és nem csak azért, mert nem tartana tovább egyetlen napnál, míg átszelem az országot, vagy mert nincs annyi megtakarított pénzem, hogy hetekig céltalanul utazzak, hanem mert túlságosan ragaszkodom a megszokott életemhez, hogy ilyesmibe belevágjak. Ettől függetlenül szeretnék egyszer elmenni a semmi közepére, hogy ott bolyongjak kicsit egyedül és élvezzem csak a füvet a talpam alatt és a kék eget a fejem fölött.

A könyv egyik bája tehát az, hogy elrepíti az olvasót egy remek utazásra.

Ez az utazás ráadásul tele van olyan kalanddal, amiről csak álmodni lehet. Aki sokat utazik, az bizonyára ismeri az érzést, mikor leül az ember mellé valaki és meglepően jó társaságnak bizonyul. Sajnos, többször fordul elő az ellentéte. (Épp ezért szoktam általában fülhallgatóval egy könyvbe temetkezni.) 

Cam azonban szerencsés és nem csupán jó társaságot kap, hanem tökéletest. Most komolyan, mennyi az esélye, hogy életed szerelme fog mögéd ülni a buszon és még meg is szólít? Nem sok...

Camryn kedvelhető főhősnő. Vannak problémái, amik elől menekül és bár nem biztos, hogy mindenki olyan súlyosnak érzi őket, nem is ez a lényeg. Cam menekül, ahogy sokan szeretnének és nem egyszerűen önmagát keresi, hanem az életét, azt, amitől érzi, hogy igazán él. Ezt pedig szerintem minden olvasó könnyedén megértheti, így azonosulni lehet a főhőssel.

Andrew tökéletes kiegészítése és útitársa Camnek. Természetesen helyes srác, de szerencsére nem merül ki ennyiben. Van stílusa, pimasz, pont annyira, hogy szexi legyen és jó a zenei ízlése. Tetszett, ahogy nyugodtan, ám határozottan vonta bele a lányt mindenbe, amitől pont azt adta neki, amire vágyott, igazi életet. Egyedül a verekedős hajlama volt picit sok nekem, de ettől függetlenül nagyon megkedveltem. Meg tudtam érteni, miért szeretett bele Cam és cseppet sem bánnám, ha egy hasonló kaliberű fiú, legközelebb mellém ülne a vonaton.

A szereplőkre tehát nem lehet panasz, bár Natalie kicsit sok volt nekem.

A cselekmény, ahogy már írtam, lényegében egy utazás annak minden részletével, és mivel amerikai államokat átszelő utazásról van szó, jó néhány napot felölel. Ez pedig kicsit hitelesebbé teszi a hihetetlen megismerkedés után a szereplők kapcsolatát. Nagyon tetszett, hogy fokozatosan közeledtek egymáshoz és lépésről lépésre mélyedt el a kapcsolatuk.

Itt kell megemlítenem a már említett fűszert, az erotikát. Mindig tartok kicsit tőle, mert nagyon el tudja rontani a cselekményt, megakaszthatja és elhúzhatja egész más irányba, mint ahogy indult. Itt viszont tényleg csupán fűszerként szerepel a szókimondó szereplők ellenére is. Akad tehát a könyvben ágyjelenet részletes leírással, ez mégis olyan szépen belesimul az utazás többi eseményébe, hogy nem eshet rá panasz. Piros pont érte.

Cam indokai az utazásra a kezdetőktől fogva világosak, míg Andrew okai kissé homályosak. Ez adja a cselekmény titokzatosságágát, bár egy idő után könnyedén ki lehet találni, mi áll a háttérben. A vége pedig csavarrá fejleszti ezt a kis titkot, ami szerintem remek, bár átláttam rajta.

Összességében tehát tetszett. Nagyon élveztem ezt az utazást, Andrew társaságát és a sok zenét.

Azoknak ajánlom, akik már kacérkodtak a gondolattal, milyen lenne elindulni az orruk után, illetve mindenkinek, aki egy romantikus mesére vágyik, mert álmodozni jó.

Cam és Andrew dala:

Kiegészítés:

Az írónő, J. A. Redmerski nem elégedett meg egyetlen könyvvel, így írt hozzá folytatást Az örökké határa címmel, ami pár nap múlva fog megjelenni a magyar könyvesboltokban. 

Nem értem, miért kellett még egy könyv. Olyan szépen lezárta a történetet, hogy a folytatást teljesen feleslegesnek érzem. Már most tudom, mi lesz benne, pedig csak a fülszöveget olvastam el. Egyáltalán nem érzem a késztetést, hogy elolvassam. Nekem ez a történet így, egyetlen könyvben volt kerek és egész, nem vágyom többre.