Csavargások XXIV.

A pünkösdi hosszú hétvégén úgy döntöttünk San Diegóval, hogy kirándulgatunk kicsit. Az időjárás szép volt (talán kicsit túlságosan is...), ezért a szabadba vágytunk és egy kicsit el akartunk szakadni otthonról. Mivel mindketten vár- és kastélymániásak vagyunk, olyan helyszíneket választottunk, ahol tudtunk gyönyörködni ezekben a szép épületekben. Első napon egy Tisza-parti kastélyt néztünk ki, míg a második napon két közelebbit Székesfehérvár környékén. Mindegyik jó ötlet volt.

Andrássy-kastély, Tiszadob

kastély a főbejárat felől

A kastélyt Andrássy Gyula építette az 1880-as években. Ráadásul nem is akárhogyan, mert a volt külügyminiszter és miniszterelnök mindent napokhoz kötött. Konkrétan megmondta a tervezőnek, Meinig Artúrnak, hogy 4 bejáratot szeretne, mert négy évszak van. 12 tornyot akar a hónapok számához igazodva, legyen 52 szobája, mert ennyi hét van egy évben és a napok számának megfelelően 365 ablakot is kért. A tervező pedig maximálisan betartotta az igényeket, így az épület tetején sok kicsi tornyocska található csupán esztétikai, no meg számtani okokból és sok picike ablak is megszámlálható. Bevallom, nem ellenőriztem le, hogy mindenből megfelelő számú van-e, de van egy olyan érzésem, hogy az Andrássy-család megtette anno helyettem.
A kastély állapotára a világháborúk nem voltak jó hatással. Jelenleg csupán három bútordarab eredeti, a többi korabeli, ám eredetileg nem a kastélyhoz tartozott.

kastélyon belül

A második világháború idején hadikórház, majd utána gyermekotthon lett. A gyerekeket egy idő után azonban kiköltöztették és 2009-ben megkezdték az épület felújítását. Az elhúzódó munkálatok miatt azonban csak 2015-től látogatható.
A látogatási idő magyar szokásokhoz híven keddtől vasárnapig tart. A belépés csak tárlatvezetéssel lehetséges, ám mivel óránként indul vezetés, ez egyáltalán nem okoz fennakadást. A belépőjegy nem drága és bár a berendezésből az említett háborúk és egyéb nem épp kastélybarát időszakok miatt nem sok maradt, érdemes megnézni. A túra nagyjából egy órás és már csak a gyönyörű és szerencsére eredeti lépcsősor, illetve a kertre nyíló kilátás miatt is érdemes belülről megcsodálni.
Apropó kert, a kastélyhoz egy meglehetősen nagy zöld terület tartozik. Le lehet sétálni a Tiszához, fénykorában a folyón érkeztek ide a vendégek. Illetve az épület mögött egy kifejezetten impozáns sövénylabirintus foglal helyet. Muszáj volt benne bolyonganunk kicsit a hőség ellenére is. A kastély egyébként fogad rendezvényeket, például kedvelt esküvői helyszín, amit teljes mértékben meg tudok érteni.

a kert

Ha valaki nem csak gyönyörködni akar, hanem információra éhes, akkor érdemes a látogatás előtt kicsit utánanézni a család történetének. Erről ugyanis nem sokat beszélnek a tárlatvezetésen. Tudom ajánlani erre a célra gróf Andrássy Katinka memoárját. A "vörös grófnő" néven is ismert hölgy a kastély építtetőjének unokája és Károlyi Mihály felesége volt. Két kötetben megjelentetett visszaemlékezéseinek elején gyermekkoráról ír, vagyis szó esik a családról és magáról a kastélyról is benne. Jó stílusa van, így könnyed olvasmány.
Érdemes tehát ellátogatni ide. Mi cseppet sem bántuk meg, hogy ezt a kastélyt választottuk. Szépen fel van újítva, minden kastélyrajongónak meleg szívvel tudom ajánlani.
Szerintem a képek önmagukért beszélnek:

ebédlő

kastély a labirintus felől

Károlyi-kastély, Fehérvárcsurgó
Folytatva kastélynéző túránkat, megnéztük mégis milyen családba házasodott be Katinka. Hát, a Károlyi-család sem panaszkodhatott.

a kastély szemből

A klasszicista és eklektikus stílusú kastélyt a 19. század közepén Károlyi György építette és a kivitelezésben Ybl Miklós keze is benne volt. Meg is látszik rajta, igazán szép épület.
Sajnos ennek a kastélynak sem tettek jót a háborúk, mert egy ideig német főhadiszállás volt, majd elfoglalták az oroszok, akik a kertben tábortüzet raktak a kastély könyvtárából... Szóval nem volt túl kegyes hozzá a sors, ezért itt még kevesebb az eredeti berendezési tárgy. Konkréten egy van belőle, egy szék az egyik szobában.
A háborúk után egy ideig itt is árva gyerekeket szállásoltak el, majd a csúfosan leromlott épületet a Károlyi-család által létrehozott alapítvány kezdte felújítani.
Ma egy része szállodaként üzemel, míg a másik fele egész évben nyitva áll a látogatók előtt. Ide is csak tárlatvezetéssel lehet belépni, ám szerencsére itt is óránként indulnak a túrák.

forgatási kellékek

A hiányzó berendezési tárgyakat okosan igyekeztek érdekes dolgokkal pótolni. Például van néhány tárgy a család hagyatékéból, páratlan címertannal foglalkozó könyvgyűjtemény és még néhány forgatási kellék is kiállításra került. A kastélyt ugyanis filmekhez is előszeretettel használják.
A tárlatvezetésen itt egy kicsit több szó esik a család történetéről, ám egy órás séta alatt nem lesz senki szakértő, ezért szintén érdemes kicsit előre felkészülni. Már csak azért is, hogy az ember lássa milyen összefonódások voltak a magyar főúri családokban.
A vezetés talán legérdekesebb része az, hogy a kastélyt zegzugosan járhatjuk be és felmehetünk például a tetőre is.
A belső túra után hosszú sétát lehet tenni a hatalmas parkban, ami körbeveszi az épületet. A fák kellemes árnyékot adnak, a tó hangulatos és teknősöket rejt. Szóval remek kikapcsolódás, ezt a kastélyt is tudom ajánlani.

kilátás a tetőről

Esterházy-kastély, Csákvár
Kirándulós hétvégénket Csákváron zártuk. Egyrészt közel volt a Károlyi-kastélyhoz, másrészt tudtuk, hogy ez lesz a legkevésbé látványos, így nem sok időt szántunk rá.

Esterházy-kastély

A kastély a 18. század második felében épült. Gróf Esterházy János főispán építette a fertődi kastélya mintájára. Nos, valóban mutat hasonlóságokat, bár a 19. század elején átépítették, így a klasszicista stílus jobban dominál, mint a barokk.
Sajnos ez a kastély nem látogatható, mivel az 1950-es évek óta kórházként működik. Az épületbe ezért nem tudtunk bemenni, ám a kertje turisták számára is látogatható. Érdemes is körbesétálni, mert nagyon szép épület, de azért látszik rajta, hogy ráférne a felújítás. A hatalmas kert kifejezetten elhanyagoltnak tűnt, pedig három kerti látnivalót (szobrok és műbarlang) felújítottak és éjszaka még ki is világítják őket. A fák azonban így is szépek és rengeteg madárfajt láttunk séta közben.
Ez a kastély tehát nem olyan látványos, mint az előzőek, mégis érdemes vetni rá egy pillantást. Jól mutatja, hogy kis városokban micsoda kincsek bújnak meg. Kár, hogy nem törődünk velük úgy, ahogy megérdemelnék...