Mozgóképek LXXI.

A december nem a filmekről szólt, hanem az ünnepekről, így az elmúlt hónapban csupán 3 filmet néztem meg, ebből egyet moziban.

Gravitáció

"Dr. Ryan Stone-nak, a kiváló orvosmérnöknek ez az első küldetése a világűrbe, a veterán Matt Kowalskynak pedig az utolsó, mielőtt nyugdíjba menne. Éppen rutinjellegű szerelési munkát végeznek, amikor egy meteorzápor elpusztítja az űrbázist és az űrhajóstársaikat, és a két asztronautát elszakítja az űrsiklótól. Az összeköttetésük megszakad a Földdel, egymáshoz kötve sodródnak a végtelen világűrben. Hamarosan fogytán az oxigén. A félelmük fokozatosan pánikba fordul, semmi esélyük a megmenekülésre."

Elég sok jót hallottam már erről a filmről és San Diego is dicsérte,  mivel látta moziban. A sci-fi azonban nem különösebben az én műfajom, így a Mentőexpedíció pozitív meglepetése kellett ahhoz, hogy rászánjam magam a megtekintésére.

Ez a film egyértelműen széles vászonra és egyértelműen 3D-re készült, az otthoni filmélmény ezért nem üt elég nagyot. Nem volt rossz film, izgalmas volt a főhősök küzdelme és a tévé képernyőjén nézve is gyönyörű volt a látvány, mégsem ájultam el tőle. A történet ugyanis eléggé kiszámítható és itt-ott elég hihetetlen. Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy megnéztem és tudom ajánlani azoknak, akik egy világűrben játszódó filmre vágynak.

Madeline a mélyben

"A New Jersey-i tinédzser, Madeline lelkes tagja egy jó nevű, progresszív kísérleti színházi társulatnak. Édesanyja szemében Madeline egy védtelen, mentálisan sérült teremtmény, akinek állandó felügyeletre és kezelésre van szüksége, ezért aggódva figyeli, hogy lánya egyre fontosabb szerepet kap a csapat munkájában. Amikor a társulat karizmatikus vezetője, Evangeline a lány tehetségétől megbűvölve arra ösztönzi Madeline-t, hogy szője bele problémás múltját és gazdag belső világát a kollektív alkotói folyamatba, a valóság és a performansz közti határvonal kezd elmosódni, meglepő és destruktív fordulatokat véve a biztonságos próbák teréből a valóságba. De mi is a valóság?"

Nel barátommal nyertünk jegyet a film premier előtti vetítésére. Nos, nem ez volt a legjobb mozis évzárás.

Ez a film pont olyan, mint az előzetese. Kusza, furcsa, néhol értelmetlen és nem lehet igazán meghatározni, miről szól. Értem én, hogy a készítők mindezt szándékosan tették és ezzel próbálták átadni a főhős zaklatott elméjét, de ez mozifilmnek nem igazán állja meg a helyét. A néző csak sodródik a bizarr képekkel és az unszimpatikus szereplőkkel (senkit sem tudtam megkedvelni a macskán kívül) és várja, csak várja, hogy összeálljon valami. Persze, hogy a végére sem áll össze.. Ettől akart művészi lenni, ám én ettől akadtam ki igazán. Nem tetszett, mert nem adott semmi támpontot a nézőnek, mert nem szeretem a kortárs, modern, elvont táncokat és az olyan filmeket, amelyekben nincs egy darab épkézláb párbeszéd sem. Szóval hiába értem, mit akartak kifejezni vele, nem jött át.

Kizárólag elvont művészfilmek rajongói kezdjenek bele, mások inkább kerüljék.

Jurassic World

"Steven Spielberg producerként tér vissza nagy sikerű, úttörő sorozatának legújabb részével, a Jurassic World rendkívül látványos, torokszorítóan izgalmas, nagyszabású kalandjával, melyben újra megnyílik a híres sziget őslény parkja. A helyszín az eredeti Nublar sziget, amely dinoszaurusz élményparkként működik, de nem túl sikeresen. Hogy feltornázzák a bevételeket megalkotnak egy genetikailag módosított hibrid dinoszauruszt, az Indominus Rexet, de természetesen semmi sem alakul a terv szerint."

Nem akartam megnézni ezt a filmet, sőt kifejezetten ellene voltam, mert a Jurassic Park trilógia volt gyerekkorom egyik kedvence. Nem akartam, hogy egy új elgondolása az éltre keltett dinoszauruszoknak elrontsa nosztalgikus élményeimet. Az ünnepek alatt azonban kapcsolgattam a tévét egy lusta estén és épp akkor kezdődött és egyszerűen ott ragadtam.

Az új film is hozta azt a hangulatot, amit a régi filmek keltenek és ezzel elég gyorsan megnyert magának. Persze nem tökéletes alkotás, mert eléggé sablonos, kiszámítható és helyenként az első film újraforgatott jeleneteit tartalmazza. Ráadásul a látványvilág sem volt olyan hatásos, mint korábban. Míg a régi filmek dinói fizikailag is ott voltak, addig itt a többség csak a zöld háttéren működött. Jó dolog a modern technika, de én még mindig a kézzel fogható dolgokat preferálom.

Összességében meglepően jó volt és örülök, hogy mégis adtam neki egy esélyt, mert a hangulat most is megfogott. A kedvencem azonban még mindig az első és utánozhatatlan Jurassic Park, mert a raptorok a konyhában még felnőtt fejjel sokadjára is félelmetesek. Ajánlom mindenkinek, aki dinókra vágyik.

Értékelés:

Jurassic World                                   ->   7

Gravitáció                                         ->    6

Madeline a mélyben                         ->    2

2018 filmösszegzése

Talán mondhatom, hogy az elmúlt év igazi filmes év volt számomra. Így jár az, akinek filmmániás barátja van és rászokik a mozira. Épp ezért úgy gondolom, illene egy filmes összegzést írnom, mint ahogy a könyvekkel tettem.

Az óévben összesen 80 filmet néztem meg. 

Ebből több mint a felét, szám szerint 42-őt moziban.

Műfajok szerinti bontásban a következőképp néz ki a statisztika:

32 dráma, 14 akciófilm, 8 vígjáték, szintén 8 horror, 5 fantasy és 5 sci-fi, 3 zenés film, 2 krimi és szintén 2 animációs film, valamint egy dokumentumfilm.

Nem tervem ennél több filmet nézni az újévben, de az biztos, hogy 2019-ben is fogok moziba járni.