Szlovénia - tavak

Szlovénia legcsodálatosabb részei kétség kívül két tó környékén helyezkednek el. Ezek voltak elsődleges úti céljaink, ahogy azt utazásunk bevezetőjében már említettem.

Mindkét tó gyönyörű, mindkettőt érdemes megnézni, ám míg a Bled nagy köztudatnak és népszerűségnek örvend, addig a Bohinj kicsit megbújik. Talán pont ezért van az, hogy rettenetesen örülök, hogy utóbbi partjához közel sikerült szállást találnom, mert a Bohinj lett a tó-szerelmem. Egyszerűen gyönyörű, egyszerűen nem tudtam betelni vele, szóval imádom.

A következőkben elfogultság, kislányos rajongás és indokolatlanul sok fénykép előfordulhat.

Bled

tó szigettel és várral

Ha Szlovénia látnivalóiról szóló bármit néz az ember, akkor abban biztosan szerepel a Bled. Ez egyrészt jogos, hiszen gyönyörű tóról van szó a Júlia-Alpok lábánál. Másrészt érthető, mivel a tó közepén álló sziget a templommal mesébe illő látványt nyújt, amit a part-menti sziklaszirten őrködő vár csak fokoz. Harmadrészt viszont ez okozta azt is, hogy turistaközpont lett belőle.
Szóval a hely csodás, de rengeteg az ember.
Vállaltan antiszociális vagyok, ha túlzsúfolt helyekről van szó, így bár lenyűgözött a látkép, elszörnyülködtem a strandolók, fotósok, autók, külföldiek és minden más, ami ezzel jár csődületétől. A népszerű helynek sajnos megvan a maga keresztje...
Ezért jól jártunk, hogy az első délutánon, amit itt töltöttünk, borult volt az idő. A szemerkélő eső miatt megfogyatkozott a parton a népsűrűség, aztán míg megvacsoráztunk egy helyi étteremben, olyan vihar kerekedett, hogy minket is megfutamított.

várudvar

No, de nem adtuk fel a vár meghódítását, másnap korán reggel ezzel kezdtünk. Bledet úgysem lehetett kikerülni, mindig rajta keresztül vezetett az út.
A várba érdemes korán érkezni, mert ahogy telt az idő újabb és újabb buszok érkeztek tele turistákkal. Mi, korai pacsirták azonban még kevésbé szűkösen nézelődhettünk, ami fényképezés szempontjából igazi előny.
Nagyon kedvelem Szlovéniában, hogy számol a szomszédokkal. Itt is kaptunk magyar nyelvű leírást, sőt még magyar nyelvű audio guide is volt, ami ingyenesen elérhető telefonról.
Innen tudom, hogy ezen a hegyen mindig állt vár (egyébként 11. századi építésű) és csupán átépítették kicsit a századok során. Habár múzeum is található a várban és a meghallgatott információk is nagyon érdekesek voltak, elsősorban a látvány az, ami miatt betér ide az ember. Impozáns épület magaslati helyen, kell ennél több?
Nekünk nem, úgyhogy jól körbe is fényképeztük. Egyszerűen meseszép.

kilátás a tóra

vár

kilátás a városra és a hegyekre

Bohinj
Ha az embert lenyűgözi a Bled látványa, akkor Bohinj tavához érve a szava is elakad.
Bohinj nem csak nagyobb és ősibb, hanem sokkal békésebb is. A Triglav Nemzeti Park része, háborítatlan terület. A partközelben egyáltalán nem lehet építkezni és vizét még a naptejtől is óvják. Ez pedig teljesen jogos és dicséretes, mert ezt a látványt védeni kell.

Bohinj

Gleccsertó, így még nagy melegben is kellemesen hűvös volt a vize és olyannyira érintetlen, hogy a partközelben lelátni a kristálytiszta víz aljára, ahol fürge halacskák úszkálnak. Habár lehet benne fürdeni, csupán néhány tucat ember pancsolt itt. Annál több volt azonban a túrázó, mivel a nemzeti park túraútvonalainak nagy része a tótól indul.
Mi nem vállalkoztunk nagy túrára, csak körbesétáltunk. Erre azonban ráment a délelőttünk, mivel 12 km barangolást jelentett a tó partján hol ösvényen, hol fák között, hol folyócskán átvágva.
Érintetlenségének újabb bizonyítéka, hogy míg folyton jöttek velünk szembe, illetve mögöttünk más túrázók és itt-ott úszkált a vízben valaki, sem a tóban, sem a tó környékén nem volt nyoma emberi létnek. Igen, ez azt jelenti, hogy egyetlen elhagyott zsebkendőt vagy csokoládés papírt sem láttam. A szlovének igazán vigyáznak kincseikre, tanulhatnánk tőlük!
Az itteni túrázók pedig a tipikus turistáknak teljes ellentétei. Mindenki mosolygott, köszönt annak aki szembe jött, sőt, mikor megálltunk megvárni, hogy a sziklák között átvergődjön egy csapat, mindegyikőjük külön megköszönte a türelmünket. Szóval, bár elfáradtunk, nagyon megérte körbesétálni.

tópart

úton a tó körül
- San Diego kicsit megpihent -

szikla a tóban

sífelvonó a hegyen

még mindig úton egy patak partján

körbeértünk

újra civilizáció

Mikor elterveztem ezt az utat, kijelentettem, hogy csónakázni akarok. Igazi romantikus ringatózásra vágytam a tó közepén és szerencsémre San Diego nem volt ellene. Sőt, bevállalta, hogy végigevez, míg én, mint egy dáma süttetem magam a napon. Oké, valójában én is akartam evezni, de féltünk, hogy helycsere esetén felborulunk. Ez azért sem volt kecsegtető kilátás, mert a tó 45 méter mély. Már akkor, mikor belegázoltam éreztem, hogy nem egy Zamárdi. Combközépig sétáltam be és csak azért nem tovább, mert nem volt rajtam fürdőruha és tudtam, még egy lépés és mellig elsüllyedek.
A tervet Szlovéniában töltött utolsó napunkon teljesítettük. Reggel lementünk a tóhoz, béreltünk egy klasszikus, fából készült csónakot és egy órát lebegtünk vele a tavon. Nagy élmény volt.

Csónakáztunk!

Egy ilyen csónakban!

Azért jó, hogy nem én eveztem...