2017. szeptember 28., csütörtök

Egy könyvmoly naplójából XVII.

Pár hete találtam egy kvízt és bár nem szoktam ilyeneket töltögetni, elkapott a kíváncsiság, így végigmentem a kérdéseken, hogy megtudjam, olvasmányaim alapján hány éves vagyok.
Bírom ezeket az alternatív életkorokat, mert azt eddig is tudtam, hogy lélekben 5 éves vagyok, míg ránézésre 17, de azt nem nem gondoltam volna, hogy könyvek szempontjából nyugdíjas.
Mondjuk a kérdések nem mindegyikével értettem egyet, mert volt olyan, ahol csupa általam nem kedvelt könyv közül kellett kiválasztani egyet azzal a jelszóval, hogy szeretem. Semmi középút. Semmi "mindet utálom" lehetőség és ez eléggé behatárolja a kvíz sikerességét.
Egyébként valószínűleg azért ezt az eredményt kaptam, mert olvasok klasszikusokat is és nem a túlreklámozott romantikus könyveket ikszelgettem, ha volt más alternatíva.
No, de nem keresek mentségeket, hanem vállalom, könyvmolyként bizony öreg vagyok.

Ha már életkor, tegnap különlegessé tehettem az egyik születésnapi ajándékomat. Igen, ez azt jelenti, hogy dedikáláson jártam, rögtön el is mesélem, milyen volt.

Sarah Andersen dedikálás
Ha valaki esetleg nem ismerné, Sarah Andersen amerikai illusztrátor, aki a kócos, csíkos pulóveres fekete-fehér figurájával gyakorlatilag meghódította az internetet. Karaktere és annak történetei annyira népszerűvé váltak, hogy munkáit könyv formátumban is kiadták.
néhány képkocka a tollából
Fumax Kiadónak köszönhetően eddigi két kötete meg is jelent magyarul, így a magyar olvasó is meggyőződhet róla, hogy Felnőni valóban kiábrándító.
Mikor megtudtam, hogy a kiadó meghívta Budapestre, nagyon izgatott voltam. Aztán azt is megtudtam, hogy pont a szülinapom környékén érkezik, így nem is kellett töprengenem, milyen ajándékot szeretnék. Szóval anyukám megbízásából megvettem magamnak második könyvét és bevéstem a naptáramba az első dedikáltatási lehetőséget.
Persze, előtte muszáj volt végiglapoznom, így már egy átpörgetett kötettel érkeztem meg tegnap délután a Nyugatihoz. A program három órakor kezdődött, ám mivel dolgoztam csak később, öt óra körül értem oda. Helyszínül a többemeletes Alexandra könyvesház szolgált és a sor érkezésemkor az épület előtt kígyózott. Beálltam hát a végére és vártam türelmesen.
Nem ez volt életem első ilyen eseménye, így tudtam, mire számíthatok. Ennek megfelelően volt nálam innivaló és kényelmes cipőben mentem. Plusz rádumáltam San Diegót, hogy kísérjen el és szórakoztasson, míg várakozom. Hát, a végére, mire sorra kerültem, pont oda is ért.
A szervezők szakaszosan engedték be az embereket, így nem is látszott a sor vége és tévesen az a hír terjedt, hogy az írónő a 4. emeleten van. Nos, korábban valóban ott volt, míg a beszélgetés zajlott, ám utána leköltözött az első emeletre, így "csak" addig állt a sor.
zsákmány
Nem mondom, hogy gyorsan haladtunk, ám azon kedves embereknek hála, akik kifelé jövet elmondták, mire lehet bent számítani, nyugodt hangulatban telt a várakozás. 
Sarah mindenkinek rajzolt az aláírás mellé és közben lehetett hűtőmágnest is venni. 
Aztán úgy egy óra várakozás után, mikor épp csak elértem az épület bejáratát, a szervezők ajándékot kezdtek osztogatni, ezzel is kitartásra buzdítva a leghátsókat. Egy füzet és egy képregénykötet közül lehetett választani. Nem volt kérdés, hogy a Tarot Café mellett döntöttem. El is kezdtem olvasgatni, ezzel is telt az idő. Aztán San Diego is befutott és még egy laza tizenöt percnyi várakozás után, sorra is kerültem.
dedikált könyvecském
A művésznő igazán mosolygós volt, nekem is rajzolt az aláírás mellé és ugyanilyen mosolygósan tűrte, hogy rázúdítottam, tegnap volt a szülinapom, illetve örömmel fogadta a pandás gumicukrot, amivel ezen apropó miatt megleptem.
Közben San Diego szerzett nekem hűtőmágnest, aztán már mentünk is haza vacsorázni, mert közben hét óra lett és besötétedett.
Szóval igazán jó élmény volt, de azért sajnálom picit, hogy a beszélgetésről lemaradtam.
Ha valaki esetleg kedvet kapott hozzá, hogy lepacsizzon az írónővel, még pénteken megteheti, mivel akkor megismétlik ezt a maratoni dedikálást ugyanezen a helyszínen. Szerintem megéri türelemmel kiállni a sort, én legalábbis nem bántam meg ezt a röpke két óra várakozást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése