2016. október 26., szerda

Jutalomjáték

Ez a film több szempontból jutalom volt. 
Egyrészt, mert nyertem jegyet a premier előtti vetítésére. Másrészt igazi jutalom a magyar filmek frontján. Harmadrészt a vetítés után extra jutalmat is kaptam, néhány személyes gondolatot a rendezőtől és negyedrészt, a páros jegy miatt, megjutalmazhattam vele valakit. 
Most pedig én fogom megjutalmazni a filmet ezzel a bejegyzéssel, hátha másnak is kedvet hozok hozzá és mindenféle jutalmakhoz.
Fülszöveg:
"Sir Michael Gifford (Brian Cox) egy visszavonult színész, aki egykor igazi legenda volt. Nemrégiben Parkinson kórt állapítottak meg nála, ami miatt gyakran frusztrált és zsémbes. A családja ragaszkodik ahhoz, hogy egy ápoló felügyelje a színész állapotát. A feladatra egy magyar származású lány, Dorottya (Coco König) vállalkozik, aki szerelmes a színjátszásba."
Első ránézésre nem tűnik kirívó alkotásnak, bár ez előzetese kétségtelenül szórakoztató. Ha azonban az ember közelebbről is megnézi, rájön, hogy igazi kincsre bukkant. (Igen, elég volt a szóismétlésből, aki akarja képzelje a sorokba a "jutalom" szót, ahányszor csak jólesik.)
Ahogy már említtettem, magyar alkotásról van szó. Edelényi János munkája, aki a film utáni beszélgetésben megosztotta, milyen valós eseményekből merített ihletet és miért kellett hozzá szövetkezni az angolokkal. Úgy gondolom, nagyon jót tett ez a szövetség, mert így a film valóban több emberhez eljuthat. 
Lássuk miért érdemes megnézni:
Az első számú ok a mondanivaló. A film remekül dolgoz fel nem épp könnyű témákat, mint öregség, betegség, bevándorlás és hírnév. Nagyon tetszett, ahogy nyíltan, mégis a néző sokkolása nélkül feszegetett olyan dolgokat, mint például a vizelettartási problémák. Az is tetszett, ahogy a bevándorló lány nehézségeit és beilleszkedését megmutatta. Itt kapcsolódik a második ok, a film magyarsága.
Nem nagyon nézek magyar filmeket, mert sajnos túl sok rosszat láttam már és rossz alatt nem feltétlenül a "másoljuk le az amerikai filmeket" tömegcikkekre gondolok, hanem saját magunk rossz színben való feltüntetésére. Számomra egyszerűen nem vicces a kisemberek nyomora, hiába van bennem egészséges hajlam az öniróniára. Ez a film azonban meghozta a magyaros kedvemet. Tetszett, hogy néha elejtettek benne egy-két magyar mondatot (eredeti, angol nyelven, felirattal láttam a filmet) és tetszett, ahogy kedves magyarosan bennfentes viccekkel dolgoztak.
mogorva, öreg színész és vidám, fiatal színésznőpalánta
Harmadik okként felsorolhatók a remek karakterek és az őket életre keltő színészek. Mindegyikük természetesnek és emberinek hatott, ami ilyen témák mellett nagyon fontos.
Negyedik ok a szórakoztatósága. Egy mogorva öregember és egy vidám fiatal lány mindig jó párosítás, főleg ha a kommunikációjuk meglehetősen szabad szájú. Itt ebből volt bőven és a főhős úrnak szinte minden szavában bujkált némi humor. Ez a humor persze a sötétebb, szarkasztikusabb fajtából volt, amit különösen kedvelek.
Ötödik okként felhozhatom az érthetőségét. Ezt az alkotást felesleges túlgondolni, mivel mindenki számára nyilvánvaló az üzenet. A néző csupa olyan dologgal szembesül a vásznon, ami akár megtörtént vagy még megtörténhet életében, hiszen az öregedés elkerülhetetlen. A remek gondolatokat pedig tökéletesen összefoglalja a filmet záró beszéd. A beszédet - hála a rendező súgásának -, elárulhatom, hogy maga a főhős, Brian Cox írta. Igazán szép lezárása volt egy remek filmnek.
Hatodik és utolsó okként pedig meg kell említenem a hangulatot. A film könnyed légkört teremtett, amit az eltalált zene és a rengeteg Shakespeare idézet csak tovább fokozott. Ráadásul ez az irodalmiság különleges fűszert adott a dialógusoknak, amelyek az említett szókimondástól nem mindig voltak mentesek a trágár kifejezésektől.
Összességében tehát nagyon tetszett a film. Örülök, hogy végre a magyar alkotások között is kezdek kedvemre valót találni. Épp ezért bátran ajánlom mindenkinek, különösen azoknak, akik hozzám hasonlóan szkeptikusak a magyar filmekkel szemben. Illetve buzdítok mindenkit, aki kicsit is érdeklődik a film témái iránt, hogy moziban nézze meg. Nem egy látványos akciófilm, de megérdemli a széles vásznat, hogy mindenki lássa, van igény az igényes alkotásokra is. 

2 megjegyzés:

  1. Kedves Noémi, bizonyára szokatlan, hogy az "érintett" válaszoljon egy bejegyzésre, de mivel örömet okozott, örömmel teszem. Elsősorban nem is a kedves szavak, (amelyek persze jól esnek) hanem maga a tény fontos számomra, hogy munkatársaimmal együtt nem hiába dolgoztunk, kínlódtunk (és persze időnként élveztük is a munkát), gondolataink és a filmben kifejezett érzelmeink eljutnak a címzetthez – a nézőkhöz. Szeretettel üdvözli és gondolatait szívből köszöni,

    Edelényi János

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves János!
      Én köszönöm a filmélményt ezt a pár sort. Hobbifirkászként minden hozzászólás sokat jelent nekem.
      További hasonlóan remek munkát kívánok!

      Törlés