2016. október 19., szerda

Egy könyvmoly naplójából XIII.

Habár a napjaim ismét rettentően besűrűsödtek, nem hanyagolom molyságomat. Sőt, kiélem, ahol és amikor csak tudom.
Például, ha betévedek kedvenc könyvtáramba, nem bírok a csábítással. Egyszerűen muszáj egy csinos könyvtoronnyal távoznom függetlenül attól, lesz-e elég időm ennyi kötetet végigolvasni. Az elvem egyébként az, hogy könyvet olvasatlanul csak egy okból viszek vissza: ha annyira, de tényleg annyira rossz, hogy nem bírom tovább. Épp ezért nagy mázli, hogy jóban vagyok a könyvtárosokkal és így mindig kapok egy kis extra haladékot a kölcsönzési időben.
Szóval olvasok rendületlenül és igyekszem erről hírt is adni, amit jól mutat felélesztett kívánságlista rovatom.
Most azonban nem hétköznapi olvasási szokásaimról szeretnék beszámolni, hanem egy dedikálásról.
Dan Wells az országban van (információim szerint péntekig) és két napon is szívesen fogadta magyar olvasóit.
Mikor meghallottam a hírt, első gondolatom az volt: "Na, akkor most beszerzek valamit tőle." Mivel a Nem vagyok sorozatgyilkos trilógiával már egy ideje szemeztem, erre esett a választásom. Csakhogy, három kötetet összevadászni, főleg hogy fogyóban van a készlet belőlük, nem egyszerű. A kiadó azonban gondolt erre és újranyomatta a három kötetet egy nagyon vastag könyvben. Azonnal le is csaptam rá és előrendeltem.
nem épp pici könyvecském és az ajándék könyvjelző
Sajnos a keddi dedikálás nem jöhetett szóba, pedig nagyon szívesen meghallgattam volna a beszélgetést is, így célnak a mai, szerdai alkalmat tűztem ki.
Első feladatom azonban a vaskos kötet átvétele volt, amiért ebédidőben zarándokoltam el. Nagyon bírom, ha kiadóhoz házhoz kell menni. Csak ámultam a Fumax iroda könyvzsúfoltságán. Olyan jó raklapnyi jó könyveket egyben látni. Ráadásul néhány plusz információt is bezsebeltem a kedves sráctól, mikor átvettem a könyvet.
Innen tudom, hogy
- Dan Wells péntekig marad az országban és Frankfurtba megy tovább
- nagyon kedves és közlékeny, nem szabott limitet, bármennyi könyvet aláír, amennyit csak az olvasók az orra alá dugnak
- a kalap a védjegye
- jó barátja egy másik írónak, Brian McClellannek, akivel ráadásul egy utcában laknak
Úgyhogy nagyon izgatottan vártam a délutáni találkozást és nagyon boldog voltam az ajándék könyvjelzőtől. (A Vérrel írt ígéretek jó könyv!)
Munkából ezért rohantam a helyszínre az egyik nagyobb Libri boltba. Ott pedig már egy komplett tömeg fogadott, bár az író még nem mutatkozott. Jó könyvmolyként lefoglaltam magam nézelődéssel (kiolvastam egy fél képregényt), majd beálltam a szépen kialakult sorba.
dedikált könyvecském
Dan Wells tényleg kedves, rögtön készített a rá váró tömegről egy képet és nagy lelkesen állt neki a dedikálásnak. Mivel volt, aki az összes eddig magyarul megjelent könyvét elhozta, eltartott egy jó ideig míg sorra kerültem.
Türelmes típus vagyok és egyébként is erre számítottam, így nem rázott meg a sorban állás. Sőt, kifejezetten jó volt a várakozás. Egyrészt könyves eszmecserébe bonyolódtam az előttem álló lányokkal, másrészt belehallgattam mások könyves eszmecseréibe és harmadrészt igazi molyos észlelésben volt részem.
Azt már megszoktam, hogy kiszúrom az összes könyves arcot - itt a nagyon aktív molyokat, könyves bloggereket és írókat kell érteni -, ám ahhoz nem vagyok hozzászokva, hogy a dolog kölcsönös legyen. Egy kedves mollyal mégis sikerült spontán összefutnunk. Egyszerűen egymásra néztünk és pár év távlatából is megismertük egymást. Csupán egyszer találkoztunk egy Molyszülinapon, azóta csak kölcsönösen figyeljük egymás olvasmányait virtuálisan, mégis úgy csevegtünk, mintha az a szülinap a múlt hónapban lett volna. Zseniálisan jó, hogy a közös hobbi ennyire összeköti az embereket!
Tehát cseppet sem unatkoztam, míg a soromra vártam, aztán megkaptam az áhított "firkámat". Kicsit csodálkoztam, hogy az író alkoholos filcet részesített előnyben, de pont olyan volt, mint számítottam rá. Kedves, mosolygós és hatékony. A sor pedig csak kígyózott és kígyózott utánam is.
Szóval, volt ma egy remek könyves és molyos élményem. Szereztem egy jó könyvet, megnézhettem magamnak, ki írta és érezhettem a könyves közösség összetartozását. Ezért szeretek könyves eseményekre járni. Jó buli és jó a társaság.
Mivel jelenleg két könyvet bújok és az egyik nem épp vékony, plusz a könyvtári határidő is szorít, nem biztos, hogy a héten belekezdek új szerzeményembe. Pedig szívem szerint minden mást félredobnék, elfelejtenék munkába menni és a nyelvsulit is kihagynám, hogy bekucorogva egy puha takaróba egy adag kakaóval megtudhassam sorozatgyilkos-e...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése