2016. május 31., kedd

Csavargások II.

Itt a jó idő, ezért egyre többfelé csavargok. Ha pedig már csatangolok jó dolgokat felfedezve, akár meg is oszthatom a világgal, hátha más is kedvet kap.
Ezúttal is három dolgot hoztam több helyszínen.

DolceVita
A nyár nálam azt jelenti, hogy itt a fagylalt szezon. Nagy mennyiséget tudok befalni a jeges édességből és a kánikulában általában csak ez tart életben. Nem feltétlenül vagyok válogatós, a boltban nagy tételben beszerzett jégkrémektől a kézműves fagyi csodákig minden jöhet. Van azonban egy hely, ami emlékezetes számomra és ami A FAGYIZÓ címet viseli.
Ez a hangulatos hely Győrben található a Bécsi kapu téren. Itt szembesültem azzal, hogy bizony van olyan fagyi mennyiség, amely még rajtam is kifog. A mellékelt képen látható kehely (ami egyébként akkora volt, mint a fejem...) legyőzött. Pedig csupán négy gombóc volt a csoki, karamell, dió és vanília kombinációiból. A rápúpozott tejszínhabbal, csokoládé- és karamellöntettel, valamint az egyéb ropogós finomságokkal együtt azonban teljesen kiütött. Nem meglepő módon, nem bírtam megenni és utána a sétálgató emberek kezében fagylaltot látva elborzadtam. Másnap azonban túltettem magam a sokkhatáson és csalódottan állapítottam meg, milyen jól jött volna az a maradék...
Hát így kezdődött kapcsolatom ezzel a fagyizóval és azóta, ha Győrben járok és szép az idő, be kell térnem ide.
Persze tanultam a leckéből, vagyis, hogy a jóból is megárthat a sok, ezért egyedül nem vetemedem újabb kehelyre. Hanem inkább megosztozom rajta.
Például hónap elején, mikor munka miatt a városban jártam, elvittem ide Tigrist, hogy ő is átélhesse a fagyizó varázsát. Testvériesen megosztoztunk egy gondolán.
Ahogy a mellékelt kép is mutatja, valóban egy helyes kis gondolát rendeltünk, amiben három gombóc gyümölcsfagyi utazott. Közöttük ananász, alattuk és körülöttük pedig eper, kivi és banán szeletek lapultak. A rakományt tejszínhab, szirup és roletti adta.
Bőven elég volt kettőnknek.
Szóval ha valaki Győrben jár és fagylaltra vágyik, esetleg van vele egy másik fagylaltrajongó, akkor térjen be ide, akár egy gombócra, akár egy ilyen csinos és hatalmas kehelyre. Azonban vigyázat, ezek a képek nem csalnak és tényleg van az a mennyiség, ami még fagylaltból is sok.

Komolyzene
Talán zene iránti szeretetem nem olyan látványos, mint könyvmolyságom, pedig a muzsika legalább annyira lételemem, mint a nyomtatott betűk. Ezért is érzem úgy, hogy itt a világvége, ha megfosztanak tőle (például tavaly szeptemberben). No, de persze nem csak otthon, tömegközlekedési eszközön és néha munkában szoktam zenét hallgatni, hanem az élőzene nagy rajongója is vagyok. Lehet picike koncert vagy nagy fesztivál, a lényeg, hogy élő legyen, teremtse meg azt az atmoszférát, amitől a sejtjeimben is érzem a zene ütemét és már boldog is vagyok.
Műfajilag széles skálán mozgok, de ezúttal egy kicsit talán kevésbé népszerű vonalat hoztam, a komolyzenét. Pedig a komolyzene is lehet populáris, ha megfelelő helyen csendül fel. Például egy filmben.
Nagyon szeretem a filmzenéket és most nem az előzetes alatt dübörgő betétdalra gondolok, hanem a film egy-egy jelenete alatt felcsendülő dallamokra. Ezek nélkül ugyanis a film lapos lenne és nem hatna úgy a jelenet, hogy a néző bele tudja élni magát. Az ennyire hatásos zene, főleg ha mondjuk egy epikusabb filmről van szó, bedobozolható a komolyzene skatulyába.
No, és hogy miért fecsegek ennyit erről? Mert Hans Zimmer koncerten jártam.
Spontán jött a lehetőség, (a jegyért köszönet Mäxhennek), amit nem szabadott kihagynom. Egyrészt mert még nem jártam a Budapest Arénában, másrészt pedig mert nagyon szeretem Hans Zimmer zenéit. Ha esetleg valakinek a neve nem ugrik be rögtön, akkor a teljesség igénye nélkül néhány film, amelyben hallhatta: Gladiátor, Az oroszlán király, A Karib-tenger kalózai, Pearl Harbor, Eredet, Esőember, Batman és még sorolhatnám.
Na, ugye, hogy máris jobban hangzik a komolyzene?
És még hogy hangzik egy sportcsarnokban! A koncert első fele egyébként kicsit tényleg komolyabb volt a szimfonikus és lágyabb dalokkal, de aztán a második felén átcsapott rockkoncertbe. A frissebb alkotásai ugyanis kicsit elmentek az elektronikus irányba és ettől olyan zúzást csaptak a színpadon, hogy néhány metál zenekar is megirigyelhetné.
Tehát hatalmas élmény volt és megkaptam azt a sejtszintű koncerthatást, amit vártam.
Azonban nem ez volt az egyetlen koncert, amire a hónapban elmentem. Jártam ugyanis a Zeneakadémián hagyományos komolyzenei koncerten.
díszterem
Egyszer már megfordultam ebben a gyönyörű díszteremben egy zongoraesten, így szívesen mentem újra. Haraguchi Shoji karmester diplomakoncertje keltette fel az érdeklődésemet és vittem el magammal F. barátomat, aki szintén a komolyzene lelkes rajongója. Sőt, ő benfentes is a témában, mivel hegedűn játszik. Néha kértem is, hogy súgjon, mit kell figyelni a nagyon szimpatikus és lelkes japán karmester munkájában. Egyébként azonban csak élveztük a zenét, ami hagyományosan komolyzenének mondható, mivel Kodály, Haydn és Shcumann dalokat játszottak. Tökéletes esti program volt.
Szóval, bár az emberek többsége valami unalmas vagy esetleg sznob dologra gondol, ha meghallja, hogy komolyzene, azért ez jóval több. Persze ez is egy műfaj, amit lehet szeretni és nem szeretni, de mindenesetre nem érdemes elzárkózni előle. Zenerajongóknak ugyanolyan élményt ad, mint egy népszerű popénekes koncertje, sőt megkockáztatom, hogy felül is múlja. Egy ilyen koncert - legyen modernebb filmes vagy klasszikus - olyan profizmust és összhangot kíván minden egyes zenésztől, hogy csak csodálni lehet. Aki tehát kedvet érez hozzá, nézzen be egyszer a Zeneakadémiára, garantálom, hogy nem fog csalódni.

Jono Yogo
Finomsággal kezdtem, így finomsággal zárok. A napsütésben ugyanis nem a fagyi az egyetlen édes kényeztetés, hanem ott a fagyasztott joghurt is.
Ez persze egész évben elérhető és a plázák nagy részében fellelhető, például kóstoltam Budapesten az Allee-ban és a WestEndben, valamint a győri Árkádban is. (Utóbbit mondjuk más cég üzemelteti, ami meg is látszik a kínálaton.) Sokáig szkeptikus voltam vele, hiszen mégis csak joghurt és nem hozott nagyon lázba. Aztán egyre kíváncsibb lettem és Kristennek hála, kipróbáltam. Azóta a rajongója lettem ennek a finom és mókás édességnek.
A varázs abban rejlik, hogy önkiszolgáló. Egyszerűen fogsz egy poharat és a gépekből megtöltöd olyan ízű és mennyiségű joghurttal, ami neked tetszik. Aztán megpakolod még jó néhány finomsággal a cukorkáktól a csokoládén át a gyümölcsökig. Meglocsolhatod öntettel, tehetsz mellé rolettit, szóval szinte minden színes, édes kísértés adva van, hogy az egyszerű fagyasztott joghurt olyan édességcsodává váljon, mint a mellékelt képen. Csupán két dologra kell figyelni, a végösszeg súlyra megy, ezért óvatosan a joghurtot adagoló karral és néhány gumicukorral meg kell küzdeni. Én mondjuk pont szeretem a kemény és rágós darabokat, csak úgy öt percig birkózom velük kacarászva.
Tehát, ha valaki szereti a joghurtot és a különféle cukorkákat és esetleg unja a fagylaltot, akkor próbálja ki bátran a Jono Yogot és készítsen magának egy egyedi édességet.

Ezzel a rovattal kizárólag kedvet szeretnék hozni ahhoz, amit szerintem érdemes kipróbálni, de ötleteket is ugyanolyan szívesen fogadok. Szóval, ha van valakinek tippje, merre lenne érdemes csavarognom, ossza meg velem bátran. :)

2 megjegyzés:

  1. Állatkert, Novarock, Cat Café 2, Big Ben Teaház, Szupertitkos Meseszép Kirándulóhely :)

    VálaszTörlés