Halálkúra

A trilógia befejező kötete és ahogy a borító is hirdeti "eljött az igazság ideje..."

Az első kötet (Az útvesztő) tetszett, míg a második rész (Tűzpróba) már hagyott maga után némi kivetnivalót. A kiadó munkájára azonban nem eshet panasz. A borító ezúttal is szép, tökéletesen mutat a polcon a többi kötet mellett és az ajándék könyvjelzőért még mindig jár a piros pont.

400 oldal, bár az utolsó tizenöt lapon reklám (könyvajánló a kiegészítő kötetről) foglal helyet.

Fülszöveg:

"A Tűzpróba után úgy tűnik, az őrült hajszának vége. De Thomas biztos benne, hogy nem bízhat a VESZETT-ben. Hiába állítják, hogy nincs több megtévesztés, hogy a Próbák nyomán már minden szükséges információt megszereztek, és most Thomas és társai visszakaphatják az emlékeiket, hogy végrehajthassák az igazi küldetésüket. A csapat tagjaitól várják ugyanis, hogy létrehozzák az emberiséget fenyegető halálos vírus ellenszerét. Csakhogy Thomas sokkal több mindenre emlékszik, mint a VESZETT vezetői hinnék. Hazugságokkal többé nem mennek semmire. Ám a dermesztő igazság jóval veszélyesebb, mint azt Thomas valaha gondolta volna. A csapat újabb gyilkos kalandra vállalkozik, hogy kifürkéssze a VESZETT legnagyobb titkát. Menekülésük során tomboló Buggyantakkal és profi fejvadászokkal kell megküzdeniük, majd egy titkos szervezet csap le rájuk. Milyen árat kell fizetniük azért, mert a saját kezükbe vették a sorsukat? Túlélheti-e vajon bárki a Halálkúrát?"

Vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt sokkal jobban tetszett, mint a második kötet és visszahozta számomra a kezdeti izgalmakat, másrészt viszont nem vagyok teljesen elégedett.

A cselekmény nagy része most is menekülés menekülés után, azonban mivel a szereplők ezúttal meglehetősen tágas térben menekülgetnek, nem éreztem úgy, mintha körbe-körbe szaladgálnának. Néha persze elég erőltetettnek hatott, hogy Thomas minden sarkon bajba került, ám ezt elkönyveltem az izgalom számlájára.

A világról sem tudtam meg sokkal többet a sanyarú tényeken kívül. A poszt-apokaliptikus légkör mégis itt jött át a leginkább. Ráadásul az olvasó egy idő után feladja, hogy értelmet keressen a háttérben. A VESZETT motivációja elveszíti jelentőségét, ahogy az olvasó sodródik a főhősökkel és már ő is csak a menekülést látja maga előtt.

Valahogy mégis minden kaotikus eleme ellenére összeállt ez a könyv. Érezhetően haladt valamerre és nem csak bolyongott a cselekmények folyosóján. Néhol felvillantott pár kifejezetten kemény jelenetet, ami azt mutatja, megpróbált fel is nőni picit. Ráadásul a befejezés is hozta az elvárt formát, igaz, üthetett volna is egy kicsit. 

Ahhoz azonban, hogy részletesebben tudjam kifejteni gondolataimat, muszáj néhány kulcsmomentumot elárulnom, ezért innentől spoiler veszély!

Nem igazán értettem Thomas múltfóbiáját. Most nem csak az emlékek visszaszerzésére gondolok, mert ott egyértelműen nagy volt a kockázat, hanem hogy belefojtotta emberekbe a szót, mikor meg akartak osztani vele néhány dolgot. Elvileg ő lenne a zsenik zsenije, erre ilyen könnyen lerázza magáról a plusz információkat és elfelejt egy olyan fontos dolgot, mint az egyik barátja levele.

Apropó levélíró barát, ami vele történt, várható volt. Ettől persze lehetett volna sokkal megrázóbb, ha nem kerülgeti az író azt a bizonyos kását és elvarrja a szálat akkor, amikor kellett volna. Ő azonban hagyta tovább tekeregni és ezzel elvette az élét a dolognak.

James Dashner egyébként érezhetően próbált kemény lenni, mégis minden egyes kegyetlen megnyilvánulása kiszámítható, várható és egy kicsit kényelmes volt. Nem kockáztatott sokat, mert csak olyan szereplőket likvidált, akikről az olvasó érezte, bajban vannak.

A végkifejlet ehhez mérten szintén kiszámíthatóan alakult. A VESZETT valóban megveszett (pedig elvileg ők is zsenik lennének vagy mi fene) és kissé furcsának találtam, hogy ennyi idő kellett, míg valakinek feltűnik a Muncsik által nyújtott lehetőség. 

Spoiler vége!

A történetben tehát akadnak még lyukak, vagy inkább hiányosságok, de így is leköti az olvasót. Ez a könyv nem akarja megváltania világot, ahogy a szereplők tervei között sem szerepel ilyesmi, csak biztonságba akarja juttatni a szerelőket és ezzel a kaland így működik is.

Thomas néha kicsit ostoba, a szerelmi szál fárasztó, de Newt és Minho egy-egy megnyilvánulása megmenti a karakterek jó hírét. A felnőttek ellenben függetlenül attól, kinek dolgoznak, meglehetősen bököttek.

Összességében tehát egy jó lezárása a sorozatnak, mert a fő konfliktust megoldotta. Számomra visszahozta a kezdeti lelkesedést, ezért azt mondom, tetszett. Nem lett a kedvencem, de nem is mondanám rossznak.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki az első két könyvet már olvasta. Ha azok tetszettek, nem fog csalódni ebben sem, ha pedig esetleg a második rész nehezebben csúszott, ez garantáltan jobban fog.

Kiegészítés:

A mozifilm 2017-ben várható, ám addig is van mivel elfoglalniuk magukat a rajongóknak. Magyarul ugyanis már megjelent a Halálparancs, a sorozat kiegészítő kötete, amely előzményként funkcionál. Nem érzek magamban késztetést, hogy rohanjak elolvasni, ám egyszer lehet, hogy kézbe veszem. Az író stílusát kedvelem és egy előzmény könyv remélhetőleg megmagyaráz ezt-azt.