2016. május 15., vasárnap

Sosehol

Neil Gaiman a kifejezetten népszerű írók táborába tartozik. Az ismeretségi körömben többen szeretik és itt is és ott is belefutottam a nevébe. Ezért már egy jó ideje szerettem volna megismerkedni a munkájával és csak azért halogattam, mert az egyik könyvéből (Csillagpor) készült mozifilm egyáltalán nem tetszett. Legutóbbi könyvtározásom során azonban úgy döntöttem, ideje választanom tőle olvasnivalót. A bejegyzésnek is címet adó kötetet találtam a legszimpatikusabbnak.
A borító gyönyörű és tökéletesen passzol a történethez. A cím figyelemfelkeltő és 270 lapjával úgy ítéltem meg, kezdésnek ideális.
Az első, 2008-as kiadást olvastam és nyomdai szempontból nem voltam megelégedve vele. Több oldalon elmosódott a nyomtatás és ez kifejezetten zavaró a szemnek.
Fülszöveg:
"A világ és ami alatta van. 
Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé… ami mind semmivé lesz, amikor egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idők, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó – a lány, akin segített – nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja.
A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?"
Gaiman stílusára tényleg nem eshet panasz. Könnyedén belerázódtam a szövegbe, az angol humorába és megállapítottam, tetszik. Cseppet sem zavart a helyenkénti naturalizmus, főleg mert ez mutatta, hogy a történet valóban egy felnőtteknek íródott mese.
Tetszett a fenti és a lenti London párhuzama és összekapcsolódási pontjai és bár a cselekmény szokványosnak mondható (bajba jutott lány, megszeppent főhős, barangolás erre és arra, a bosszú és a nyomozás minden kalandos történet alappillérei), szórakoztató. Ennek elsődleges oka pedig nem a nagy csatákban rejlik, hanem az író élénk fantáziájában.
Lenti London egy kifejezetten szürreális világ és bár az Alice Csodaországban és hasonlók nem nekem készültek, tetszett. Értékeltem a kreativitást, nem éreztem túlzásnak és volt néhány szereplő, akiket megkedveltem.
Richard számomra közömbös volt. Egy tipikus főhős, aki időnként szórakoztató. Ajtó hasonló jelenség, Vadász pedig nos, nem sok vizet zavart. A negatívabb hősök azonban jóval figyelemfelkeltőbbek voltak, leszámítva a háttérben megbújó főkópét. Az abszolút kedvencem de Carabas márki volt, de valahol a két pszichopatát, Mr. Croup és Mr. Vandemar párosát is kedveltem. Minden gyilkos őrületük ellenére rendkívül szórakoztatónak találtam a modoros társalgásukat és a furcsa érdeklődéseiket.
A cselekmény tehát kalandok sorozata a csatornában, metróhálózatban és különféle híres londoni épületekben illetve rajtuk. Végig fenntartja az olvasó figyelmét és az említett rosszcsont szereplők sokat dobnak rajta. Pedig az elsődleges konfliktushelyzet és a főhős életére vonatkozó mondanivaló cseppet sem új sem a fenti, sem a lenti nap alatt.
Összességében tehát ez egy szórakoztató tündérmese felnőtteknek. Kicsit angol, kicsit elvarázsolt.
Elsősorban a fantasy kedvelőinek ajánlom, de bárki belekezdhet, ha kíváncsi London metróhálózatára. Turistáknak nem épp informatív, de ez nem is baj, mert néha egyszerűen jó elveszni, kihullani a réseken.

Kedvenc idézetem a könyvből:
"Az események gyávák: egyenként nem történnek meg, csak csoportosan, bandában mernek ránk rontani."

Zárszó:
Gaiman termékeny író és mivel a stílusa tetszett, biztosan olvasok még valamit tőle.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése