2016. február 24., szerda

Egy könyvmoly naplójából X.

"Lehet, hogy addig fogok olvasni,
amíg jobban nem érzem magam."
Habár többször elmondtam már, hogy a blog nem tölt be lelki szemetesláda funkciót és ehhez tartom is magam, néha egyszerűen muszáj írnom, hogy könnyebb legyen a lelkem. Erre pedig tökéletesen megfelel ez a rovatom, mert egy könyvmoly minden időben moly marad.
Fenti mondatom bizonyítéka, hogy ha az élet gyomorszájon vág, felkapok egy könyvet és addig bújom, míg az ütés bizsergéssé szelídül. A napokban is pont ezt tettem, tehát nehéz helyzet kezelése könyvmoly módra:

1. Molyságodat vállald fel!
Akik jól ismernek, tudják, hogy szinte mindig képes vagyok olvasni, akár nyugi van körülöttem, akár épp rám bontják a házat, akár békésen üldögélek, akár mozgásban vagyok, bárhol és bármikor (még főzés közben is). Talán ezért nem leptem meg Queen B.-t azzal, hogy miután náthásra bőgtem magam, felkaptam aktuális olvasmányomat és makacsul olvasni kezdtem.

2. A könyv a moly legjobb barátja
Mikor rossz kedvem van, az ujjaim gyakran kalandozik a "könyvrendelés leadása" gomb felé. Most pedig határozottan förtelmesen érzem magam, így egy kis böngészés után, már meg is rendeltem  új barátomat, egy 436 oldalas életrajzi regényt.
Oké, azért azt hozzá kell tennem, hogy hús és vér barátaim pótolhatatlanok. Csíkoszokninak elég volt egy rövid üzenet, hogy ismét bebizonyítsa, mindegy hány kilométerre van tőlem, számíthatok rá. F. barátom pedig, bár mindig nagyon rémült, ha kiborulni lát, (Nem sűrűn történik velem ilyesmi, így tényleg elég ijesztő lehetek.) azonnal átjött ápolni a lelkemet és elterelni a figyelmemet. Aztán ott van Applequeen barátom is, aki hétvégén elvisz igazi japán ebédet enni. (Honnan tudod, hogy szarul nézel ki? Mindenki etetni akar.) 
Szóval bár tény, hogy a könyvek nagyon jó és hűséges barátaim, a szívemnek kedves embereket nem pótolhatják.

3. Olvass, amennyit csak tudsz!
Gideon, aki bármikor szívesen látott vendég ágyikómban
Sosem voltam jó alvó és ez most hatványozottan igaz. Na, de nem vagyok az ébren forgolódás híve sem, így addig bújom a könyveket, míg el nem zsibbad a karom, vagy össze nem folynak a betűk. Szóval, ha aludni nem is tud egy könyvmoly, az ágy attól még ideális fészek az olvasáshoz, főleg ha társ is akad hozzá. Mert nincs jobb a könyv- és állatterápia kombinációjánál. Főleg, ha az említett négylábú, puha, édes, bújós és még dorombol is. (Mondtam már, hogy szerelemes vagyok a macskámba?) Egy moly tehát sosem tétlen, mert mindig van egy könyv a keze ügyében.

4. Molyságodat sose erőltesd!
Vannak azonban bizonyos pillanatok, amikor még egy könyv sem esik igazán jól. Ilyen esetben nem kell pánikba esni, hiszen ez csak egy rossz pillanat a könyvmolylétben.
Ez az olvasási válságocska engem is elért és azt tettem, amit mindig, lefoglaltam magam valami mással. Túl sok gondolat volt a fejemben, túl rossz volt a kedvem, hogy bármilyen történet lekössön, így a másik nagy szenvedélyemhez nyúltam. 
Az én tudatmódosító szerem nagyon egyszerű és olcsó: egy ceruza és egy papír. Rajzoltam hajnalig és reggelre visszatért olvasási kedvem, amint a rajzot (alsó kép) késznek nyilvánítottam.

Hát, valahogy így néz ki a gyász feldolgozásának négy szakasza könyvmoly módra. Igen, szándékosan nem írtam ötödiket, egyrészt mert még nem állok az ötödik lépcsőfokon, másrészt mert az nem különbözik a nem könyvmolyok esetétől.
Ezzel a kis eszmefuttatással pedig nem volt több célom, mint a harmadik szenvedélyem, az írás bevonása az említett fázisokba és hogy  olvasóim értsék, ha nem a családom tagjai, a fent nevezett barátaim vagy fiktív karakterek egy könyvben, akkor jelenleg figyelmem perifériájára szorultak. AFS-es olvasóimtól ezért ezúton kérek egy kis türelmet, a következő fejezet nagy valószínűséggel csúszni fog.


2 megjegyzés:

  1. Minden jót kívánok, remélem hamarosan jobban leszel!
    (A Gideon iránt érzett szerelmedet tökéletesen megértem. :) )

    VálaszTörlés