Vérrel írt ígéretek

Ez a borító meseszép. Oké, lehet, hogy nem mindenki talál vonzónak egy morcos katonát egy vérrel borított lépcsőn, de én beleestem. Megláttam és tudtam, ez egy kedvemre való könyv lesz, nem is csalódtam.

550 lapjával meglehetősen vaskos olvasmány, így az a néhány elgépelés, amelyeket észrevettem, teljesen beleférnek. Fumax ismét szép munkát végzett és remélem, hogy a trilógia folytatásánál is tartják ezt a színvonalat.

Igen, ez bizony a Lőpormágus-trilógia első kötete.

Fülszöveg:

"A királyok kora lejárt – és én fojtottam vérbe.

Tamás tábornagy királyellenes puccsa korrupt arisztokratákat küldött a guillotine alá, és éhezőket juttatott kenyérhez. Egyúttal azonban háborút provokált a Kilenc Nemzetekkel, és belső támadásokat a királyhű fanatikusok részéről. Közben Tamás állítólagos szövetségesei, az Egyház, a munkások szakszervezete és a zsoldoscsapatok között kapzsi hatalmi harcok törnek ki.
Kifogyva a lehetőségekből, Tamás saját félelmetes lőpormágusi képességei mellett csak kevés bizalmasára támaszkodhat. Közülük leginkább saját elhidegült fiára, a megkeseredett Tánielre, aki briliáns lövész és lőpormágus, és Adamatra, egy nyugdíjazott rendőrfelügyelőre, akinek hűségét zsarolással teszik próbára.
A külső és belső ellenség szorításában vergődve, felerősödnek a rémült suttogások pusztításról és halálról, és a földre visszatérő egykori istenekről. Persze, ezek csupán babonás vén parasztok legendái – modern, tanult emberek már nem hisznek az ilyesmiben. Pedig talán jobban tennék…"

Ez nem egy szokványos fantasy, így aki kalandos, kardozós öldöklésre vágyik, keresse máshol. Ez a világ ugyanis teljesen egyedi és bár nem mentes a vértől, nem a sokkolás a célja és a fantasztikus elemek is finoman adagolva vannak jelen.

Engem ez a könyv most nagyon elkapott. Talán mert már elég régen olvastam komolyabbat a műfajban, és mert szeretem a lassan, megfontoltan kibontakozó cselekményt. Ebből következik, hogy bizonyos fokú lelkesedés, puskák, katonaság, háború és ármányok iránti vonzalom kell, hogy az olvasó jól szórakozzon rajta. Ez a könyv ugyanis egy részletes háborús, pontosabban polgárháborús jelentés annak minden véres, politikai oldalával. A főhősök katonák, az akció csaták sorozata és minden a hatalmi játszmáról szól.

A könyv lényegében három szálon fut kis mellékcérnákkal kiegészítve.

A főszál Tamás tábornagy cselekedeteire fókuszál, és bár egy mogorva katonáról van szó (ő virít a borítón) ebben a vonalban van a legtöbb szórakoztató jelenet. Ez persze Olem számlájára írható, aki az egyik kedvenc karakterem, de megismerve Tamás is szerethető figura. Itt bontakozik ki az a bizonyos polgárháború és futnak össze a hatalmi törekvések.

A másik szál Tániel, aki gyorsan szimpatikussá válik az olvasók szemében, mégis ha nem lenne útitársa, unalmas volna. Ezek a részek jobban elmerülnek a varázslatban, kicsit kalandosabbak, hiszen küldetésekről szólnak és a könyv csúcspontját adják.

A harmadik szál Adamat nyomozása. Ez talán a legvontatottabb szál, bár az író igyekezett zsarolással egy kissé izgalmasabbá tenni. Egy ideig én sem különösebben rajongtam a nyomozás iránt, aztán rájöttem, hogy nélküle nem tudna kibontakozni ez a világ. Egyszerűen szükség van rá, hogy összeálljon minden és helyükre kerüljenek a mellékszereplők.

Az összhatás pedig zseniális. Az olvasó észre sem veszi és beszippantja ez a lőporos világ. Brian McClellan bőven el van látva kreativitással, rendesen utánanézett a hadviselésnek és még egy kis mitológia felállítására sem sajnálta idejét. Ettől pedig nagyon komplex hatást kelt a könyv és precízek a harcjelenetek. Nekem mégis a lőpormágusok tetszettek a legjobban. Nem, nem elfogultságból a főhősök irányába, hanem mert hozzájuk hasonlót még sehol sem láttam. Lényegében drogfüggő szuper katonák laza stílusban.

Összességében tehát egy jó háborús könyv remekül összerakott, varázslattal fűszerezett világban, ahol a hatalom és a hit is mozgatóerő, és tele van kedvelhető szereplőkkel. Nagyon tetszett.

Bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a háborús könyveket, szívesen olvasnak intrikákról és vonzódnak a puskák iránt. Azonban, aki nem szívleli a megfontoltan kibontakozó cselekményt és nem hozza lázba a háború, illetve sok fantasztikus lényre vágyik, csalódhat.

Zárszónak kedvenc jelenetem a könyvből:

"– Doktor, mit írna fel Charlemundnak?
Petrik lenézett az eszméletlen fő-diocelre.
– Arzént?
– Na, de komolyan. Valamit, ami jókora fejfájással és alapos emlékezetkieséssel jár.
– Ciánt.
– Doktor!"

Kiegészítés:

Ahogy említettem, trilógiáról van szó, vagyis van még két további kötete: The Crimson Campaigne és The Autumn Republic. Magyar megjelenésükről nincsenek híreim, viszont nagyon remélem, hogy hamarosan megjelenik a folytatás, mert nagyon szívesen olvastam volna tovább.