A lány, akit soha senki sem vett észre

A cím fogott meg és ez Szellem névvel talán nem meglepő. Azonban így utólag nem a legjobb választás volt a magyar kiadáshoz. A főhősnő ugyanis cseppet sem láthatatlan, inkább pont az a baja, hogy kitűnik a tömegből. 

Magyar megfelelőt nem könnyű megtalálni a geek jelzőnek. Rengeteg a hasonló jelentésű szó: gyík (gondolom a hangzás alapján), stréber, béna, gyökér és így tovább, de egyik sem ragadja meg az angol szó lényegét. Strébernek ugyanis bárkit lehet titulálni, aki jól tanul, a gyíkok cukik, míg a többi olyan negatív jelző, amely bármilyen értelemben használható. Épp ezért szerintem a legmegfelelőbb szó az okostojás. Aki ismeri a Hupikék törpikéket, annak nem kell bemutatnom Okoskát, a geek aprócska kék megtestesítőjét. Egy geek ugyanis nem okos, hanem okoskodó és ez lényeges különbség.

Ennyi elég is a szófejtésből, lássuk a könyvet.

Borító ötletes és az oldalszám is kényelmes 336 lapjával, gyorsan végig lehet érni a rövid fejezeteken. Ez volt az első olvasmányom a Manó Könyvektől és örömmel tapasztaltam, igényes munkát végeztek.

Fülszöveg:

"Harriet Manners tudja, hogy egy macska fülében 32 izom van, hogy az egy napi járásra lévő hely 27 750 méter messze van, és azt is, hogy egy átlagember naponta 15 alkalommal nevet. Azzal is tisztában van, hogy a denevérek mindig bal irányba repülnek, ha előjönnek az üregükből, és hogy a dinamit egyik alkotóeleme a mogyoró. Azt viszont nem tudja, hogy vajon miért nem kedveli őt senki az iskolában. Így hát, amikor Harrietet felfedezi egy modellügynökség, megragadja a lehetőséget, hogy új emberré váljon. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy ellopja a legjobb barátja álmát, magára vonja ősellensége, Alexa haragját, és újra meg újra hülyét csináljon magából a pofátlanul jóképű modell, Nick előtt. És még akkor is, ha hazudnia kell azoknak, akiket a legjobban szeret. Bár ott van mellette segítőtársnak a mindig lelkes és izgatott apja, meg az überstréber zaklatója, Toby is, mégis egyik divatkatasztrófa követi a másikat, és Harriet lassan rájön, hogy a divat kulisszái között ugyanúgy nem találja a helyét, mint a hétköznapi világban. Vajon sikerül-e stréberből menő csajjá változnia, miután a régi élete szinte már darabokra hullott, vagy mindent elszúr az új életében is?"

Első ránézésre ez a könyv se nem új, se nem egyedi, mégis van benne valami, ami kiemeli a sok hasonló témát feszegető regény közül. Valami, amitől ez az egész kiskacsából hattyút történet üdítően szórakoztató lett.

Egy vallomással kell kezdenem, nem szeretem az okostojásokat. Tudom, egy könyvmoly kékharisnya szájából, akit néha tényleg levegőnek néznek, képmutatásnak tűnik, de ez van. Egyszerűen bosszant, ha szükségtelen információkat zúdítanak rám (legyen az fizika képlet vagy valakinek a magánéleti problémája) és a kioktató stílust sem díjazom. Szóval a könyv elején nem szimpatizáltam a főhősnővel és a narrációt is cseppet erőltetettnek találtam. Épp ezért ért a kellemes meglepetés, mikor azt vettem észre, hogy mosolyogva lapozok a következő, majd következő fejezetre és várom, hogy Will-bur/-iam milyen szóvirággal kínozza agysejtjeimet.

Gondolom, ebből már leszűrhető, hogy:

1. Ez a könyv szórakoztató.

2. Nem vagyok rajta, a listán azokról, akik gyűlölik Harriet Mannerst.

3. Magasabb lett az ingerküszöböm a becézések terén.

4. Furcsa hangokat adtam ki olvasás közben, ahogy próbáltam visszafogni a röhögést.

5. Mondtam már, hogy szórakoztató?

A narrációt meg lehet szokni és bár Harriet néha tényleg elég tudálékosan viselkedik, míg a szociális érzékei akadoznak, kedvelhető figura. Nagyon emberi, nagyon tizenöt éves és nagyon irigylem a családját. A szülei ugyanis hatalmas arcok. A legjobban a gyermeteg apuka és a vérfarkas mostoha szócsatáin vigyorogtam.

A többi szereplő is jól el lett találva a csiricsáré modellügynöktől a legjobb barátnőn és ősi ellenségen át a cseppet sem titkos zaklatóig. Toby egyébként különösen érdekes figura, mert a főszereplő helyében már milliószor megfojtottam volna, a végére valahogy mégis megkedveltem a kulacsos levesével együtt.

Aztán ott a divat világa, amelyet kissé szatirikusan ábrázolt az írónő és valahogy megtalálta az egyensúlyt. Nos, igen, a divatért sem rajongok, ám ezek után komolyan elgondolkodtam, mégsem lehet olyan rossz ebben a szakmában dolgozni. Főleg ha adnak hozzá egy Oroszlánfiút. (Szükségtelen információ rólam: hajra bukom.)

A cselekmény szépen halad, nincs benne üresjárat, végig izgalmas, bár nincsenek benne nagy fordulatok sem. Sőt, a vége kifejezetten klisés és talán túlságosan hamar ellőtte az írónő a szerelmi lufit, de még így is rendben volt. Rendben volt, mert a könyv megfelelt két alapvető szempontnak: a, szórakoztatott és b, mondanivalót is adott.

Összességében tehát jó könyv, sokat kuncogtam rajta, így könnyed délutáni kikapcsolódásnak tökéletes. Bátran ajánlom mindenkinek, akár geek akár menő, akár 14, akár 44, mert a vidámság nem ismer címkéket.

Kiegészítés:

Cseppet sem meglepő módon most is egy sorozatról van szó. Holly Smale eddig négy kötetre nyújtotta az okostojás modell botladozásait. A második rész, A lány, aki mindig mindent félreért már elérhető magyarul. A további könyvekről azonban nincsenek információim, de úgy sejtem csak jövőre tervezik a folytatást.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul Harriet további karriere és szociális élete, így biztosan elolvasom a folytatást is.