2013. december 11., szerda

Mézeskalács

December van, ideje megalapozni a karácsonyi hangulatot. 
Már korábban is írtam néhány süteményreceptről blogbejegyzést és volt, ami nagy sikert is aratott olvasóim körében (Baglyos süti), így úgy érzem, muszáj megosztanom a legjobb mézeskalácsreceptet is. Hátha valaki ez alapján kedvet érez majd egy kis karácsonyi sütögetéshez.
Lehet furán hangzik, de amennyire nem szeretek főzni, sőt még egy szendvicset összeütni sem, annyira kedvelem a sütemények elkészítését. Ezek az édes kis finomságok ugyanis mindig kedvesebbek a lelkemnek, talán pont azért, mert nem csupán magamnak készítem őket. A mézeskalács pedig hagyománynak számít nálunk. Minden évben sütök, ez az én készülődésem az ünnepekre. Az évek során pedig sok tapasztalatot gyűjtöttem és egyre több formát a szaggatáshoz. Jelenleg annyi van, hogy nem is tudom mindegyiket felhasználni, sőt idén volt olyan, amit sajnos elfelejtettem. (Pedig a holdacska annyira cuki!)
Néha azért meggyűlik a bajom velük, főleg ha kész hadseregnyit kell előállítani, és a cukormáz elkészítése egy kálvária, ami csapatmunkát igényel. Tehát előfordul, hogy nem úgy sikerül, ahogy én szeretném, bár ez csak a szépségére vonatkozik, az ízére nem, mert az mindig isteni.
Idén viszont kifejezetten mutatósra sikerültek, ahogy a mellékelt képeken is látszik. No, meg meglehetősen népesre. A mézik világuralomra törnek...

Teljes hadsereg
Hozzávalók:
1 kg liszt, 4 dkg porcukor, 2 kávéskanál őrölt fahéj, 2 kávéskanál szódabikarbóna, csipet só, 10 dkg margarin, 3 egész tojás, 2-3 dl méz, tetszőleges szaggató formák és egy kis türelem.

Elkészítés:
Lényegében csak össze kell keverni a hozzávalókat és tésztává gyúrni. Szóval egyáltalán nem bonyolult.
Egy nagy tálba beleöntjük a lisztet, porcukrot, fahéjt, szódabikarbónát és a sót. Összekeverjük őket, majd belemorzsoljuk a puha margarint. A porszerű halom közepére öntjük a mézet és hozzáadjuk a tojásokat is. Aztán addig gyúrjuk, míg össze nem áll.
Ez a művelet eltart egy ideig, mivel a ragadós tészta nehezen áll össze. Nagyobb adag készítésekor érdemesebb ketté venni a tésztát és úgy gyúrni össze.
Amint összeállt, egy darabot kinyújtunk belőle bő lisztezés mellett. A méztől tényleg nagyon ragadós a tészta, így érdemes folyamatosan lisztezni a deszkát és a sodrófát is. Mézeskalács vékonyan az igazi, ám nem szabad túlságosan laposra sem hagyni, mert akkor könnyedén megéghet sütés közben. Az ideális fél - egy centi vastag.
hagyományos karácsonyi figurák
A kinyújtott tésztát lisztbe mártott szaggatóformával formára vágjuk és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. A megtelt tepsit közepesen forró sütőbe helyezzük és folyamatosan figyeljük. Hirtelen sül, így nem szabad magára hagyni. Amint aranyló barna lesz és az alja is megsült, már lehet is kivenni.

Tipp:
Ha nincs szaggató forma, késsel is ki lehet vágni a tésztát. Én a képeken látható mézeskalácsembereket és a halacskákat késsel szaggattam ki. Kartonpapírra megrajzoltam a formát, kivágtam, rátettem a kinyújtott tésztára és egy hegyes késsel körbevágtam. Lassabb, mint a szaggató formával dolgozni, de megéri.
A többi forma bolti szaggatóval készült és aki állatos formát szeretne (rénszarvas, farkas, medve, csiga, mókus, süni) az látogasson el az IKEA-ba, mert ezeket ott lehet kapni. A többit innen-onnan szereztem be.

Díszítés:
Ez talán a legmacerásabb része az egész műveletnek.
állatos mézeskalácsok
Kétféleképpen lehet megoldani: magokkal vagy cukormázzal.
Magokkal én az állatos formákat szoktam díszíteni, mivel szerintem hozzájuk jobban passzol, mint a fehér máz. (A csiga kivétel, annak kifejezetten jól áll a cukorvonal.)
Lehet kapni zacskós magkeveréket, amiben van szotyola, tökmag és mandula. Az ízük is jól passzol a mézes tésztához.
A díszítés módját azonban időben el kell dönteni, mivel a magokat még sütés előtt a kiszaggatott tésztába kell nyomni. Ez tehát a dekorálás egyszerűbb módja, bár a huszadik süti kimagozása után elég monotonnak tűnik.
A másik módszer a cukormáz, ami már több türelmet igényel, illetve csipet kreativitást és kézügyességet.

csigabiga és pöttyös gomba
Cukormáz receptje:
Sajnos kézzel kell elkészíteni és meglehetően sokáig tart.
Csipet sóval felverünk egy tojás fehérjét. A kemény habhoz 6-7 kanálnyi porcukrot keverünk. Aztán fakanállal keverjük és keverjük és keverjük... Nagymamám szerint fél óra kell neki. Akkor jó, ha nem folyik és szép fényes. (Állítólag egy picike ecetet is lehet hozzá adni, mert attól fényesebb lesz a máz. Szerintem ez elhanyagolható.)
Ha kész a cukormáz, akkor jöhet a művészi dekorálás. Ehhez a legjobb eszköz egy közönséges zacskó. Sok módszert kipróbáltam az injekciós tűtől a papírtölcséren át a fogpiszkálóval való festésig, ám a zacskó a leghatékonyabb.
Az egyik sarkának végét levágjuk, beletöltjük a cukormázat és a kis lyukon át kinyomjuk a tésztára. Ha rendesen ki lett keverve a máz, akkor nem fog becukrosodni és nem tömíti ez a lyukat. Azért érdemes gyorsan dolgozni.
A minta egyéni ízlés kérdése. Én jobban szeretem a pontos mintákat, míg anyukám az absztrakt kuszaság pátján áll. Épp ezért, ahogy a képeken is látszik, nálam lett ilyen is, olyan is.
A máz lassan szárad, így ha megoldható akár egy éjszakára is lehet pihentetni, mielőtt dobozba tennénk őket. A tészta amúgy sütés után kemény, ám egy-két napon belül puhulni kezd és finom porhanyós lesz.

még több állatka

mézik
Mézeskalácsokkal nem csupán a rokonságnak lehet örömet szerezni, hanem barátoknak és kollégáknak is.
Én megleptem egy adaggal Queen B.-t, vittem egy dobozzal az egyetemre, ami órák között életmentőnek minősült és a "munkahelyi" karácsonyi bulin is nagy sikert aratott. Családom pedig élvezettel pusztítja a maradékot, ám még így is kerül majd egy tálcával az ünnepi asztalra.
Szóval, ha valaki kedvet érez egy kis sütéshez, vagy meg akarja lepni szeretteit néhány aranyos és finom figurával, ne habozzon. Szerintem megéri a fáradtságot és az illata meghozza az ünnepi hangulatot is.

2 megjegyzés:

  1. Ó. de jó! Én is szerettem volna csinálni, de a kolimban nincs sütő, és csak karácsonykor megyek haza (és ajándék lett volna). :(
    De azért örülök a receptnek, remélhetőleg egyszer én is kipróbálom. Szépek lettek, kitartó vagy. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kollégiumi konyhák nem a konyhaművészet megismerését szolgálják, az biztos. Bár kihozzák az emberből a kreativitást, hogyan lehet megoldani mindent más alternatívával. :D Én sem próbálkoznék a kolis sütővel, nem túl bizalomgerjesztő és néha még a tésztafőzés is kihívást jelent szegénykének. :D
      Majd talán jövőre minden feltétel adott lesz, hogy kipróbáld a receptet. :)
      Köszönöm a bókot! :)

      Törlés