A gesztenyefa árnyékában

Ezt a könyvet pár éve vettem anyukámnak. Azóta terveztem, hogy elolvasom, csak mindig akadt valami más a polcomon. Most viszont, mivel megszaporodtak a vaskos olvasmányaim, valami vékonyabb, könnyen hordozható kötetre vágytam, így ismét eszembe jutott.

A borító tetszetős, bár kissé talán túl romantikus. Vastagságra picivel több, mint két és félszáz oldal és kemény kötést kapott, így ideális utazáshoz. Volt hogy napokig ki sem vettem a táskámból és tökéletesen bírta a megpróbáltatásokat.

Magyar Könyvklub gondozásában jelent meg, akik a fent említett paraméterek alapján figyeltek a külsőre, a belsőre azonban már kevésbé, vagy túlságosan ragaszkodtak az eredeti kiadáshoz a hibáit is beleszámítva. A tagolása ugyanis csapnivaló, de erről majd később.

Fülszöveg:

„1939 nyarát írjuk. Bexham, az idilli kis halászfalu lakói háborúra készülnek. Egy háborús hős lánya, a gyönyörű Judy Melton, a társasági élet középpontja, Meggie Gore-Stewart, a látszólag kiegyensúlyozott Mathilda Eastcott, és Rusty Todd, a helyi csónakház tulajdonosának meglehetősen fiús lánya mindannyian eltökéltek abban, hogy a háborúban aktív szerepet vállalnak, miközben férjeik, fivéreik, apjuk és szerelmeik a fronton harcolnak. Elképzeléseikben azonban nem a zoknikötögetés szerepel.

A bexhami asszonyok a réten, egy gesztenyefa árnyékában ülnek össze, és felidézik mindazt, ami körülöttük és bennük örökre megváltozott, és aminek a megváltoztatásában ők maguk is szerepet játszottak. Egyikük sem ugyanaz az ember már, mint annak előtte, mégis, amikor a férfiak hazatérnek a háborúból, azt várják el tőlük, hogy – mintha mi sem történt volna – ismét öltsék magukra az anya, lány, kedves és nagymama szerepét. Csak a gesztenyefa változatlan – virágzik rendületlenül, és szimbólumává válik mindannak az egységnek, ami már örökre a múlté.”

A fülszöveg alapján egy háborús történetre számítottam hátországban maradt nők szemszögéből egy csipetnyi romantikával meg egy gesztenyefával. Nos, nem igazán azt kaptam, amire vártam.

A gesztenyefa például csak a cím miatt került bele a történetbe, még csak jelképe sem nagyon van. Ami pedig a szemszöget illeti, ez okozta a legnagyobb csalódást.

A könyv tagolása borzalmas. Nem elég, hogy egy kisebb hadseregnyi szereplőt vonultat fel az írónő, akik fel, majd eltűnnek, meglehetősen gyakran végleg, mivel a háborúban hamar vége szakad egy-egy életnek, de még egymásba is folynak. A nézőpontokat hol egy nagyobb sortávolsággal választják el, hol nem és ez utóbbi a gyakoribb sajnos. Egyik szereplő nézőpontja belefolyik a másikba és az nem számít, hogy az illető hány száz kilométer, vagy épp hány hét távolságában van a másiktól.

Az idő amúgy is zavaros. A könyv végigviszi a második világháborút, hol kisebb, hol nagyobb ugrásokat téve, amitől még nehezebben követhető a szerteágazó cselekmény. Legalább az évet igazán megadhatta volna...

A cselekmény lényegében különböző nők életképeit villantja fel, amik hol lazán, hol szinte sehogy sem kapcsolódnak egymáshoz, persze a háborút és a lakhelyet leszámítva. Akad itt bőven mindenféle női sors: szerelmét háborúba engedő és visszakapó, megözvegyült, tervezetten teherbe esett, véletlenül teherbe esett, nős férfivel kavaró, ellenséggel kavaró stb. A könyv tehát érezhetően a nőkre épül és időnként elejt néhány kissé feminista megjegyzést, ami nekem kifejezetten tetszett, de én már csak ilyen nőszemély vagyok.

"A munka az, amiben a nők jók. A munkában és a férfiak irányításában."

A szereplők így többnyire hölgyek, de mindig akad mellettük egy-egy úriember is. Kapcsolataik szerteágaznak, ahogy életük felvillanó mozzanatai. 

Charlotte Bingham egyik nagy hiányossága, hogy bár nagyon sok szereplőt vonultat fel, nem írja le őket. Egyszerűen nem lehet tudni, hogyan néznek ki karakterei, és mikor véletlenül elejt róluk egy-egy megjegyzést, az olvasó ráncolja a szemöldökét, mert egész másképp képzelte el. Ráadásul maga sem tudja, hogy festenek hősei, mivel Judy a könyv elején és végén sötétbarna, míg a közepén aranybarna és nem, nem a hajfestéktől.

Ám nem csupán a szereplők külseje az, amit olvasói fantáziájára bíz, hanem a kusza életképek közötti események. Sok-sok dologra nem derül fény, ami csak még zavarosabbá teszi a könyvet.

Nem voltak nagy elvárásaim a háborús eseményeket illetően, hiszen a hátország életét ígérte és nem a frontot, mégis akad benne egy-egy kifejezetten hadi mozzanat, ami itt-ott nekem sántított, különösen Meggie kalandjai, amiknek valahogy nem volt se fülük, se farkuk, csak újabb zavaros életképeket adtak.

No, de, hogy valami jót is írjak, meg kell jegyeznem, hogy a háború sötétségét és bizonytalanságát jól visszaadja. A szereplők rohamosan fogynak (talán ezért kellett ennyit beleszőni) és mindenkit ér veszteség és fájdalom, ahogy a valóságban sem maradhatott ki senki a szenvedésekből. 

Igaz, a szereplők gondolkodásával cseppet sem tudtam azonosulni, mindegyik hölgy megkergült kicsit, bár háború és gyász idején talán nem is annyira meglepő. Mégis, mivel nem volt legalább egy, akivel igazán szimpatizálhattam volna, távolságtartó maradtam, ami a kuszasággal vegyítve nem segített elmerülni a történetben.

A könyv vége, bár nem varrt el minden szálat (kétszáz oldal után, már nem is vártam tőle) egész jól alakult a csipetnyi boldogsággal, ami igazán kellett a háború utáni fellélegzéshez.

Összességében egy közepes könyvnek találom, nem bánom, hogy elolvastam, de akkor sem vesztettem volna sokat, ha nem teszem.

Azoknak ajánlom, akik női sorsokról szeretnének olvasni háborús időkből. Aki viszont a második világháborúval komolyabban foglalkozó könyvre vágyik, talál ennél jobbat. Ó, és meg kell még említenem, hogy borító ide vagy oda, nem kifejezetten romantikus, hiába akad benne szerelmi szálacska, nekem inkább dráma íze volt.

Tetszetős idézet a végére:

"Nem tudom, hol az ésszerűség, mikor háborúról van szó. Megyünk, és más népek fiait irtjuk csak azért, mert néhány idióta a szélsőséges beidegződésével olyan dolgokat mond és művel, amivel nem értünk egyet."

Extra:

Miden könyves értékelés írása előtt rákeresek az íróra, hogy pontosan képben legyek a munkáit illetően. Most is rákerestem Charlotte Bingham könyveire és meglepő módon azt találtam, hogy A gesztenyefa árnyékában egy trilógia (The Bexham  Trilogy) első kötete. Vagyis van még két kötetnyi folytatása (The Wind Off the Sea és The Moon at Midnight), ám ezeket már információim szerint nem adták ki magyarul. Bevallom, elképzelni sem tudom, miről szólhat a másik két könyv, hiszen a háború a kötet végére befejeződik. A szereplők életének folytatására pedig nem sok értelmet látok, no de az én szempontomból mindegy is, nem vágyom több könyvre az írónőtől.