2013. május 13., hétfő

Démonnapló 4.

Egyik kedvelt manhwasorozat negyedik kötetét hoztam. Előző részekről írtam külön-külön bejegyzéseket, azokkal érdemes kezdeni az olvasást.
A kötet vastagságra, kivitelezésre tartja a színvonalat és ezúttal az új szereplő, Krayon került a címlapra, hadd hízzon csak az amúgy is pufók egója.
Fülszöveg:
"A jó démoni segítő aranyat ér!
Hosszú út áll még az ifjú Raenef, a kiképzés alatt álló démonnagyúr előtt.
Ő aranyos, szelíd, gondoskodó,… és az általános vélekedés szerint teljességgel méltatlan démoni szolgája és tanítója, Eclipse segítségére.
Az öt legidősebb démon egyike, Krayon démonnagyúr próba elé állítja Raenefet, hogy megszerezze tőle Eclipse-et.
Ha Raenef sikerrel jár, megtarthatja tanítóját. Ha elbukik, az akár az életébe is kerülhet!"
Ez a rész egy csipetnyit komolyabb, mint az előzők, ám még így is nagyon mókás.
Krayon feltűnésével igazi akció veszi kezdetét, valódi veszélybe kerülnek a szereplők, ami jót tett a cselekménynek. Végre kezd körvonalazódni a fő konfliktushelyzet, most hogy már a szereplőket mindenki megismerte.  
Azért akadt benne humor bőven, sok veszekedés a három jómadár (Reanef, Chris és Erutis) között, akik még mindig idiótán szórakoztatók. A fő mosolyforrás pedig a sorozat nagy kérdése, vagyis melyik szereplő, milyen nemű. Ezt többször el is sütik, például mikor egy szörny Reanefet is lánynak nézi. (Megjegyzem joggal.) Aztán ott van Meruhesae és Erutis kontrasztja, mivel míg az előbbi hangsúlyosan nőies, utóbbi meglehetősen fiús, amit Chris ki is használ egy kis élcelődésre. Szóval sokat kuncogtam még mindig.
Ízelítő:
"– Raenef, Raenef, te vagy az, akinél nem szabad elsőre ítélni. 
– Mi bajod a kinézetemmel?! 
– Mi bajom?! Vattacukorra emlékeztetsz. Démonnagyúrra semmiképp."
Közben azonban elragadott a kibontakozó konfliktushelyzet meg a sok kérdés, ami körbelengi a bohókás démonurat. Tényleg nagyon fúrja már az oldalamat a kíváncsiság, hogyan lehet egy ennyire lágyszívű alak démon.
Eclipse múltja is nagyon érdekelne, mert biztosra veszem, hogy nem véletlenül került mellé inkább tanárnak, mint szolgának. A kapcsolatuk alakulása pedig még mindig tetszetős.
A kötet végére így csak halmozódtak a kérdéseim, ami cseppet sem baj, sőt így van jól, ebből látszik, merre tart a sorozat. A végén pedig a már megszokott függővéggel egy újabb csavart is behozott.
A könyvecske utolsó lapjain ismét akadt egy kis extra. Ezúttal Eclipse különórát tart a varázslatokról, ami mágiakedvelőknek ínyencség. Utána pedig egy újabb rövid, humoros életkép olvasható a harmadik kötet függelékének mintájára. 
Összességében tehát még mindig örömmel olvasom ezt a bohókás képregényt kissé őrült, nehezen meghatározható nemű szereplőivel. Kedélyjavítónak ideális.
Ajánlom mindenkinek, aki már olvasta az előző három részt, aki pedig nem, az vágjon csak bele, unalmas hétköznapokra tökéletes. Lehet rajta jókat kuncogni a buszon meglepve a munkába igyekvő zombikat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése