2012. július 11., szerda

Telefonos zaklató

Muszáj kiírnom magamból, mit csináltam tegnap délután, mert ez egyszerre volt szánalmas, agyzsibbasztó és tragikomikus. Szóval innentől csupa személyes tapasztalat következik életem jelenlegi szeletéből kihasítva.
Csóró egyetemistaként épp diákmunkára vadászom. Kell valami a nyárra, amivel megszedhetem magam kicsit és amiből fizethetem a kiadásaimat (kolidíj, BKV bérlet, vonatjegy, könyvek). A feladat azonban korán sem egyszerű.
Még vizsgaidőszak utolsó hetében kezdtem pályázatokra jelentkezni. Nehéz lenne összeszámolni, pontosan hány helyre, de tíz biztosan volt. Ebből pedig csak ketten jeleztek vissza. Az első csak annyit mondott, továbbküldi az önéletrajzomat, aztán majd jelentkeznek. Azóta várom a csodát.
Viszont kaptam egy csinos válaszlevelet egy másik helyről, amiben behívtak interjúra, majd rögtön utána próbamunkára is. Ez volt tegnap és most leírom mindenki okulására, mik a tapasztalataim.

1. Ne higgy a marketingeseknek!
Furcsa faj a marketinges. Képes lenne a nagyanyját eladni egy tevekereskedőnek beállítva az öreglányt egy különleges és nagyszerű alfaj ritka példányának. Nem lehet bízni bennük.
Hogy miért vagyok ilyen rossz véleményen róluk? Mert ők írták a hirdetést, amire jelentkeztem. Ez pedig úgy szólt, hogy asszisztens mellé keresnek kisegítőt, aki adatokat és időpontokat egyeztet telefonon.
Ez kérem szépen a telefonos zaklató szalonképes, konszolidált, virágnyelvű megfogalmazása.

2. Vigyázz a teljesítmény alapú bérezéssel!
A hirdetésben és személyesen is elmondták, milyen bérre számíthatok. Ez pedig kis dollárjeleket villantott a retinámon. Nem mindennap fut az ember 650, 850 vagy akár 1000 ft./órába. (Ide természetesen nem számoltam a virágnyelven megfogalmazott hostess köntösébe bújtatott pornós karriert.) 
Hogy hol itt a bukkanó, ha nem is kell vetkőzni? Az apró betűben természetesen. A mézesmadzag elhúzása után ugyanis jött a hideg zuhany, ezért az összegért minimum 10-12 embert kell beszervezni.

3. Ne félj a próbamunkától!
Én paráztam rendesen, mivel naivan hittem a hirdetés szövegének. Aztán, mikor megtudtam, pontosan mi a feladat és elkezdtem csinálni, belazultam. Humorosra vettem a figurát és jó hangulatban folytattam a dolgot, amihez szerencsémre partnerem is akadt hasonszőrű diákok személyében.
Igazából itt nincs túl sok vesztenivalója az embernek. Ez csak próba, így kezeld lazán, tedd meg, amit tudsz, a többi úgyis a főnökön múlik.

Ennyit a jó tanácsaimról. Most rátérek, mivel is ütöttem el az életemből négy teljes órát.

A valódi feladat:
Ismeretlen embereket felhívni (zaklatni), hogy jöjjenek el a holnapi rendezvényre és ott remélhetőleg vásároljanak is.

Hibapontok: 
Normális ember nem egy nappal az esemény előtt hívja el a másikat. 
A telefonkönyv felcsapása ugyanilyen hatékonysággal bírt volna.

Kivitelezés a gyakorlatban:
Beültettek egy irodába négy másik megszeppent próbamunkással és adtak fejenként egy sablonszöveget, egy A/4-es telefonszámlistát, amin úgy 4-es betűmérettel vagy száz ember szerepelt, egy időpontos lapot, amire a jelentkezőket kellett felírni, valamint három darab mobiltelefont. Hármat öt főre...
Így párban kezdtünk dolgozni, amint túlléptünk azon, hogy most mi leszünk azok a bizonyos telefonos zaklatók, akikre csuklóból rá szoktuk csapni a kagylót.
Komolyan mondom, egy ideig szórakoztató volt. A mobilszámok fele már nem is élt, egy jó része pedig téves volt. Aztán, mikor végre az vette fel, akit hívni kellett, különös beszélgetések zajlottak le.
Kis csapatomban sokat nevettünk és megvitattuk, kinek mit mondtak a furcsa, néha goromba, néha kifejezetten kedves emberek, akiknek szinte szómenése volt.
Ez most elég nagyképűen fog hangzani, de a csapatban talán én voltam a legkedvesebb és legudvariasabb, mivel ilyen az alaptermészetem. Plusz lazán vettem és a szarkazmus a véremben van. Épp ezért, egyszer sem csapták rám a telefont, maximum rekord idő alatt ráztak le.

No, de volt néhány érdekes eset a csapat működése közben:
- Egy férfi megjegyezte, kedves hangom van.
- Egy nő elmesélte, hogy a testvére feleségének épp ma tört el a lábujja. Erre én kapásból rávágtam: "Jobbulást a lábujjának!"
- Egy kisgyerek vette fel a telefont, mivel az anyukája, akit hívtam, épp vezetett. Mikor pedig átadta a kagylót az anyukának, megszakadt a vonal. Totál lesápadtam, mivel ez akár azt is jelenthette, hogy nekimentek egy fának.
- Egy idős hölgy mindenáron vissza akart hívni később.
- Többen épp nyaraltak, kettő külföldön, akik közül az egyik Los Angelesben tartózkodott épp és csak mondta és mondta, így kedves kolleginámmal szép nagy telefonszámlát csináltunk a cégnek. Határozottan megérdemelték. A bosszú kicsinyes és csúnya dolog, de édes, mint a méz.
- Egy másik nénit kolleginám az ágyból ugrasztott ki, így álmosan elregélte neki, hogy a kis unokája kitűnő lett és ezt fogják megünnepelni.

Mint korábban említettem én kedves és udvarias voltam mindenkivel, plusz elég vékony hangom van a telefonban, így senki sem küldött vissza az anyaméhbe és egyetlen seggfejhez sem volt szerencsém, hála a mobiltelefon istennőjének. Azonban a másik csoport a szomszéd irodában kifogott néhány goromba alakot.
Négy óra folyamatos telefonálgatás azonban mindenképp fárasztó. Ráadásul azzal ültettek be minket a telefon mellé, hogy most pedig legalább nyolc embert be kell szerveznünk erre a holnapi rendezvényre. Szerintük ez teljesíthető. Szerintem kapják be. Irreális elvárás egy teljesen kezdőtől, ráadásul páronként volt egy darab telefon, vagyis folyamatosan cseréltünk. Továbbá elküldeném őket melegebb égtájakra, mondjuk a Szaharába egy villanyrezsóba passzírozva, mivel látom én mi folyik náluk. Egyikünket sem óhajtották állandóra felvenni, csak kihasználják a diákokat, akik vannak bőven, így sosem fogynak ki a próbamunkásokból, akik így ingyen elvégzik a feladatot.
Magyarország a munkanélküliség hazája. Ezt írják körül virágnyelven a drága marketingesek.

Vidámabb irányba terelve a bejegyzést, hoztam valami újat és szépet.
Cassandra Clare tegnap játékot hirdetett Twitteren. A játék új könyvének, Clockwork Princess, frissen elkészült borítójáért folyt. Minden egyes új tweet egy-egy kis részletet mutatott meg a mellékelt képen látható gyönyörű borítóból. Természetesen én is részt vettem a játékban és a lelkes rajongóknak hála még az éjszaka folyamán lehullt róla a lepel.
Nos, szerintem nagyon szép lett. A színvilág, a háttér, a ruha tökéletes. A modell sem rossz, de valahogy én jobban preferálom az olyan borítókat, amik nem mutatják a modellek arcát. 
Bár olvasóim már kétség kívül tisztában vannak árnyvadász mániámmal, mégis úgy kerek a dolog, ha leírom, milyen könyv is ez.
Szóval a Clockwork Princess Cassandra Clare trilógiájának (The Infernal Devices/ Pokoli szerkezetek) befejező, vagyis harmadik kötete. Várható megjelenés: 2013 március. A magyar kiadás természetesen még várat magára, mivel hazánkban eddig csupán az első részt, Clockwork Angel (Az angyal) adták ki. A második kötetet, Clockwork Prince novemberre ígérte a Könyvmolyképző Kiadó. Természetesen repesve várom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése