Elefántcsont birodalom

Mondtam már, hogy imádom a sárkányokat?

Kétségkívül, igen. Akarok egy sárkányt, sőt lesz is egy sárkányom. (Vagy legalábbis egy hüllőm (leguán, agáma, gekkó), akit sárkánynak hívhatok. Amúgy ők is vonzódnak hozzám. Mikor állatkertben, tropicariumban vagy csak egy egyszerű állatkereskedésben járok, és megállok a terrárium előtt, a kis drágák már néznek is felém. Biztosan megérzik, mennyire szeretem őket.

Sárkány mániámat egyelőre azonban csak könyvek által élhetem ki, pontosabban Naomi Novik könyvei nyomán.
Sajnos elég kevés sárkányos könyv van a piacon nagy szívfájdalmamra. Ráadásul ezen csekély számú könyvek sem rendelkeznek olyan nagy rajongótáborral.
Talán mert a fantasy, ha történelemmel vegyítik taszítja az olvasókat. Pedig nincs semmi baj a történelemmel, nem olyan unalmas, mint amilyennek hangzik. Jó, én aki napi szinten foglalkozik vele cseppet elfogult vagyok.

No, de akkor is jobban fogyhatnának Novik könyvei, hiszen mi lehet érdekesebb és izgalmasabb, mint egy sárkányháton megvívott háború Napóleon ellen? Igen, már megint elfogult vagyok. 

Ennyit a kedvcsinálásról, most jöjjenek a tények.

A Temeraire-sorozat negyedik kötete az Elefántcsont birodalom. Az előző három kötetről vannak külön bejegyzésein. A szerző címkéjére kattintva megtekinthetők. (Őfelsége sárkánya az első, azzal javallott kezdeni.)

A borító csodálatos, mint mindig, vastagsága a már megszokott és a tartalma is hozza az elvárásokat.

Fülszöveg, aztán részletezem.

"A Temeraire-sorozat negyedik része Afrikába repíti az olvasót. Laurence kapitány és hűséges sárkánya már éppen a biztonságot jelentő angol partokhoz közelednek, amikor francia sárkányok támadnak rájuk, és hiába oly közel a haza, Temeraire és reptetője felmentő sereg nélkül kénytelen elbánni velük. Mindenezek tetejébe rémes körülmények és mérhetetlen közöny fogadja a küldetésből hazatérőket, így a kapitány igen dühösen indul az Admiralitáshoz jelentést tenni. Ám Edinburgh-ben dermesztő csönd honol, s fény derül a rettenetes magyarázatra is: szinte az összes sárkány halálos beteg. Laurencék tehát ismét útra kelnek, ezúttal Fokváros felé, hogy felleljék a feltételezett gyógyszert, mely egyszer már kigyógyította Temeraire-t ebből a veszedelmes kórból."

Három kötet után már tudtam, mire számíthatok és nem kellett csalódnom. A sárkányok még mindig szimpatikusak, míg az emberek egy része pont ellenkezőleg.

Laurence továbbra is nagyon angol és nagyon úriember. Becsülöm a hűségét, az elveit és a kitartását. A kapcsolata Temeraire-el pedig még mindig csodálatos. Ahogy a több tonnás sárkány dédelgeti kedves kapitányát és óvja néha meggondolatlanul, igazán szívmelengető.

A cselekmény jóval pörgősebb, több benne az izgalom, bár a csatajelenetek valahogy még mindig sántítanak itt-ott, ám ezen már két kötete túlléptem.

Az olvasó így megkapja a már ismert szereplőket, az új küldetést, új veszélyekkel és kalandokkal. Ráadásul egy kicsit szélesedik a sárkány látókör, ahogy Anglia, illetve Kína után, megtudhatjuk, hogyan élnek a sárkányok Afrikában.

Kicsit több benne a humor, legalábbis az előző részekhez képest, amik most inkább szófordulatokból, vagy konfliktusokból adódnak és nem Laurence prűd neveltetéséből. Továbbá egyre jobban kirajzolódnak az emberi jellemek. A sorozat elején Laurence-en kívül szinte semmit sem lehetett tudni a legénysége tagjairól, Jane-ről, vagy a többi reptetőről. Itt viszont már kezdenek kiforrni az emberek. Ezzel pedig a korabeli társadalom is jobban körülhatárolódik egy kis reptető életstílussal vegyítve. Nekem ez nagyon tetszett. Főleg Laurence szemszögéből nézve, hiszen ő félig még mindig a hagyományos angol elvárásoknak akar megfelelni, miközben egyre inkább reptetővé válik beleolvadva ezzel egy egész más társadalmi közegbe.

Ha már szereplők és a magánéletük, meg kell jegyeznem, hogy lett egy kedvenc karakterem: Catherine Harcourt. Eddig is kedveltem, ám ebben a részben valami fenomenális volt. Igazi vagány és laza nő, aki tudja mi a kötelessége, megállja a helyét egy csapat férfi között is női dolgok/gondok ide, vagy oda. Kedvelem az erős nőket és ő ízig-vérig az.

Emily Roland is hasonló jellem, vagy legalábbis hasonló lesz, ha megnő. Mellesleg imádom azt a kis csavart, amit vele hozott össze az írónő. 

Molyon olvastam, hogy többen nem kedvelik Tom Riley-t, ezt pedig nem igazán értem. Ő is egy kedves ember, csak a társadalom nyomása elérte cseppet. Persze mai gondolkodással nehéz megérteni az akkori normákat és elvárásokat, amiknek meg akartak felelni. Tom számomra egy érdekes és izgalmas karakter sok-sok lehetőséggel, amik már fel is ütötték a fejüket ebben a kötetben.

Összességében nagyon jó könyv, talán az eddigi egyik legjobb rész a sorozatból, így bátran ajánlom minden sárkányrajongónak.

Kiegészítés:

A könyv vége egy hatalmas függővég, ami után szinte kapartam a falat a folytatásért. Most rögtön kell a következő rész! Sajnos, ez azonban nem lehetséges. Bár angolul még további három kötet (Victory of Eagles, Tongues of Serpents, Crucible of Gold) készült el, magyar megjelenésükről semmi hír. Ám bizakodó vagyok és az Agave nem nagyon szokta felfüggeszteni a sorozatokat, így remélem, most sem teszi, csak csúsztatja kicsit a megjelenést.

Csontváros filmhírek

Újabb hírrel szolgálhatok a Csontváros megfilmesítéséről és az ezzel kapcsolatos munkálatokról. Lehullt ugyanis a lepel egy újabb szereplő kilétéről. Dobpergést kérek! Megvan Simon Lewis.

Simon az egyik legkedvesebb karakterem, így nagyon vártam, kit választanak a szerepre. A nyertes pedig a képen látható Robert Sheehan. Nem a legismertebb színész, bár volt már jó néhány szerepe, többet között a Cherrybomb (Eszetlenek) című filmben Rupert Grint oldalán. 

Örülök-e a hírnek? Hát, bevallom nem repesek a boldogságtól, de nem is vagyok elkeseredve. Ha épp nem vág furcsa grimaszokat és eltekintek a már-már önálló élőlénynek tekinthető szemöldökétől (Mi lesz itt? Szemöldökverseny? A kék sarokban Lily Collins, a piros sarokban Robert Sheehan. Tegyék meg tétjeiket, hölgyeim is uraim! Kinek van bozontosabb hernyócska a szeme fölött?) nincs különösebb problémám vele. Simon nem az a kimondottan színdöglesztő, cipőbe olvadós kategória. Meg amúgy is hülyén jött volna ki, ha helyesebb, mint Jamie. Szóval bizakodom és várom, mit hoz össze ez a szedett-vetett csapat és Jemima West, aki eddig az abszolút kedvencem. 

Amúgy megvan már Jocelyn is, ám még titkolják kilétét, ahogy Alec-ét is. Élvezik húzni a rajongók idegeit. Továbbá kiválasztották Valentine segítőit is Kevin Durand és Robert Maillet személyében.

A forgatást pedig augusztusban kezdik Torontóban.