A lány és a farkas

Hétfőn moziban voltam. Ismételten egyedül ültem be több okból is. Hirtelen jött az elhatározás, így még annyi esélyem sem lett volna valakit csatlakozásra bírni, mint amennyi egyébként szokott lenni. De egyáltalán nem bántam, sőt egész délután kényeztettem magam és tökéletesen jól szórakoztam egyedül is. Mint már korábban is írtam, soha többé nem várok másokra. Ha valahova el szeretnék menni, hát megyek. Ha jön velem valaki, örülök neki, de ha nem, akkor sem maradok otthon siránkozni.
Ha valamit meg akarsz tenni, tedd!
Egy elég kemény hétvége és egy hosszú egyetemi nap után, amin két referátumot is tartottam, kellett a kikapcsolódás. Főleg annak fényében, hogy másnapra maratoni dolgozatírást terveztem és valósítottam is meg. Így bár előbb vége lett az utolsó órámnak, szinte azonnal a mozi felé vettem az irányt. A hatórási vetítést lekéstem, így a negyed kilencesre váltottam jegyet. Volt nagyjából egy teljes órám tekeregni a WestEnd-ben. Mindig ide járok moziba. Jó helyen van, kényelmes, kifizethető az ár, vagyis pont nekem való. Azt az egy órát pedig kényelmesen nézelődéssel, fagyizással és bevásárlással töltöttem. Vettem másnapra muníciót a dolgozatíráshoz, vagyis két liter ásványvizet, egy kis ropogtatnivalót, meg három nyalókát. Csoki és elegendő koffeinforrás, vagyis kávé és tea pedig volt még készletben a koliban.
Aztán eljött a vetítés ideje, beültem a hátsó sor közepére és azon gondolkoztam, míg nem kezdődött a film, hogy már megint én leszek csak szólóban. Sejtésem kezdett beigazolódni, ahogy néhány szerelmespár és kisebb baráti társaság foglalt helyet körülöttem. Aztán elméletem romba dőlt. Egy srác ült le mellém, szintén egyedül. Meg is lepődtem rendesen, de jó volt látni, hogy nem csak én gondolkozom így.
Na, de inkább rátérek a filmre, tehát A lány és a farkas:

"Valerie (Amanda Seyfried) meg akar szökni. Szeret egy fiút (Shiloh Fernandez), de a szülei egy ismerős család gazdag fiának (Max Irons) szánják. Ám azon a napon, amikor a fiatalok nekivágnának az erdőnek, holtan találják Valerie nővérét. A tettes valószínűleg az a vérfarkas, aki régóta a falujukat körülvevő sötét erdőben él. A fenevad mostanáig megelégedett a helybeliek neki szánt ajándékaival. De felkelt a vérvörös telihold, és a farkas többre vágyik. Újabb és újabb áldozatokat szed, még akkor is, ha tudja, kivívja az emberek haragját. A falusiak a híres vérfarkasvadászhoz (Gary Oldman) fordulnak segítségért, aki azt állítja: a farkas nappal a faluban élhet. Már csak az a kérdés, ki az. Valerie sejti, hogy olyasvalaki lehet, aki nagyon közel áll hozzá. Ez teszi őt egyszerre gyanúsítottá, a következő lehetséges áldozattá és csalétekké is."

Amint megláttam az előzetesét, elhatároztam, hogy megnézem moziban. Szeretem a meséket és a Grimm testvérek gyűjteményét különösen kedvelem. Én is ezeken nőttem fel és bár akkor is szórakoztatóak voltak, most kezdem igazán értékelni őket. Ezek ugyanis felnőtteknek szólnak. Az összes mai mese eredetileg felnőtteknek készült. Persze a rajzfilmek már egy fokkal lebutítottabb változatban ábrázolják őket és ha Disney az alkotó, akkor ki is szépíti egy boldog véggel.
Nos, ebben a filmben a Piroska és a farkas lett feldolgozva és meg kell mondjam, nagyon is ügyesen. Persze, van néhány negatívabb észrevételem is, mert lehetne cseppet véresebb, de így is igazán jól megalkotott filmről van szó.
Az alapsztorit, gondolom, mindenki ismeri.
A piros ruhás lány elmegy a nagymamához és találkozik a csúnya, gonosz farkassal, aki a végén rút sorsra jut. Ebben a filmben a farkas egy vérfarkas, a kislány pedig egy fiatal nő bonyolult szerelmi élettel. A cselekményről nem írok, mivel a mese alapján mindenki tudja, mire számíthat és a meglepetés erejét sem szeretném elrontani. Inkább néhány benyomást és megjegyzést vinnék monitorra.
Nem tudtam, ki a farkas és ez nagy bók a készítőknek. Szépen félrevezettek. Szinte az ember szájába rágják a gyanúsítottakat aztán a végén, bumm, egész más sül ki a dologból.
A képi világa csodálatos a zenékről nem is beszélve. Egész héten Fever Ray számokat hallgatok. A színészekre sem lehet panaszom. Nekem tetszett a főszereplő játéka és mégiscsak két vonzó srác küzd a kegyeiért, ami látványnak egyáltalán nem rossz. De erről később.
Ahogy észrevettem, próbálták visszaadni a történet eredeti hangulatát, bár ez a szerelmi háromszög csak egy belevitt plusz dolog. Tetszett, hogy farkast alkottak és nem szörnyet, amitől rosszul vagyok. Olyan nevetségesek ezek a szőrmók majomszerű lények. Igaz, grafikából van még mit tanulniuk a készítőknek, de egy igazán jó fogással leplezték a dolgot. Kevés képkockán szerepel a vérfarkas, így elviselhető a nem túl szép grafika.
A fő problémám az erőszakos jelenetekkel volt. Mint említettem, igyekeztek hitelesen ábrázolni a dolgokat és ezek a mesék eredetileg véresek, szexuális utalásokat tartalmaznak és hemzsegnek a szimbolikától. A filmben a levágott végtagok és a süssünk embert élve, pont ezt sugallta, de csak sugallta. Valószínűleg a tizenhatos korhatár miatt, gagyin halnak az emberek. Az első áldozaton csak egy karmolás van. Egy kicsit odacsap a farkas és már dőlnek is ki a statiszták. Semmi vér és belsőségek, ami azért elvárható, ha egy ragadozó szedi áldozatait. Vagy talán túl sok Anita Blake-et olvastam és Odaátot néztem?
És itt kell megemlítenem, hogy a film utolsó negyededéig a farkasnak drukkoltam. Amint megérkezett a pap, aki tipikusan olyan karakter, akinek magam tekerném ki a nyakát a saját két kezemmel, a fenevad pártjára álltam. Hiszen ő gyilkol, míg a lelkeket megmenteni jött pap, kínoz, terrorizál, és egy seggfej. Tényleg az. Az ő agyából pattan ki a sütögessünk embert, ami nem is lenne rossz, ha az égési sérüléseket a sminkmesterek megcsinálták volna, de e nélkül csak egy felesleges hatásvadász jelenet. Amúgy is a falu lakossága jól példázza az emberi viselkedést, ami nem mindig szívderítő látvány. De ez van a kis közösségeknél.
A technikai dolgok után rátérek a szereplőkre. Nekem Henry szimpatikusabb. Szerethetőbb karakter és helyesebb is az én ízlésem szerint egy fokkal. Ráadásnak kovács, ami szimbolikáját tekintve tovább emeli presztízsét. Max Ironst, amúgy igazán árgus szemekkel figyeltem, mert ő is felmerült a Mortal Instruments szereplői között, mint lehetséges jelölt. Persze Shiloh Fernandeznek is megvan a maga bája. Elsősorban karakterének neve vonzott, aztán a sötét haj, ami nálam jobb elbírálást kap, mégsem fogott meg igazán. Próbálták a két srácot úgy beállítani, mint egymás ellentéteit. Henry a jó fiú, aki megbízható, kedves és kiszámítható, míg Peter ennek a fordítottja és bár én kedvelem az önfejű és kicsit negatívabb karaktereket, mégsem nyerte el igazán a szimpátiámat. Nekem erőltetettnek hatott. Amanda Seyfried pedig bár adva volt a két srác figyelmét élvező és hisztis, döntésképtelen fruskává válás lehetősége, mégsem élt vele, szerencsére. Nem nyáladzik, nem nyafog, pont ideális. Először nem tudtam, hova tenni, mert a fiúkkal ellentétben, ő ismerősnek tűnt. Most azonban már tudom, hogy már volt hozzá szerencsém korábban. Legutóbb a Jennifer's Body-ban láttam. Elég érdekes filmjei vannak...
Még néhány észrevétel az apróságokkal kapcsolatban. A piros köpeny olyan szép. Kell nekem egy, de komolyan. Persze Valerie összes ruhája tetszik, szeretem ezt a stílust.
Mikor utánajártam a filmnek, sok negatív hozzászólásra bukkantam, amikre muszáj reagálnom. Először is, semmi köze a Twilighthoz. Ez egy egész más mű mindenféle tekintetben. Az pedig, aki azért zárkózik el előle, vagy illeti negatív kritikával, úgy hogy még nem is látta, mert egy újabb Alkonyatot lát benne, az igazán szűk látókörű.
Összességében, nekem tetszett és egyáltalán nem bántam meg, hogy moziban néztem meg. Jól szórakoztam és csak ajánlani tudom minden korosztálynak. A fiatalabbaknak a romantikus vattafelhő miatt, míg az idősebbeknek a mese eredeti tartalmából kifolyólag. Érdemes a mese szemszögéből nézni és nem csak a szerelmi szálra koncentrálni. De majd ha lesz időm, kedvem és energiám, írok a mítoszokról és a szimbolikáról egy külön bejegyzést, ami igazán tanulságos lenne mindenkinek.
Végezetül, Max Irons, a lehetséges árnyvadász...