A gyűrű szövetsége

Megint gépelhetnékem van és ezúttal igyekszem hasznosan tenni. Nem a leghasznosabban, de azért elmegy. Hiszen mit csináljon a magamfajta egy átlagos csütörtök este? Másolhat jegyzeteket, (ami már megvolt és még lesz is...), olvashat (könyv formában csak a Szilmarilok érhető el, gépen csak Anita Blake van és a kötelező szakirodalom, ezekhez azonban semmi kedvem, az AFS pedig ismételten bemondta az unalmast),nézhet filmet, vagy mehet aludni. Nincs jó film a gépemen és nem vagyok álmos. Tehát maradt az írás. Ihlet azonban nincs, így blogolok.

Régen írtam könyvismertetőt és már nagyon hiányzott.
A Gyűrűk Ura első kötete van ma terítéken. Nem rossz, de mégsem desszert kategória, inkább főfogás. Kezdem talán ott, hogy végeztem az egész könyvvel, vagyis mind a három kötettel. Igen, ez egy darab könyv és nem trilógia, ahogy emlegetni szokták. Most pedig az esszét kellene írnom belőle, ha nem lennék ennyire lusta. A témát nagy nehezen eldöntöttem, neki is láttam, de úgy érzem, valami még hiányzik. Talán az ihlet szikrája. De addig is leírom a véleményemet az első kötetről ezzel is felelevenítve az olvasottakat.
Hoztam egy ismertetőt is, bár nem hiszem, hogy bárkinek be kellene mutatnom az alapsztorit.

"A Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig – legalábbis terjedelmét tekintve – alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a könyv három vaskos kötetében – vagyis abban a képzelt időben, mikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték. Abban az időben, mikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündérek, féltündék, az ősi Nyugat-földe erényeit őrző emberek, törpök és félszerzetek, erdő öregjei fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével, s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de épp e győzelem következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába áthajózva átadják a földet új urának, az emberfajnak."

Nem is fűznék hozzá semmit a cselekményhez, inkább csak személyes gondolatokat firkálgatok.
Az eleje kétség kívül unalmas. Előbb a filmet láttam, azután olvastam, de szerintem, ha nem így lett volna, akkor is unalmasnak találtam volna. Szörnyen lassan indulnak be az események. Mire Frodó útra kel, vagy hatszor tettem félre a könyvet. Amint azonban mozgásba lendül, egyre izgalmasabbá válik. Szeretném megjegyezni, hogy az első film hűen követi a könyvet és tényleg csak az elejét sűríti, ami egy nagy piros pont a készítőknek. Viszont néhány szereplőt egyszerűen kihagytak, vagy nyom nélkül, vagy a szerepüket másra ruházták át. Így például eredetileg nem Arwen megy Frodóért, mikor leszúrják, hanem Glorfindel. Ám ennek is meg van az oka. Ha ugyanis nem iktatnak be plusz szerepeket Arwennek, szinte nem is szerepelne a filmben, ahogy a könyvben is csak kétszer tűnik fel. Egyszer az első kötetben és másodszor a harmadik kötet végén. Igazából, ha nem láttam volna a filmet és nem ismertem volna már a történetet, fel sem tűnt volna, hogy Arwen és Aragorn a szerelmi szál két főszereplője.
Kedvenc karakterem nincs, mivel egy szereplőt szeretek csak igazán és ő majd később lép színre, addig meg megtartom magamnak kilétét.
Összességében nem rossz könyv, de nem lett a kedvencem. Nekem túl vontatott és van néhány apróság, ami böki a csőrömet, de ez szintén inkább a későbbi kötetekre vonatkozik, így most nem mennék bele. Írni fogok a másik kettőről is bejegyzést és ott majd bővebben kifejtem.
Őszintén szólva, ha nem lett volna kötelező elolvasnom, (bár saját magam tettem kötelezővé és már nagyon régóta el szerettem volna olvasni) akkor lehet, hogy úgy jártam volna, mint Ribizly barátnőm, aki az első ötven oldal után feladta és azóta sem folytatta. De szerencsére én szívósabb vagyok, átrágtam magam az egész terjedelmes művön és még megterhelőnek sem éreztem. Azoknak ajánlanám ezt a könyvet, akiket érdekel az eredeti történet, plusz információkra vágynak, amiket a filmből nem kaphatnak meg, vagy csak kíváncsiak egy sikerkönyv titkára. Bár a titok szerintem egyszerű, és ez nem más, mint az újdonság varázsa. Eredeti ötlet eredeti kivitelezésben és bumm világsiker. Na, persze ehhez egy eredeti figura is kellett Tolkien professzor személyében, aki elmémben, mint egy őrült zseni ölt alakot.De ez csak az én képzelgésem.