Csokoládé

Épp most fejeztem be egy egész jó filmet. Meghozta a kedvem az íráshoz, amit egész nap kerestem. A hétvégém mégis terméketlenül ér véget. Nem sikerült befejeznem az esszét, sőt egy betűt sem írtam hozzá és ez elég nagy baj. A történeteimmel sem haladtam semmit. A kedvem ugyanis ihletemmel együtt eltávozott a hétvégére pihenni, vagy ki tudja mit csinálni. Egyszerűen ahhoz is nagy erő kellett, hogy reggel felkeljek, nemhogy még alkossak is valamit.
Lustaságomban pedig filmet néztem. Pucca adta kölcsön DVD-n a Csokoládé című filmet. Igazából csak azért adta, mert Johnny Depp játszik benne és nagy rajongója és mivel én is kedvelem, elkértem tőle. Előtte természetesen részletesen megbeszéltük véleményünket a szóban forgó hímneműről. ^^
Na, de akkor lássuk a filmet.
Rövid ismertető:

"Egy titokzatos csokoládébolt megnyitása valóságos háborút robbant ki a francia kisvárosban, Lansquenet-ben. Itt ugyanis úgy tűnik, mintha száz éve semmi sem változott volna. Az üdítő fuvallatot Vianne Rocher (Juliette Binoche) érkezése hozza meg: a lányával céltalanul utazgató asszony csokoládéboltot nyit Lansquenet-ben, amely édes ínyencségeivel felszabadítja a helybeliek rejtett vágyait. Ám Reynaud grófja (Alfred Molina) meggyőződéssel vallja, hogy Vianne csokoládékülönlegességei erkölcsi romlásba taszítják a várost. Ellenségeskedésük egészen addig megosztja a kisváros lakóit, míg kis híján tragédia történik."

Először leszögezném, hogy senki se várjon tőle nagy izgalmakat. Ez amolyan könnyed film, amit egy délutáni pihenésnek ajánlanék némi édesség mellé. Szinte kínzásnak minősül, ha közbe nem ehetsz csokit. Én sem bírtam sokáig, de szerencsémre volt itthon csokiöntet, amit egy kis tejjel felhígítva megmelegítettem és tejszínhabban fogyasztottam. Hmmm tökéletes kényeztetés...
Az alapsztori nagyon egyszerű, mégis tanulságos. Van mondanivalója és azért mindenki agyát megmozgatja kicsit a kérdés. Mennyire akarunk beilleszkedni? Mit vagyunk hajlandók ezért megtenni, vagy épp mit nem teszünk meg, hogy elfogadjanak? Miért nézünk ferde szemmel azokra, akik kicsit különböznek? Tényleg annyira különböznének? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések motoszkáltak a fejemben. Bár a filmben elég éles a kontraszt a főszereplő nő és a falu között, mégis mindenkinek ismerős a szitu. Hisz így működnek a közösségek. Van a többség, aki diktálja a szabályokat és ha közéjük akarsz tartozni, betartod őket. Ám vannak olyanok, akik nem hódolnak a birkaszellemnek és valami újba kezdenek. A megszokás azonban nem engedi, hogy kételyek nélkül elfogadják az újítást. És máris megvan a konfliktus.
Jómagam a különc kategóriába tartozom. Nem akarok mindenáron tartozni valahová. Csak vagyok és alakítom magam körül a dolgokat. Az pedig, hogy másoknak erről mi a véleménye, hidegen hagy. Igaz már meglehetősen unom, hogy folyton sokkolom az embereket dolgaimmal, mégsem vagyok hajlandó lemondani elveimről, vagy eltitkolni őket, csak azért, hogy megfeleljek másoknak. Természetesen nekem is vannak elvárásaim a többiekkel szemben, de ha nem felel meg nekik valaki, hát ez van. Megyek tovább és nem próbálom megváltoztatni a saját ízlésemnek megfelelően.
Egy személyes példát felhozva, itt van például táplálkozási szokásom. Vegetáriánus vagyok. Néhány közkedvelt mondatom: "Nem eszem olyat, aminek szeme van." illetve egy idézet "Nem azért vagyok vegetáriánus, mert szeretem az állatokat. Azért vagyok az, mert utálom a növényeket." (Alan Whitney Brown). Ezzel sokkoltam már néhány embert, bár nem értem, miért olyan nagy csoda. Mindegy, ez a magyar mentalitás, vagyis ha ebéd, akkor rántott hús rántott hússal... A legmegdöbbentőbb mégis az, amikor elmegyek valakivel ebédelni és azt mondja: "Tekintettel vagyok rád és ma én sem eszem húst." Mire én: "Heh? Mi van?". Nem akarom én megváltani a világot, vagy hasonlók. Mindenki azt eszik, amit akar. Ameddig pedig nem még lélegző állatot majszol mellettem, tőlem akár nyers húst is ehet. Nem zavar. Egyáltalán miért zavarna? Mi közöm hozzá? Nem szeretem, ha beleszólnak abba, mit eszem, épp ezért én sem szólok bele mások dolgába. Mégis az emberek többsége rosszul fogadja az átlagostól eltérőt, vagy szokatlant.
A film jól mutatja ezt és a végén bebizonyítja, hogy igen is képesek vagyunk elfogadni másokat a különcségükkel együtt, csak egy kis idő kell házzá. Hát én teljesen ráérek. És vállalom, hogy fura vagyok. Sőt, egyik barátnőm azt mondta rám: "kicsit különc", mire én: "Mit kicsit? Nagyon különc!" :)
Végszónak csak annyit mondanék, azoknak ajánlom ezt a filmet, akik szeretik a könnyed, romantikus dolgokat és a csokoládét, (Van egyáltalán olyan, aki nem szereti?) vagy épp kedveli Johnny Depp filmjeit.

PS: Nem tetszett egyik kép sem, amit a filmről találtam, így egy saját fotót töltöttem fel hozzá. A dicséret anyukámat illeti ezért a finomságért (Somlói Galuska).