Idén már nem tudom behozni a rovat lemaradását, de azért még szeretnék szépíteni kicsit, így lássuk az októberi filmélményeimet.
Októberben összesen négy filmet láttam, ráadásul mindegyiket moziban.
Átjáró az álmokba
"Kaoru visszafogott középiskolás diák, akinek széthullófélben van a családja. A kishúga halálát és a szülei válását követően az otthon biztonsága megszűnik számára, és miután egy este összeveszik az apjával, elmenekül otthonról. Menekülés közben a fiú felfedez egy titokzatos alagutat, amely a helyi legendák szerint teljesítheti leghőbb kívánságait, bár ezért nagy árat kell fizetni – azt mondják, aki kíván az Urashima alagúttól, száz évet veszít. Az alagút titkát egyedül az új osztálytársával, a belevaló, de kissé mogorva Anzuval osztja meg, a lány pedig egyezséget ajánl neki – fejtsék meg közösen az alagút titkát, hogy valóra válthassák az álmaikat…"
Idén kifejezetten jó a mozis anime felhozatal, mert nem csak tavasszal (Suzume), de ősszel is volt mit nézni.
Ez egy hangulatos film és nagyon japán. A grafika szép, és kifejezetten látványos az időutazás. A karakterek érdekesek, és rajtuk keresztül kifejezetten jó témákat hoz fel a film. A romantikus szál aranyos, és a misztikum izgalmassá teszi az egyébként lassan haladó cselekményt. Az egyetlen dolog, ami sántított kicsit az épp az időben való ugrás volt, de mivel ez a hatás kedvéért történt, el lehet nézni neki.
Nekem tehát tetszett. Tudom ajánlani azoknak, akik kedvelik a japán animációs filmeket, vagy érdekli őket az időutazás egy új megközelítése.
Magyarázat mindenre
"A Magyarázat mindenre egy 18 éves fiú botrányba torkolló érettségi vizsgájának történetén keresztül mutat be egy kettészakadt országot."
Ha valaki hazánkban még nem hallott erről a filmről, akkor biztosan egy jól szigetelt burokban él. Ez ugyanis az év legfelkapottabb magyar filmje és mindenki, de tényleg mindenki kíváncsi rá. Én legalábbis ezt tapasztaltam szűkebb és tágabb környezetemben egyaránt. Nem is volt kérdés, hogy megnézem moziban.
Érdekes a kapcsolatom a magyar filmekkel, mert sokáig kifejezetten kerültem őket, aztán láttam néhány nagyon jót, és azóta nyitottabb vagyok irányukba. Csakhogy a nyitottság okán belefutottam jó néhány borzasztóba, de erről majd a következő filmnél mesélek. A lényeg, hogy örömmel adok esélyt hazai alkotásoknak, így csupa kíváncsisággal kezdtem bele ebbe a filmbe, na meg a nagy hírverés és a nemzetközi díjak miatt nem kis elvárásokkal.
Ez is egy hangulatfilmnek mondható, mert egy kortárs magyar hangulatot próbál megragadni az egyébként egyszerű cselekmény mögött. Rettentően hosszú film, szerintem túlságosan is, volt néhány túlnyújtott jelenet, ami rövidebben is megállta volna a helyét. A karakterek érdekesek, a készítők "mindkét oldalt" jó érzékkel ábrázolták, így itt mindenki hétköznapi, emberi, jó és rossz tulajdonságokkal egyaránt. Ez szerintem a legnagyobb érdeme a filmnek. Az aktuálpolitika bemutatása pedig egyszerű és közismert tényeken alapszik. Ez lecsapódhat a nézőben úgy, hogy jé, de jól elkapta a hétköznapokat, ám ha valaki nem kevés időt tölt a hírekkel, akkor érezheti úgy is, hogy csak egy zanzásított összefoglalót kap. Nálam működött a dolog, nem vágytam se többre, se konkrétra, mert így maradt a film hétköznapi és élvezhető. A humort a valóság abszurditása adja, így helyenként lehet rajta kuncogni, és szerencsére nem merül mély depresszióba a helyzeten siránkozva. A filmes extra eszközök, például ki hogyan emlékszik ugynarra a beszélgetésre, vagy a haj útja, feldobták kicsit a történetet.
Azonban van valami, ráadásul nem is kicsi dolog, ami levont az élményből. Rettentően idegesített a főszereplő. Valószínűleg épp ezzel akarták megmutatni a készítők a kamaszok világát, de annyira idegesített, hogy a korábban említett kitartott jeleneteket már szinte fájt nézni. A barátnője nem kevesébé volt zavaró jelenség, ám legalább neki volt valódi szerepe, ami hozzátett a cselekményhez.
Összességében egyáltalán nem rossz film ez, örülök, hogy megnéztem. Voltak maradandó jelenetei, és a korkép-hangulatot nagyon eltalálta, ám a főhős bosszantó mivolta miatt nem teljesítette a nem épp kicsi elvárásaimat. Illetve a hossza miatt helyenként vontatottnak hatott.
Azoknak ajánlom, akiket a korkép vonz, akiknek nincs még elege az aktuális magyar politikából (vagyis nem foglalkoznak vele napi szinten), és nem zavarja őket, ha a főhős rettentően idegesítő. Ha viszont valaki nem kedveli a lassú filmeket, és egy bosszantó főszereplő elrontja neki az élményt, óvatosan kezdjen bele.
"A film három család párhuzamos történetét meséli el napjaink vidéki Magyarországán. Egy gazdag üzletember és felesége, kislányuk, egy kiállítás-rendező fotográfus és keramikus felesége, és egy börtönpap története bontakozik ki a vásznon. Sorsuk összefonódik: többen ugyanabban a városban élnek, vagy éltek, s életüket alapvetően borítják fel a film folyamán feltáruló titkok és bűnök."
Míg az előző film remek példa arra, hogy igen is vannak jó magyar filmek, addig ez egy remek példa arra, hogy akad bőven rettentően rossz is.
A film sajtóvetítésére kaptam két jegyet és Queen B. volt az a mit sem sejtő áldozat, akit elvittem magammal. Semmit sem tudtam a filmről a fenti leíráson kívül, ám nyitottan álltam hozzá.
Kezdjük ott, hogy ez akár még jó is lehetett volna. Bemutathatta volna a kisvárosi életet, amit ígért. Lehetett volna érdemi kapcsolat a szereplők között. Sőt, lehettek volna benne érdekes karakterek. Azonban ebből semmi sem sikerült, mert ez a film úgy borzalmas, ahogy van. Fájt nézni, és nem csupán a rettentően erőltett dialógusok, a borzalmasan eltúlzott színészi játék, a művészieskedő stílus és a förtelmes cselekmény miatt, hanem mert ez a film legalább 20 de inkább 30 évvel le van maradva. A lemaradás pedig nem csupán filmművészeti szempontból érhető tetten (nem, ez nem pénz kérdése lásd előző film), hanem a történetvezetés, illetve a mondanivaló szempontjából is. Na, és hogy mi itt a mondanivaló: minden nő áldozat, de nem kell aggódni, mert ezt élvezik. Bizony, ez egy förtelmesen szexista alkotás. Minden női karakter benne olyan, mimtha egy retró pórnófilmes rendező írt volna nekik szerepet. Mindegyiket bámtalmazzák fizikailag és érezlmileg egyaránt, de a film úgy mutatja be, mintha ez az ő hibájuk lenne, mintha épp ezt akarnák. Ezzel szemben a férfiak csupán áldozatok, amiért elcsábulnak a nők (vagyis inkább lányok, mert a korkülönbség órdítóan nagy) bájaitól. Ettől pedig úgy felhúztam magam, hogy a film után legalább egy órát dühöngtem, és még mindig ideges leszek, ha eszembe jut. Ez a film ugyanis nem csak rossz, mert élvezhetetlen mindenféle szempontból (valódi emberek nem viselkednek, nem beszélnek így, mint ebben a filmben, és egy 30 éves szappanoperába ágyazott pornófilm cselkményével rendelkezik), hanem kifejezetten káros. Megerősíti azt a jelenséget, amit úgy hívnak áldozathibáztatás. Ezt pedig sehol sem kellene reklámozni, sőt, épp azon dolgozik rengeteg film, hogy ezt a furcsa maradi társadalmi berögződést, ami megendi, hogy egy férfi azzal védekezzen az erőszak miatt, hogy hát a nő generálta, ő kezdte, végre eltűntesse.
Összességében ez a film egy szutyok. Filmértéke nincs, ellenben kifejezetten káros üzenetet hordoz. Ne nézd meg! Ajánlok helyette néhány másik filmet, ami hirtelen eszembe jut, és az erőszakkal értelmesen és hasznosan foglalkozik: Women Talking, A történet, Szerencse lánya, illetve egy sorozatot is: Hihetetlen. Bármelyik ezerszer jobb választás ennél a förtelemnél.
Megfojtott virágok
"Az 1920-as években rejtélyes körülmények között meggyilkolták az Osage törzs tagjait az Egyesült Államokban. Az F.B.I. nyomozást végez, élén J. Edgar Hooverrel."
Van néhány film, ami azonnali késztetést kelt bennem, hogy megnézzem. Ez is egy ilyen alkotás volt, mert rettentően érdekelt a téma, és a színészek, illetve rendező neve is csábító volt.
Ez egy hosszú film, ám engem mégis végig lekötött. Tudtam, mire válalkozom, mikor beültem rá moziba és úgy jöttem ki, hogy épp azt is kaptam tőle, amit vártam. A témát, vagyis az indiánok dühítően rossz helyzetét nagyon szépen és érzékletesen ábrázolja, ráadásul egy kevésbé ismert megtörtént eset által. Ez már önmagában remek, ám ehhez hozzájöttek a karakterek és a nyomozás a végére. A film így egyszerre mutatja be a korszakot, annak társadalmát, az egyéni drámákat és egy nyomozás eseményeit. Nincsenek benne nagy dolgok, ám az a sok kicsi esemény, ami mint egy láncreakcióként elvezet minket Amerika jelenlegi helyzetéhez, nagyon jól követhető. Furcsának tűnhet, hogy a film a néhéz téma és emberi drámák ellenére tud szórakoztató maradni. A párbeszédek jók, a karakterek rétegeltek és szépen kidolgozottak, és a látvány illetve zene is a helyén van.
Összességében tehát ez egy remek film, nekem nagyon tetszett. Hosszú, mégis végig lekötött, fontos témát mutat be és filmművészeti szempontból is jól van összerakva. Nagyon tudom ajánlani, mert ez a téma olyan, amivel érdemes lenne többet foglalkozni.
Illetve, ha valaki további filmeket keresne az indiánok helyzetéről, ajánlom a következő két ugyanilyen szuper filmet: Wind river és Az átkelés madarai.
Értékelés:
Megfojtott virágok -> 10
Átjáró az álmokba -> 9
Magyarázat mindenre -> 8
Mellékszereplők -> 1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése