2019. február 16., szombat

Mozgóképek LXXII.

Idén sem maradok filmek és mozi nélkül, az már biztos. Januárban sikerült megnéznem 11 filmet és ebből négyet moziban. Úgy tűnik, 2019 is filmekben gazdag év lesz.

A Hangya és a Darázs
"Scott Lang kénytelen viselni döntései következményeit szuperhősként és apaként egyaránt. Próbál egyensúlyozni a magánéletében és a Hangyaként reá nehezedő felelősséggel, ám mikor Hope van Dyne és Dr. Hank Pym felkeresi, újabb küldetésre indul. A Darázs személyében társat is kap, így csapatban derítenek fel súlyos titkokat a múltból."
Habár az első hangyás film tetszett, halogattam kicsit a második rész megtekintését. Marvel világban nem ő a kedvenc szuperhősöm, de az új Bosszúállók film előtt be kellett pótolni a lemaradást.
A főhős ezúttal is szórakoztató volt, a konfliktushelyzet ellenben elcsépelt. Az egész "mentsük meg a parányira zsugorodott anyukát" vonal egy baromság még szuperhős berkekben is. A film ennek ellenére szórakoztató. A mini autósüldözést imádtam, a karakterek jóindulatúan kedvesek és a látvány is rendben volt. Szóval, bár a cselekmény logikai óriáslyukaktól és érdektelenségtől szivacsos, nem tudom azt mondani, hogy rossz volna. Nem ez a legjobb szuperhősfilm, de egynek elmegy.
Ajánlom azoknak, akik az első részt kedvelték, mert valószínűleg ezen is jól fognak szórakozni.

Bird Box
"Gyilkos erőszakhullám söpör végig a Földön. Az ok olyan leírhatatlan lények megjelenése, melyek puszta látványa mindenkit öngyilkosságra késztetnek. A négy hónapos terhes Malorie (Sandra Bullock) testvérével menekül, mikor utoléri őket az esemény, melynek káoszában a nő egy házban köt ki néhány idegen társaságában. Az ablakokat eltakarják, és úgy próbálják kivészelni a "járvány" elmúltát, de aztán ahogy telnek a hetek, hónapok, úgy döbbennek rá arra, hogy ha maradnak, akkor meghalnak. Ráadásul Malorie számára hamarosan eljön a szülés ideje."
Először nem akartam megnézni ezt a filmet, mert könyvadaptációról  van szó és mindig szeretem előbb elolvasni, ám végül győzött a kíváncsiság.
Az alaptörténet kreatív és a kivitelezés sem rossz. Remek, feszült hangulata van a filmnek, amit az első képsorok által generált előrelátás csak tovább fokoz. Van valami izgalmas, mikor a néző tudja mi lesz, de az egész sztorit mégsem képes összerakni. Jó választás volt egy várandós nőt helyezni főszerepbe, mert ezzel csak még kilátástalanabbá vált az apokalipszis és a szokásos kis helyre rettegő embereket összezsúfolunk figura is működött. Nem bántam, hogy nem mutatták a "szörnyeket", mert ez még több feszültséget generált, ám hiányoltam a részletesebb magyarázatokat. A film végét a remek kezdéshez képest összecsapottnak éreztem és hiteltelennek, bár sejthető volt, hogy nem lesz egy mindent megoldó befejezése. Többen hasonlították a Hang nélkül című filmhez és valóban adja magát a párhuzam, de egész más a koncepció, csak a témaválasztás érzékszervi problematikája köti őket össze. Nekem a madarak jobban tetszettek, mint a csend. Itt a néző azért talált mondanivalót a hangulatkeltés mellett.
Összességében nem volt rossz nézni, sőt, kifejezetten élvezetes volt a feszültség. Szívesen ajánlom azoknak, akik egy kreatív apokalipszist szeretnének látni, ők biztosan nem fognak csalódni.

Death Note (Netflix)
"Light Turner (Nat Wolff) egy tipikus kitaszított tini a gimiben, aki úgy szerez egy kis mellékest, hogy mások helyett írja meg a házit. Édesanyja halála eléggé megviselte nemcsak őt, hanem az apjával való kapcsolatára is rányomta a bélyegét. Egy szép napon azonban pont előtte ér földet a Death Note, kíváncsi fiatal lévén ki is nyitja a füzetet és elolvassa az első szabályt: akinek a nevét beleírod, az meghal. Nem sokkal ezután pedig megjelenik a halál egyik démona, Ryuk (Willem Dafoe), aki a későbbiekben "jó" tanácsokkal látja el Lightot és ismerteti a fontosabb szabályokat, amikből akad egy pár."
Ez a film a szörnyűséges adaptációk mintapéldánya.
San Diegóval épp befejeztük az anime sorozatot (Hogy megmutassam neki, mennyire jó tud lenne egy anime annak ellenére, hogy rajzolt.), mikor a Netflix feldobta nekünk ezt a filmet. Én láttam a japán filmváltozatot (Tetszett is.), így kíváncsi lettem rá. Kár volt a rászánt időért.
Ez a film tökéletes példája annak, hogyan lehet tönkretenni amerikai klisékkel egy remek történetet. Az még hagyján, hogy átírták a sztorit, mert megesik az ilyesmi, de átírták a karaktereket is. Gyakorlatilag sarkaiból fordították ki ezt a művet, hogy helye legyen a mellőzött, sértett tininek, a fekete bőrű - mert esélyegyenlőség van és muszáj a bőrszínskálát felvonultatni, nehogy rasszistának bélyegezzenek - inkompetens nyomozónak, a hisztis hülye libának és a gonosz szörnynek. Na és hogy mit dobtak kukába mindezért? A logikát, a társadalomkritikát, az erkölcsi dilemmákat, a misztikumot és a nyomozás izgalmát. Pusztán a történet lényegét, de kit érdekel, ha amcsi tinifilmnek el lehet adni, úgyis animét csak tinik néznek... Vérig vagyok sértve.
Senki se nézze meg! Kerüld el! Nézd meg inkább az animét, olvasd a mangát vagy ha mindenképpen hús-vér szereplőket akarsz, nézd meg a japán filmváltozatot, mert az egy jó adaptáció, ez meg egy klisékkel összefércelt gyalázat.

Irány a Pókverzum!
"Ismerik Miles Moralest? Nem sokkal azután, hogy Peter Parker ellen összefogtak legnagyobb ellenségei, Doktor Octopus, Homokember, Electro, Kraven és a Keselyű, és hatalmas csatában legyőzték, egy átlagos amerikai srácot újra megcsípett egy genetikailag módosított pók. Miles fekete és spanyol szülők gyereke, átlagos, békés családban él, bár az egyik nagybátyja bűnöző…
És még az eredeti pókembernél is több különleges képességgel rendelkezik: ha akar láthatatlanná válik, az érintése bénító hatású. De ellenségei is vannak. Köztük a legveszélyesebbet Skorpiónak hívják."
Kezdetben szkeptikus voltam, mert nem láttam létjogosultságát még egy Pókember adaptációnak. Aztán olyan sok jót hallottam róla és mégis csak a kedvenc szuperhősömről van szó, hogy hagytam magam beszippantani. San Diegót sem kellett sokat győzködnöm, hogy elkísérjen a moziba.
Ez egy remek rajzfilm. A grafika gyönyörűen aprólékos és hű az eredeti képregényhez. A cselekmény pörög és a karakterek is könnyen megkedvelhetőek. Tele van különféle utalásokkal a rajzfilm szerteágazó változataira és közben ad egy tipikus mesét, tipikus, de milliomodszorra is működő történettel. Nekem tetszett, remek kikapcsolódást nyújtott.
Bátran ajánlom azoknak, akik kedvelik Pókembert és mindenkinek, aki szereti a jó rajzfilmeket.

Az átkelés madarai
"A megtörtént eseményeken alapuló Az átkelés madarai egyszerre izgalmas gengszterfilm és a kolumbiai bennszülött tradíciók lenyűgöző dokumentuma.
Az 1960-as és ’70-es években Amerikában virágzott a hippikultúra, és hatalmas igény mutatkozott a különböző drogokra. Ebből elsősorban a kolumbiai farmerek profitáltak, akik közül a legleleményesebbek marihuánatermelő és -terjesztő üzletemberekké nőtték ki magukat.
A Guajira-félszigeten élő wayuu indián törzsi hagyományai szerint kéri meg a talpraesett Raphayet a fiatal Zaida kezét a nagy tiszteletben álló klánvezetőtől. Hogy a hozományt teljesíteni tudja, Raphayet forrófejű, törzsön kívüli barátjával társul, és együtt hamarosan mindent elérnek, amiről még álmodni sem mertek. A végtelen gazdagsággal együtt beáramló nyugati értékrend azonban nem csak a generációról generációra öröklődő tradíciókat mérgezi meg, hanem véres háborút szít a helyi családok között."
Nel barátommal nyertünk jegyet a film premier előtti vetítésére.
Nem értem, hogy ez az alkotás miért nem kapott Oscar jelölést. Zseniálisan van megkomponálva. A látvány gyönyörű, a hangulat beszippant és az a hitelesség, ami árad belőle kiemelkedővé teszi. Sokan hasonlították dokumentumfilmhez és valóban akadnak benne olyan elemek és mélységek, amelyek már szinte annak mutatják, főleg hogy valóban megtörtént eseményeket dolgoztak fel a készítők. Mégis a leginkább az a borzongató benne, mennyire reális, mennyire megtörténhet bárkivel bármikor, mert a kapzsiság és az erőszak bizony csak még több erőszakot szül. Ennek pedig még a hagyományok sem szabhatnak gátat.
Nagyon tetszett, csak ajánlani tudom. Illetve ha valaki unja már a szájbarágós a drog rossz filmeket, mindenképpen nézze meg. Ennél jobb elrettentés nem is kell, pedig a főszereplők egyike sem élt tudatmódosító szerrel...

Gyilkosság az Orient expresszen
"Az Európát átszelő vonatút rejtélyes gyilkosság színterévé válik. Tizenhárom idegen reked összezárva a vonaton, s mindegyikük gyanúsított. Mindenkinek van múltja, mindenkinek vannak titkai, mindenki gyanús. Csak egyetlen férfi oldhatja meg a rejtélyt, versenyt futva az idővel, mielőtt a gyilkos újra lecsap. Agatha Christie világhírű regényének vadonatúj filmváltozatát az ötszörös Oscar-jelölt Kenneth Branagh rendezte, s ő alakítja a jól ismert detektívet, Hercule Poirot-t is."
Ennél a filmnél látszik, hogy a készítők nagyot álmodtak és megpróbálták modern köntösben még eladhatóbbá tenni ezt a klasszikusnak számító történetet.
Nos, a színészgárdára nem is lehet panasz, mert sikerült nagy neveket összevadászniuk és a kosztümök, illetve maga a vonat is látványos lett, valahogy mégsem szólt ez akkorát. Engem legalábbis nem győzött meg, hogy akarjak még többet az új Poirot-ból, pedig ez lett volna a cél.
Délutáni kikapcsolódásnak azért jó volt, így aki szereti a krimi műfaját vagy kifejezetten ezen detektívet, adjon neki egy esélyt.

Párbaj
"Mr. Mann (Dennis Weaver) egy kaliforniai úton autózik. Nyugodtan halad, van még ideje fontos üzleti megbeszéléséig. Megelőzi az előtte pöfögő kamiont, és visszaáll kényelmes autósebességére. De ekkor történik valami, amit Mr. Mann nem ért. A kamion üldözőbe veszi. A negyven tonnás szörnyeteg az életére tör. És Mr. Mann, a békés kertvárosi polgár hamarosan rájön, hogy harcolnia kell. Gép gép ellen, sofőr sofőr ellen. Kezdetét veszi egy különös, halálos párbaj... "
Nel barátom többször emleget nekem klasszikusnak számító  régi filmeket. Egyik beszélgetésünkben ez a film is előjött és mikor megemlítettem San Diegónak, kiderült, hogy ő is látta már. Ideje volt tehát, hogy én is behozzam a lemaradásomat.
1971-es alkotás, tehát nem fiatal, ami látszik az autókon, a bajuszon és a képi világon. A film feszültsége és egyszerű, ám így is kerek egész története ennek ellenére átjön. Korábban már talán említettem, hogy az a bajom a régi filmekkel, hogy ennyi év távlatából először látva egyáltalán nem hatnak újdonságnak. Sajnos most is éreztem ezt, mivel rögtön eszembe jutott az Eszeveszett mesék egyik története, amely biztosan építkezett erre a klasszikusra. Szóval hiába néztem meg most a kiindulópontot, nekem a frissebb, modernebb és átszerkesztett változat az említett argentin filmben jobban tetszett.
Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy megnéztem, mégiscsak Spielberg kezdeti munkájáról van szó. Tudom ajánlani mindazoknak, akik növelnék filmes műveltségüket, mert néha azért jó egy-egy klasszikussal is megismerkedni.

Üveg
"M. Night Shyamalan összeköti két remek filmje, a 2000-es A sebezhetetlen és a 2017-ben bemutatott Széttörve cselekményét egy vadonatúj thrillerben, az Üvegben.A Széttörve végét követően David Dunn (Bruce Willis) Kevin Wendell Crumb (James McAvoy) emberfeletti képességekkel bíró énje, a Fenevad nyomába ered. Miközben több alkalommal is éles helyzetben találkoznak, a háttérben Mr. Üveg, azaz Elijah Price (Samuel L. Jackson) alakja bontakozik ki, olyan titkok őrzőjeként, amelyek mindkét férfit számára létfontosságúnak bizonyulhatnak."
A szállingózó negatív kritikák nem riasztottak el minket és egyik este megnéztük San Diegóval a moziban. Nos, nem kellett volna.
Amennyire pozitív meglepetés volt számomra a Széttörve, annyira nagy csalódás ez a szilánkos fércmunka. Nincs íve a történetnek, a főhősök látványosan unatkoznak, főleg Bruce Willis, aki láthatatlan mellékszereplővé avanzsált a nevével ékeskedő filmjében. A pszichiáternő annyira idegesítő, hogy a nézőnek konkréten viszket a tenyere, ha meglátja és olyan bugyuta és bosszantó logikai féreglyukak vannak ebben a történetben, hogy az már művészet. Igen, művészet így elcseszni az előzményeket, ennyire kihasználatlanul hagyni a remek színészeket és az egész koncepciót. Ebben a filmben az a helyzet, hogy mindenki ostoba és az ostobaságot nem pártolom. 
Dühösen és mélységesen csalódottan jöttünk ki a moziból, ezért óva intek tőle mindenkit. Nem  érdemes ezzel a vacakkal tönkretenni a két korábbi film pozitív emlékét.

12 év rabszolgaság
"Northup 1841-ben, az amerikai polgárháborút megelőző időszakban az északi New York virágzó városában elismert hegedűművészként éli hétköznapjait családjával, míg egy nap tőrbe csalják, elkábítják, és eladják rabszolgának. Helyzete egyre kilátástalanabbá válik, mikor egy szadista déli ültetvényeshez kerül, Edwin Eppshez (Michael Fassbender), aki rabszolgáin kénye kedve szerint tesz erőszakot, akár a végsőkig korbácsolva, kínozva őket.Northup embertelen körülmények között több száz társával együtt az életben maradásért küzd, miközben megpróbálja megőrizni méltóságát Epps könyörtelen, beteges világban. Solomon 12 évig tartó kegyetlen odüsszeiája alatt nem adja fel a harcot: újra szabad akar lenni."
Sokáig halogattam ezt a filmet, mert tudtam, hogy elveszi a néző életkedvét. Nos, most, hogy megnéztem, valóban lehozott az életről, de így is megérte megnézni.
Ez a film megrázó, dühítő és szomorú egyszerre. Nem kellemes nézni, bár remek a dinamikája, a zenéje csodálatos és a színészekre sem eshet panasz. Mégis látni egy ember kilátástalan megaláztatásait és tudni, hogy ez nem fikció, hanem a történelem része és tudni azt is, hogy még mindig vannak emberek, akik bőrszín, vallás vagy bármi egyéb mondvacsinált indok miatt lekezelnek másokat, kifejezetten borzongató. 
Ez a film egy sokkhatás, de sajnos egy olyan sokkhatás, amire szükség van. Csak ajánlani tudom.

Szemekbe zárt titkok
"Benjamín Esposito egész életében a törvényt szolgálta. Miután nyugdíjba vonul, elhatározza, hogy regényt ír, amely egy megtörtént bűnügyen alapszik, amelynek a munkája révén ő is tanúja volt. Ezzel talán lezárhatja az ügyet, amely azóta is kísérti. A történet egy kegyetlen gyilkosság krónikája, melyet 1973-ba Buenos Airesben követtek el, és amelynek tettesét nem sikerült elfogni. Benjamín azonban a múlt feltárásával a saját érzéseivel, döntéseivel is szembesül, beleértve a főnöknője, Irene iránt érzett beteljesületlen szerelmét."
Nel barátom ajánlotta ezt a filmet és óva intett az amerikai feldolgozásától. Hittem neki, így a 2009-es argentin változatot néztem meg.
Nehezen tudnám besorolni ezt a filmet, mert olyan mint egy mozgóképes nosztalgia. A néző fokozatosan ismeri meg a főhős múltját és mindezt áthatja egy romantikus, de mélabús hangulat. Persze akad benne krimi és humor is, a párbeszédek pörgősek és a nyomozás körülményei is szórakoztatóak. 
Összességében egy szórakoztató film romantikus bájjal. Nekem tetszett és tudom ajánlani, ha valaki egy cseppet sem megszokott filmélményre vágyik.

Bolti tolvajok
"Oszamu és a fia egy bolti lopás után összetalálkozik egy kislánnyal a dermesztő téli hidegben. Hazaviszik magukkal, és vacsorát adnak neki. Bár elsőre nem tűnik lelkesnek, egy idő után Oszamu felesége is beleegyezik abba, hogy befogadják a gyereket. A család pitiáner lopásokból próbál megélni, de így is a nyomor szélén tengődnek. Ennek ellenére boldognak tűnnek – mindaddig, míg egy váratlan esemény súlyos titkokat nem hoz a felszínre. Az őket összekötő szálak pattanásig feszülnek…"
Nagyon kíváncsivá tett ez a film, így elkísértem rá Nelt a moziba. Jó döntés volt.
Ez egy kifejezetten mély történet, kifejezettem sok mondanivalóval és egy minimalista, olyan igazi japános kivitelezéssel. A nézőnek itt bizony gondolkodnia kell és kiegészítenie a látottakat, na meg persze szemfülesnek lennie, mert a készítők semmit sem fognak a szájába rágni vagy az orra alá dugni. Ettől kiszámíthatatlan az egész. A karakterek érdekesek és kivétel nélkül szerethetőek. Néhol ugyan furcsának tűnnek, de ettől olyan hitelesek. A hangsúly a családon és a kapcsolatokon van, így senkit sem hagy hidegen. 
Nekem nagyon tetszett, sok gondolatot adott, így bátran ajánlom azoknak, akik kíváncsiak egy cseppet sem hétköznapi japán család történetére. Érdemes megismerkedni velük.

Értékelés:
Az átkelés madarai                              ->  10
Bolti tolvajok                                      ->   9
12 év rabszolgaság                              ->   9
Irány a Pókversum!                             ->   8
Szemekbe zárt titkok                           ->   8
Bird Box                                              ->   7
Párbaj                                                   ->   7
A Hangya és a Darázs                         ->   6
Gyilkosság az Orient expresszen         ->  5
Üveg                                                    ->   4
Death Note (Netflix)                           ->   2

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése