2019. február 1., péntek

Fellegszálló

Nagyon szeretem Kerstin Gier stílusát, így mikor megtudtam, hogy új könyve jelenik meg, azonnal lecsaptam rá.
A borító ezúttal is meseszép és mind a hét csóka megtalálható rajta. 366 lapjával kellemes terjedelmű olvasmány.
Fülszöveg:
"Magasan ​fent a svájci hegyekben áll büszkén a Fellegszálló, egy patinás nagyszálló, melynek fénykora már rég letűnt. De mikor az év vége közeledtével a világ minden tájáról megérkeznek a vendégek a híres szilveszteri bálra, az épület úszik a gyönyörű csillárok fényében, a tágas folyosók pedig izgatott zsongással telnek meg.

A tizenhét éves Fanny a szállodatulajdonos fiával és a személyzet többi tagjával együtt azonban ki sem lát a munkából, hogy előkészíthesse a vendégek fényűző kikapcsolódását, de nem kerüli el a figyelmét, hogy sokan valójában nem azok, mint aminek mutatják magukat. Milyen titkos tervek kovácsolódnak a hímzett bársonyfüggönyök mögött? Az orosz oligarcha felesége tényleg birtokában van a legendás Nagyezsda-gyémántnak? És miért a homlokzaton mászik fel inkább a jóképű Tristan Brown a 201-es szobából ahelyett, hogy a lépcsőt használná?

Mialatt Fanny megpróbálja Ben segítségével kibogozni a szálakat, még nem sejti, hogy hamarosan egy életveszélyes kaland kellős közepében találja, és nem csak az állása forog kockán, hanem a szíve is."
Az írónő könyvei a könnyed szórakozás kategóriájának kimagasló remekei. Egyszerűen élvezet olvasni a sorait, annyira gördülékenyek és olyan kedves a humoruk. Mindez pedig igaz erre a könyvére is.
A történet nem épp bonyolult, a cselekmény lassan araszol előre és a kötet végén a feszültség is inkább pergősen izgalmas, mint idegfeszítő, mert nem csak a Fellegszállóra igaz, hogy "itt semmi rossz nem történhet", hanem az írónő fantáziavilágára is. Ez azonban semmit sem von le a könyv értékéből, sőt, ettől olyan bájos minden.
Nagyon tetszett, hogy végre egy kis hazait olvashattam a német írónő tollából, bár Svájc hegyeit választotta díszletnek. Remek volt, hogy figyelt a nyelvi különbségekre és úgy váltott egyik szereplő a németről angolra, hogy az logikus és könnyen követhető volt. Az akcentusért pedig külön piros pont, bár magyar fordításban nem annyira muris az ilyesmi.
A szereplőket imádtam a Tiltott Macskával az élen. Még a negatív hősök is szerethetőek voltak, bár a könyv fő gonosza végig idegesített, ám ez így volt rendben. A főhősnő kellően ügyetlen, hogy vicces szituációkba kerüljön és mégis elég intelligens, hogy valahogy kimásszon belőlük. Igaz, a paranoiás viselkedése számomra is furcsa volt, de ez megint csak egy jó húzás a szerzőtől.
Talán csak annyi negatívumot tudok felhozni a karakterek terén, hogy túlságosan sokan voltak. Csupán a több szerepet kapó embereket tudtam fejben tartani (ők sem voltak kevesen), így mikor egy másik vendéget emlegettek az egyik szobából, el kellett gondolkodnom, ki a fene is ez. A kötet végén egyébként van szereplőlista, úgyhogy oda hátra lehet lapozni egy kis segítségért, én azonban nem éltem vele.
A szerelmi szál is rendben volt, pont annyira kiszámítható, hogy kellemes várakozással töltse el az olvasót és épp olyan aranyos, mint az első szerelem romantikája. Cseppet sem volt sok, sőt, szépen megbújt a szállodai munka elsődleges konfliktushelyzete mögött.
Van még egy dolog, amit nagyon szeretek az írónő munkáiban, a varászlatosságát. Ezúttal nem volt semmi kifejezett természetfeletti, mégis tele volt apró, hétköznapi mágikus elemekkel. Gondolok itt a macska és a szálloda kísértete körüli legendákra, na meg persze a fenyőfára. Ezek csak még különlegesebbé tették az olvasási élményt.
Apropó élmény, mivel a történet a karácsonyi ünnepek alatt játszódik, remek téli hangulata van. Igazi bekuckózó olvasmány a hideg napokra.
Mint már említettem, a cselekmény lassan bontakozik ki, ám a végére felgyorsul, így az utolsó ötven oldal hamar beszippantja az olvasót és ad egy kis izgalmat az egyébként hétköznapi apró-cseprő kalandok mellé.
Összességében tehát nekem tetszett a könyv. Imádom az írónő stílusát és megkaptam azt a könnyed kikapcsolódást, amit vártam. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szívesen olvasna egy régi, elegáns szállóról és az ott ügyetlenkedő gyakornoklányról és megelégszik a kisebb kalandokkal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése