Nagyon tetszik a borító. Van valami ebben a fecskekavalkádban, ami megfogott.
Vastagságra szokványos darab 406 lapjával.
Ez az első olvasmányom a Bluemoon Könyvkiadótól. A külcsínre egyértelműen kellő energiát fordítottak, ám a szöveg gondozása elbírt volna még néhány éles szemet, mert kissé elszaporodtak benne az elgépelések.
Fülszöveg:
A történet három részből áll és váltakozva hol a női, hol a férfifőhősre fókuszál. Ez elég jó dinamikát ad a helyenként lassan haladó cselekménynek.
Az első részben a főhősök gyerekkorát meséli el. Ez alapozza meg az alaphelyzetet, Patricia mágikus képességeit és Laurence technikai intelligenciáját. Könnyű őket megkedvelni és könnyű együttérezni velük. Utóbbira pedig nagy szükség van, mert bár nem a klasszikus Disney-féle módon, de kifejezetten hányattatott gyerekkoruk van. A könyv ettől kap egy kifejezetten nyomasztó, amolyan negatív szemléletű aurát, amelyet a regény végéig meg is tart. A kapcsolatuk is itt ver gyökeret, ám szerencsére még nem a romantikus értelemben.
A második rész már fiatal felnőttekként mutatja meg a főhősöket, ám minden képességük, vagy elismertségük ellenére a melankolikus hangulatot továbbra is fenntartja. Plusz visszaköszön egy fontos szereplő, akit a szemfüles olvasó könnyedén kiszúrhat. Fordulatok szempontjából nem egy kiszámíthatatlan regény.
A harmadik rész gyakorlatilag a könyv lezárása, a nagy finálé és itt veszett el a lendület.
Egy részletekbe menő, néhol kicsit túlnyújtott, de cseppet sem terjengős könyvnél igazán üdvözítő lenne egy gyors és esetleg meglepő befejezés. A történet vége azonban nem érte el ezt a fordulatszámot és sokkal laposabb lett, mint ahogy az előzmények beharangozták.
Vártam a nagy konfliktust mágia és technika között. Vártam az érveket és ellenérveket. Vártam ezek bonyolult összetettségét, ám nem kaptam meg. A mágusok és a tudósok is pont ugyanolyan ostoba ön- és közpusztítók voltak és ennek van ugyan üzenete, csak épp teljesen felesleges. A főhősök társadalmi szenvedései nyomán a könyv kellően megalapozta, hogy mindenki hibázhat, sőt mindenki hibázik is, így nincs szükség ezt újra és újra az olvasó szájába rágni.
Illetve vártam a választ a fa kérdésére, ami egyértelmű csalódás volt és most nem kifejezetten arra gondolok, amit végül Patricia válaszolt, hanem arra, hogy ennek a kérdésnek (megint csak előzetes beharangozások és károgó madarak ellenére) nem volt tétje.
Ráadásul a könyv lezárása döbbenetesen cukormázas körítést kapott. Egy végig borongós, "ami elromolhat, az el is romlik" könyvben egy a "szerelem mindent megold" lezárás elég idegenen hangzik.
Összességében ezért, bár tetszett a könyv kreativitása (nem szeretem a sci-fi elemeket, de itt mindet élvezettel olvastam) és a főhősöket is sikerült megkedvelnem, nem volt maradéktalan a lelkesedésem. Egy sokkal jobb befejezés elkélt volna, hogy igazán ajánlhassam ezt a könyvet.
Azért így is azt mondom, érdekes olvasmány, ha valaki egy fantasy és sci-fi szerelemgyerekre kíváncsi és nem zavarja a világvége hangulat, vágjon csak bele bátran.
Vastagságra szokványos darab 406 lapjával.
Ez az első olvasmányom a Bluemoon Könyvkiadótól. A külcsínre egyértelműen kellő energiát fordítottak, ám a szöveg gondozása elbírt volna még néhány éles szemet, mert kissé elszaporodtak benne az elgépelések.
Fülszöveg:
"Patricia és Laurence gyerekkori barátok, akik nem gondolták volna, hogy valaha is újra találkoznak, miután a középiskolában rejtélyes körülmények között váltak el útjaik. Patricia varázserői és Laurence kétmásodperces időgépe kicsit sem mondható a fiatalság általános életéhez tartozónakEz egy több szempontból formabontó könyv. Egyrészt remekül vegyíti a fantasy elemeket a sci-fi vonalaival. Másrészt kifejezetten érdekes és kifejezetten esendő főhősöket állított a középpontba, valamint egy olyan probléma elé, ami teljességgel hihető.
A cselekmény a nem túl távoli jövőben játszódik. Az egymástól távol töltött idő alatt mindketten felnőttek és San Francisco divat fellegvárában élnek, miközben a bolygó lassan szétesik körülöttük és nem is sejtik, hogy mindketten azon dolgoznak, hogy saját képességeiket felhasználva ezt megakadályozzák.
Laurence egy mérnökzseni, aki szélsőséges csapatával azon dolgozik, hogy technológiájukkal beavatkozzanak a világ változó éghajlatába és ezzel meggátolják a katasztrofális ökológiai összeomlást. Patricia az Eltisley Labirintus misztikus iskola diplomása, amely a világ tehetséges varázslóinak titkos akadémiája, és egy kis csoportnyi mágussal azon fáradozik, hogy titokban begyógyítsa a világ egyre növekvő sebeit. A két főhősnek fogalma sincs arról, hogy valami rajtuk túlmutató kezdődött évekkel ezelőtt, aminek szánt szándéka, hogy a köztük lévő megmagyarázhatatlan kötelék jegyében erőik egyesítésével együtt mentsék meg a világot, vagy egy újabb sötét korszakba taszítsák azt."
A történet három részből áll és váltakozva hol a női, hol a férfifőhősre fókuszál. Ez elég jó dinamikát ad a helyenként lassan haladó cselekménynek.
Az első részben a főhősök gyerekkorát meséli el. Ez alapozza meg az alaphelyzetet, Patricia mágikus képességeit és Laurence technikai intelligenciáját. Könnyű őket megkedvelni és könnyű együttérezni velük. Utóbbira pedig nagy szükség van, mert bár nem a klasszikus Disney-féle módon, de kifejezetten hányattatott gyerekkoruk van. A könyv ettől kap egy kifejezetten nyomasztó, amolyan negatív szemléletű aurát, amelyet a regény végéig meg is tart. A kapcsolatuk is itt ver gyökeret, ám szerencsére még nem a romantikus értelemben.
A második rész már fiatal felnőttekként mutatja meg a főhősöket, ám minden képességük, vagy elismertségük ellenére a melankolikus hangulatot továbbra is fenntartja. Plusz visszaköszön egy fontos szereplő, akit a szemfüles olvasó könnyedén kiszúrhat. Fordulatok szempontjából nem egy kiszámíthatatlan regény.
A harmadik rész gyakorlatilag a könyv lezárása, a nagy finálé és itt veszett el a lendület.
Egy részletekbe menő, néhol kicsit túlnyújtott, de cseppet sem terjengős könyvnél igazán üdvözítő lenne egy gyors és esetleg meglepő befejezés. A történet vége azonban nem érte el ezt a fordulatszámot és sokkal laposabb lett, mint ahogy az előzmények beharangozták.
Vártam a nagy konfliktust mágia és technika között. Vártam az érveket és ellenérveket. Vártam ezek bonyolult összetettségét, ám nem kaptam meg. A mágusok és a tudósok is pont ugyanolyan ostoba ön- és közpusztítók voltak és ennek van ugyan üzenete, csak épp teljesen felesleges. A főhősök társadalmi szenvedései nyomán a könyv kellően megalapozta, hogy mindenki hibázhat, sőt mindenki hibázik is, így nincs szükség ezt újra és újra az olvasó szájába rágni.
Illetve vártam a választ a fa kérdésére, ami egyértelmű csalódás volt és most nem kifejezetten arra gondolok, amit végül Patricia válaszolt, hanem arra, hogy ennek a kérdésnek (megint csak előzetes beharangozások és károgó madarak ellenére) nem volt tétje.
Ráadásul a könyv lezárása döbbenetesen cukormázas körítést kapott. Egy végig borongós, "ami elromolhat, az el is romlik" könyvben egy a "szerelem mindent megold" lezárás elég idegenen hangzik.
Összességében ezért, bár tetszett a könyv kreativitása (nem szeretem a sci-fi elemeket, de itt mindet élvezettel olvastam) és a főhősöket is sikerült megkedvelnem, nem volt maradéktalan a lelkesedésem. Egy sokkal jobb befejezés elkélt volna, hogy igazán ajánlhassam ezt a könyvet.
Azért így is azt mondom, érdekes olvasmány, ha valaki egy fantasy és sci-fi szerelemgyerekre kíváncsi és nem zavarja a világvége hangulat, vágjon csak bele bátran.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése