2018. március 3., szombat

Mozgóképek XLVI.

Habár február rövidebb hónap, mint a többi, mégis sikerült 9 filmre időt szakítanom. Ebből hármat moziban láttam, míg a többit otthon, kanapé kényelmében.

Én, Tonya
"Tonya Harding bulvártörténete a kilencvenes évek amerikai médiaeseményeinek egyik legnagyobb port kavart sztorija volt. A tehetséges fiatal műkorcsolyázó karrierje ragyogóan ívelt felfelé, amelyben a sportoló elszántsága mellett elvitathatatlan része volt a nem éppen finomkodó nevelési és edzői módszereket alkalmazó szabad szájú anyjának. Aztán Tonya egy nap megismerkedett egy férfival, s az élete innentől meredeken más irányt vett. Például egy, legnagyobb riválisa elleni merényletig. Tonya egyszeriben a legnagyobb közellenséggé vált, pedig lehet, hogy ő is csak egy áldozat volt, neveltetése és ex-pasija áldozata. Az Én, Tonya az események szatirikus feldolgozása. Vagy lehet, hogy az élet ennyire abszurd fordulatokra volt képes?"
Míg Nel barátom mindig kapható egy mozira, addig Madonnát úgy kell rábeszélni, elrángatni egy filmre. Itt azonban nem volt kérdés, hogy hármasban nézzük meg, mivel mindegyikünket érdekelte és tipikusan csajos filmnek tűnt. Meg is adtuk a módját: popcorn, nachos és gumicukor formájában, amelyeket a film alatt egymás között cserélgettünk növelve a nevetések számát és Tonyához hasonlóan közben nem érdekelt minket mások véleménye.
Egészen a film végéig úgy gondoltuk, a karakterek sarkítottak, el lettek túlozva, hogy még szórakoztatóbbá váljon a film. Azonban a stáblista alatt dokumentumfilm részleteket játszottak be a valódi személyekről és teljesen ledöbbentünk, hogy a főhős anyja tényleg egy papagájjal a vállán adott interjút és a "testőre" valóban maga az értelmi sötétség. Szóval ez a film remek.
Remek, mert próbált mindent hitelesen, a már említett valódi felvételekhez és emberekhez igazodva megmutatni, miközben igyekezett pártatlan is maradni. A narráció épp ezért zseniális, egyszerre mutatja be mind a két nézőpontot és ettől nem csak hitelesebb, hanem szórakoztatóbb is. Azonban bármennyire is abszurd a történet, bármennyire is fura figurák ezek az emberek, ez akkor is egy életrajzi dráma. Sokat nevettem közben, ám végig úgy éreztem, az élet nagyon igazságtalan tud lenni. Látni azt, hogy egy tehetséges, remek sportolót figyelmen kívül hagynak, mert nem egy idilli környezetből és egy tökéletes családból jött, mert nem ért a divathoz és nincsenek szép ruhái, igazán lehangoló volt. Egyszerűen nem tudtam nem szimpatizálni a főhőssel, függetlenül attól, hogy mit követett vagy nem követett el. Ebben pedig nagy szere volt Margot Robbie kiváló alakításának is.
Szóval ez egy szórakoztató, ám mégis elgondolkodtató film, bátran ajánlom, nem csak lányoknak.

Red
"Frank (Bruce Willis), Joe (Morgan Freeman), Marvin (John Malkovich) és Victoria (Helen Mirren) egykor a CIA legjobb ügynökei voltak. Ismerik a szervezet minden titkos és kompromittáló anyagát, és most éppen emiatt válnak a CIA célpontjává. A visszavonult szuperkémeknek minden tudásukra szükségük van, hogy profi csapatként egy lépéssel üldözőik előtt járjanak, megpróbáljanak életben maradni a folyamatos merényletek közben és rájönni, hogy vajon melyik információ az, amiért az életükkel kell fizetniük. Frank és csapata úgy dönt, legjobb védekezés a támadás."
San Diego rajong Bruce Willis minden filmjéért, én nem. Ebből adódóan valahányszor felmerül, hogy nézzünk akció filmet, élek vétójogommal. Azonban, hogy ne tűnjek teljesen kompromisszumra képtelennek, kapott tőlem egy filmes kupont, ami egyszeri használattal feljogosította arra, hogy rábeszéljen egy ilyen filmre. Hát, erre a csodára sikerült beváltania...
Ez egy akciófilm paródia, csak sajnos cseppet sem vicces. Minden tipikus akciós klisét felhasználtak és próbálták úgy sarkítani, hogy humoros legyen, csak sajnos nem sikerült. Épp ezért az akciójelenetek inkább fárasztóak, annyira hiteltelenek, igen, még Bruce Willistől is. Történet pedig nem igazán van. Persze vannak jó fiúk és rossz fiúk, meg titkos szervezetek, meg összeesküvés, de ez is épp olyan katyvasz, mint a lövöldözős jelenetek. Itt is egymásra pakoltak minden klisét és még azt a fáradtságot sem vették, hogy sorba rendezzék őket. A film ettől lapos, gyakorlatilag nincs cselekménye, mert az "itt szétlövünk egy házat, ott kinyírunk egy csapat kommandóst" körforgását nem nevezném cselekménynek.
Szóval nem tetszett, fárasztott, untam és cseppet sem hozta meg a kedvemet a bugyuta akciófilmekhez, akár van benne kopasz akcióhős, akár nincs. Kizárólag azoknak ajánlom, akik olyan elfogultsággal nézik Bruce Willis minden filmjét, mint San Diego.

A martfűi rém
"Halálra ítéltek egy férfit egy fiatal nő brutális meggyilkolásáért Martfűn, 1957-ben. Hét évvel később azonban ismét egymást követik a megrázó halálesetek. A forradalom utáni politikai tébolyban nehéz megtalálni az összefüggéseket és újra felvenni a nyomozás fonalát. Egy országban, ahol nem léteznek sorozatgyilkosok, egyre több az áldozat. A kirendelt fiatal ügyésznek minden kitartására szükség lesz, ha le akarja leplezni a rettegő kisváros kíméletlen ragadozóját."
Egyre nagyobb a bizalmam a magyar filmek iránt. Főleg, ha magyar témát dolgoznak fel és nem egy hollywoodi alkotást akarnak koppintani. Szerencsére  ez a film az előbbi kategóriába tartozik.
Nagyon tetszett, ahogy bemutatták az '50-es, '60-as évek rendőrségi valóságát. Az is tetszett, hogy gyilkosság terén bevállalósak voltak, így a kifejezetten erőszakos jeleneteket is szépen megoldották. Pont annyit mutattak ebből, amennyit kell és egy kicsivel sem többet, megőrizve a film inkább borzongató, mint horrorszerű hangulatát. A karaktereket is szépen felépítették (főleg a gyilkost), bár a rendőrök kicsit papírsémát követtek.
Szóval ez egy jó film, egy magyar gyilkossági nyomozástól. Azoknak ajánlom, akik krimire vágynak, nem zavarja őket a vér és értékelik a szocialista érában játszódó történeteket. 

A víz érintése
"A víz érintése a hidegháborús Amerikában, 1962 tájékán játszódó szokatlan tündérmese. A szigorúan őrzött kormányzati létesítményben takarítónőként dolgozó, magányos Elisa a külvilágtól elzárva él. Élete gyökeresen megváltozik, mikor munkatársnőjével felfedeznek egy titkos kísérletet és annak alanyát, egy különös, kétéltű lényt."
Nagyon vártam ezt a filmet. Egyrészt, mert szeretem Guillermo del Toro különleges hangulatú alkotásait, másrészt mert szeretem a fantasy műfaját. Ráadásul Nel ódákat zengett róla, miután megnézte. Szóval rábeszéltem San Diegót, hogy nézzük meg. (Szerencsére ő ritkán él a vétójogával.)
Sajnos azt kell mondanom, csalódtam. Az alapötlet érdekes, a látvány lenyűgöző, ám a történet olyan kis semmilyen, hogy nem volt széles a mosolyom, mikor kijöttünk a moziból. Ez egy aranyos kis mese és semmi több. Ha rajzolva lett volna, nem is morgolódtam volna emiatt. Azonban nem rajzolva volt, hanem szép látványvilággal és remek színészekkel (főleg a negatív főhős) ellátva, ami sokkal többet érdemelt volna, mint egy egyszerű románc. Azonban hiába voltak itt orosz kémek, teljesen fölösleges mellékfonalként szerepeltek. Pedig volt benne potenciál a korból és a társadalmi különbségekből (rasszizmus és homofóbia szépen megmutatkozott) adódóan is. Nem vagyok a látványfilmek kifejezett rajongója, így számomra csupán a vizuális ingerekkel kevés volt ez a film, hogy nyugodt szívvel ajánlhassam.
Épp ezért, kizárólag azoknak javaslom a megnézését, akik egy könnyed romantikus filmre vágynak és nem zavarja őket, ha van benne egy kis misztikus körítés.

Fekete Párduc
"A Marvel Studios Fekete Párduc című új filmjének hőse T'Challa, aki apja halálát követően hazatér az elszigetelt, ám technológiailag fejlett afrikai országba, Wakanda királyságába, hogy elfoglalja az őt megillető helyet a trónon.
Ám mikor egy nagy hatalmú ősi ellenség ismét feltűnik a színen, T'Challa királyként és a Fekete Párducként is próbára tétetik: a félelmetes összecsapás kimenetelén nem pusztán Wakanda, hanem az egész világ sorsa áll. Árulások és veszélyek közepette az ifjú uralkodónak maga mellé kell állítania szövetségeseit és felszínre kell engednie a Fekete Párduc minden erejét, hogy legyőzze ellenfeleit és biztonságban tudhassa népét."
Nem különösebben érdekelt ez a történet. Azonban a Marvel filmek általában jók és  Applequeen barátom mindig kapható rájuk, így adtam neki egy esélyt és elkísértem moziba.
Ez bizony egy tipikus szuperhősös akciófilm. Sajnos nem annyira szórakoztató és humoros, mint a kedvenceim (pl: Pókember), de szerencsére nem is lett olyan erőltetetten sötét és epikus, mint azok, amelyeket nem kedveltem (pl: a legutóbbi Amerika kapitány). Úgyhogy megmaradt a középszerűségben, ám akciófilmnek még így is megállja a helyét. A látvány rendben van, bár nagyon erőltetett volt az afrikai vonal. Számomra ez a film egy afrikai királyság helyett azt mutatta be, mit gondolnak az amerikaiak minden sztereotip sallanggal együtt egy afrikai országról. A történet kiszámítható (és erős párhuzamba állítható az Oroszlánkirállyal), a karakterek tipikusak és eléggé el lett nyújtva. Azonban minden hibáját elnézem neki, mert ez bizony egy rasszizmus elleni film fogyasztható köntösben.
Aki szereti a Marvel filmeket, valószínűleg ezt is kedvelni fogja, akit viszont nem érdekelnek a szuperhősök, ne ezzel a filmmel próbálja megkedvelni őket.

Nicolas az iskolában
"Nicolas egy francia kisiskolás, kinek élete felhőtlen, a szülei imádják, az iskolában rengeteg barátja van, minden úgy tökéletes, ahogy van. Egy szép napon azonban Nicolas megsejti, hogy hamarosan kis tesója születik. Attól tart, hogy élete ezután teljesen meg fog változni."
San Diego választotta ezt a filmet. Egyik este gyerekeknek szóló könyvekről beszélgettünk és eszébe jutott, mi volt a kedvenc könyve általános iskolás korában. Mikor pedig rákeresett, hogy megmutassa nekem, kiderült, készült belőle filmváltozat, hát kedvet is kaptunk, hogy megnézzük.
Ez egy kedves, aranyos és kifejezetten szórakoztató film kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Francia humorral fűszerezi a gyerekek gondolatvilágát és mindezt kissé sarkított jellemeken át, ám teljesen hétköznapi szituációkban mutatja be. Ráadásul a gyerekszínészek kifejezetten szerethetőek. Mi remekül szórakoztunk rajta, igazán könnyed esti kikapcsolódás volt.
Bátran ajánlom minden korosztályban azoknak, akik kedvesen humoros történetre vágynak.

Némaság
"Japán a 17. század derekán, amikor a kereszténység tiltott dolognak számított. A két ifjú, jezsuita szerzetes, Sebastiao Rodrigues és Francisco Garrpe azért utazott a távoli országba, hogy megtalálják eltűnt mentorukat, Cristóvao Ferreirát."
Sokáig halogattam ezt a filmet. Nagyon kíváncsivá tett, azonban tudtam, hogy kissé szenvedős lesz nézni, így vártam hozzá a megfelelő hangulatot. Utólag kicsit talán túlságosan bátortalan voltam.
Ez a film dráma, így nem lesz tőle jobb kedve a nézőnek, azonban ad annyi mondanivalót, hogy lekösse és elrágódhasson rajta. Nagyon tetszett a korszak bemutatása és a keresztény hitvilág szembeállítása a japán hagyományokkal. A történet ezért borzongatóan valósághű, aminek hatását a remek színészek csak növelik. Bármennyire is hosszú film, az a néhány ütős párbeszéd elfeledteti a sok csöndet. Ráadásul a film hossza inkább a kényelmetlen érzés növelése miatt van és nem azért, mert a rendező elfelejtett vágatni belőle. Én egy picivel több filozófiai elmélkedést még elbírtam volna, de így is kerek egész történetet adott.
Szóval tetszett, ám kizárólag azoknak ajánlom, akik fogékonyak a vallási témákra és szeretik a dráma műfaját. Nem egy könnyed délutáni alkotás.

A kis Nicolas nyaral
"Itt az iskolaév vége és végre elérkezett a hőn áhított nyári vakáció ideje. Kis Nicolas szüleivel és nagyijával a tenger felé veszik az irányt, és egy kis tengerparti szállodába költöznek a nyár idejére.
Nicolas nem vesztegeti idejét, sec-perc alatt új barátokra tesz szert. Ott van Ben, aki valójában nem is nyaral, mert a tengerparton lakik; Fructueux, aki bármit magába töm, ráadásul megállás nélkül, még halat is, akár nyersen is. Aztán ott van Djodjo, aki furán beszél, talán mert angol; Crépin, bőgőmasina, és Côme, akinek mindig igaza van és ezért igazán bosszantó alak tud lenni. Természetesen akad egy lány is, Isabelle, aki képes olyan bociszemekkel követni Nicolast, hogy a felnőttek már egy jövőbeni esküvő képét vizionálják szemük előtt. A kis Nicolas egy picit meg is ijed a kötelezettségek gondolatától, szerencséjére ott vannak neki újdonsült barátai, hogy kihúzzák a pácból, s persze még nagyobb galibába keverjék."
Felbuzdulva az első film sikerén, megnéztük a folytatást is. Hát, mint az estek nagy részében, ez sem volt olyan jó, mint az első.
Egyrészt furcsa volt megszokni az új színészt (értelemszerűen a régi megnőtt, így már nem játszhatta el a szerepet, a szülők ellenben maradtak), másrészt nem volt olyan szépen felépítve a történet. Itt is akad persze konfliktushelyzet - egy lány! - de nem ez a film elsődleges mozgatórugója. A gyerekek ezért bandáznak, rosszalkodnak, ám kicsit háttérben maradnak a felnőttekkel szemben. 
Összességében ezért szórakoztató volt, de nem annyira, mint az első rész. Ez most inkább humoros volt, mint bájos, ami nem feltétlenül baj, csak nem teljesen ezt vártam. Ettől függetlenül bátran ajánlom azoknak, akiknek tetszett az első rész és szívesen néznék tovább a piros felsős kisfiú kalandjait.

Aknák földjén
"A második világháború végén a dán hadsereg különleges feladatra vezénylik a fiatal német hadifoglyokat. Arra kényszerítik őket, hogy az életüket kockáztatásával hatástalanítsák és tisztítsák meg a dán határ mentén lévő aknamezőket"
Ez a film remek. Remek háborús film, remek dráma és remek, hogy ennyire valóságosan dolgozott fel egy ilyen kevésbé ismert fejezetét a második világháború utáni időszaknak.
Nagyon tetszett a megvalósítás, ahogy igyekezett hiteles és viszonylag pártatlan maradni. Megmutatta a dán oldalt, jogos haragjukat és a visszavágás csekély, ám annál szörnyűbb lehetőségét. Közben pedig megmutatta a német oldalt, a fiatal, háború végén besorozott, gyakorlatilag ártatlan kiskatonák érdemtelen sorsát. Tetszettek a karakterek, akik tovább árnyalták a képet és tetszett maga a képi világ is. A legjobban mégis az az állandó feszültség fogott meg, ami végig ott volt a film minden percében. A néző tudja, hogy egy-egy akna robbanni fog, ám nem tudja, mikor és ettől az ő gyomra is összeugrik, mintha ott hasalna ő is a homokban. A film vége azért ad valamennyi feloldozást ebből a feszült helyzetből, ám ezt a stáblista előtt megmutatott számadatok szinte meg is semmisítik. 
Szóval remek film, nekem nagyon tetszett. Bátran ajánlom mindenkinek, aki egy jó és valósághű háborús filmre vágyik.

Értékelés:
Aknák földjén                                    ->   10
Én, Tonya                                          ->    9
Nicolas az iskolában                         ->    9
Némaság                                           ->    8
A martfűi rém                                   ->    7
A víz érintése                                    ->    7
A kis Nicolas nyaral                         ->    6
Fekete Párduc                                   ->    6
Red                                                   ->    3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése