2017. november 12., vasárnap

Póla és egy kis gasztronómia

Szánom-bánom bűnömet, hogy csak most jutott időm megírni utolsó horvátországi élményemet. Ezzel a bejegyzéssel tehát végre lezárom mindazt a sok élményt, aminek hangot kívántam adni nyár végi utamról

Póla
Habár nem terveztük elhagyni horvátországi központunkat, Rovinj városát, spontaneitásunk következtében mégis így alakult. Történt ugyanis, hogy egyik reggel arra ébredtünk, hogy szakad az eső. Tekintve, hogy egy tengerparti városkában voltunk és egész napos úszkálást terveztünk, nem voltunk túl boldogok az égi áldástól. Ez azonban nem szegte kedvünket és azonnal beltéri programok után néztünk. Szerencse, hogy ezúttal is vittem útikönyvet.
amfiteátrum
Fellapoztam hát a környék látnivalóinál és megakadt a szemem Pólán.
Ez a város nincs messze Rovinjtól és bár szintén kikötőváros, van egy látnivalója, ami időjárástól függetlenül is látogatható. Itt helyezkedik el az Augustus császár idején épített amfiteátrum.
Messziről is impozáns látványt nyújt, hát még belülről. Mivel volt szerencsém korábban megcsodálni a Colosseumot, mondhatom hogy nem csak várfetisiszta vagyok, hanem a római építészet hatalmas rajongója. Persze Rómához semmi sem fogató (még mindig szerelmes vagyok az Örök Városba), de ez a kirándulás is megérte a ráfordított időt.
Úgy gondoltuk, egy amfiteátrumot esernyővel is simán meg tudunk nézni, ám ahogy a mellékelt képek mutatják, szerencsénk volt. Az időjárás felvidult, míg odaértünk, sőt, kicsit túlhevült is, mivel majdnem leolvadt rólam a ruha és víz után áhítoztam. (Mázli, hogy San Diego okos volt és indulás előtt betetette a kocsiba a fürdőruhákat és a búvárfelszerelést, mert így jutottunk el Póla után a halparadicsomba.) 
az egyik oldala
Ez az ókori csoda közvetlenül a kikötőnél található, ami csak növeli a fényét, ahogy az ember a nézőterén áll és a boltívek túloldalán megcsillan a tenger.
A képeken szereplő turisták arányából is következik, hogy népszerű látnivaló, kis sorban állást igényel a bejutás, de megéri. A belépőben benne van a múzeumlátogatás is, bár ez csak egy pár termes pince néhány amforával és pár kiegészítő információval a korszakból. Sokkal érdekesebb azonban az audio guide. Bizony, itt is lehet kérni (megéri az árát) és ráadásul magyar nyelven is elérhető.
Kaptunk hát egy fülest és egy térképet az amfiteátrumról, majd szépen megcsodáltuk minden kövét és a közöttük megbújó gyíkpopulációt. Igazán érdekes volt, főleg azt megtudni, hogy Velence le akarta nyúlni az építményt. A tervek szerint darabokra szedték volna, majd átszállítva a darabokat Velencébe, ott újra összerakták volna, mint egy hatalmas kirakóst. Szerencsére a helyiek kiálltak mellette és nem engedték, így még mindig eredeti helyén csodálható meg.
Jelenleg egyébként látványosság és múzeum mellett koncertterem funkciót tölt be. Bizony, felállítottak a közepén egy hatalmas színpadot és mikor elképzeltem, milyen lehet itt a hangzás és a hangulat, nem tudtam belekötni az elképzelésbe. Oké, a fényképeken belógott egy-egy kábel, de kit érdekel, mikor ez az ókori csoda ma is pont azt a funkciót tölti be, amiért kb. 2000 éve felhúzták.
Érdemes tehát ellátogatni ide, rögtön alá is támasztom még néhány fényképpel:

kívülről csodálva

belső tér

boltívek, boltívek mindenhol

Kukucs, templom!

a színpad

Gasztronómia
Hogy teljes legyen nyaralási beszámolóm, írnom kell pár sort a helyi gasztronómiáról. Bár nem vagyok nagy ételrajongó, tudom, hogy egy utazásnál ez is fontos szempont. Gyorsan össze is foglalom, milyen tapasztalataim voltak.

Szlovén konyha
szlovén finomságok
Ételek tekintetében nem vagyok könnyű eset, ezért volt pozitív élmény számomra, hogy, bár a szlovén konyha húsos ételekből áll, mindig találtam vegetáriánus alternatívát.
Ettem finom gombalevest, salátát (ahogy a mellékelt képen is látszik), sajttálat helyi sajtokból és egy étteremben külön csak nekem összedobtak egy zöldséges tésztát. Szóval még ha nem is szerepelt nekem való fogás az étlapon, megoldották. Ez valószínűleg a helyiek vendégszeretetéből és a turisták iránti kedvességükből fakadt. Mindenhol és mindenben segítőkészek voltak.
Azt kell mondanom, hogy gasztronómiai szempontból a cseh konyhára emlékeztetett, ám sokkal rugalmasabban kezelték az olyan különcöket, mint amilyen én vagyok.

Horvát konyha
kikötői fogások
A horvát konyha első ránézésre szimpatikusabbnak tűnt. No, nem csak azért, mert az étlap a legtöbb helyen magyarul is hirdette a fogásokat, illetve mert a pincérek nagy része magyarul kívánt jó étvágyat - bár ezek is adtak az otthonosság érzésének - hanem mert a szláv és olasz konyha keverékéből állt. Ha van valami, amit ételek tekintetében nagyon szeretek, akkor az az olasz konyha.
Megérkezésünkkor rögtön le is telepedtünk egy kockás terítős asztalhoz a kikötőben és míg San Diego maradt a szokásos helyi húsos fogásnál, addig én kértem egy adag vegetáriánus rakott krumplit. Befaltuk, finom volt, majd mikor a nyakunkba vettük a várost, éreztem, baj lesz. Nem tudom, hogy a hőségtől vagy az ebédtől, de olyan rosszul lettem, hogy muszáj volt visszamennünk a szállásunkra, hogy lepihenhessek kicsit.
olaszos pizza
Szóval, bár első ránézésre a horvát éttermek szimpatikusabbak voltak, kicsit szkeptikussá váltam velük szemben. Épp ezért a többi napon céltudatosan kerestem a legolaszosabb helyeket.
Találtunk is egy remek pizzériát. Olyan jó volt a hely, hogy az emberek a szomszédos házak lépcsőin üldögélve várták, hogy felszabaduljon egy-egy asztal.
A pizza (ahogy a mellékelt képen is látszik) nagy volt, de vékony tésztás és bő feltéttel volt ellátva. Nagyon finom volt még másnap is. (Persze, hogy nem tudtam megenni az egészet, így elcsomagoltattuk...)
Utolsó horvátországi esténken szintén az olasz konyha mellett döntöttünk és tésztát rendeltem. Végre megkóstolhattam a mindenhol hirdetett horvát szarvasgombát. Finom volt, de nem éreztem tőle késztetést arra, hogy csillagászati összegekért bevásároljak belőle.

Tehát nyaralásunk során ezúttal is ettünk nagyon jókat és kevésbé jókat is. 
Ezzel fejezem be nyári élményeim taglalását és remélem, olvasóim így megkésve sem unták és szívesen olvasnak majd még hasonlókat. Reményeim szerint nem ez volt az utolsó alkalom, hogy külföldi utazásra adtam a fejemet és jövök még máskor is Szlovéniába és Horvátországba is, mert mindkét ország megéri a látogatást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése