Mozgóképek LXII.

Az elmúlt hónapban elég sok időt szántam a filmekre. Talán a hűvösebb időjárás miatt, mert jobb otthon bekuckózni egy plédbe, mint kimozdulni. Talán a lustaság miatt, mert néha kellenek a láblógatós vasárnapok, amikor az ember legszívesebben egész nap pizsamában maradna. Talán csak így alakult, mert nem tökéletesen osztom be a szabadidőmet. 

A lényeg, hogy októberben 11 filmet láttam és ebből hatot moziban.

Kingsman - Az aranykör

"Ha a világot valami rettenetes baj, világuralomra törő főgonosz vagy más efféle rémség fenyegeti, akkor sem kell félnünk: van szakember, aki megállítja a gonoszságot. A Kingsman közelharcra és rejtvényfejtésre egyaránt tökéletesen kiképzett, úriember ügynökei majdnem mindig tudják, mi a teendő.
De néha a "majdnem mindig" is kevés.
Az új ellenség (Julianne Moore) természetesen világuralomra tör, valószínűleg őrült, és biztosan lángész: sikeresen csapdába csalja a Kingsman-csapatot, és felrobbantja a központjukat.
Csak az újonc Töki (Taron Egerton) és kiképzője, Merlin (Mark Strong) ússza meg a támadást: ők Amerikába menekülnek, ahol a szervezetükhöz hasonló, helyi cég, a Statesman egy embere (Halle Berry) várja őket. Együtt vágnak neki, eddigi legkeményebb, legveszélyesebb feladatuk leküzdésének."

Ez a film botrányosan rossz.

Az első rész nagyon tetszett. Tetszett, mert laza volt és szórakoztató és egyetlen percig sem vette komolyan magát. Épp ezért lelkesen vártam a folytatást és az újabb templomos jelenetet, amin elcsámcsoghatok még hetekig. El is rángattam magammal San Diegót, ám a film végére akkorát csalódtam, hogy úgy éreztem, merényletet követtek el ellenem.

Ez a film nem szórakoztató. Hiába látványos még mindig az akció, hiába remekelnek a színészek és hiába találták el a fő gonosz karakterét, elborzasztóan rossz lett az összhatás. A készítők valószínűleg túl sok tudatmódosító szert vettek be készítés közben és ezért estek át a ló túloldalára. Amilyen elegánsan egyensúlyozott az első film a morbid paródia határán, olyan látványosan nagyot zakózott a folytatás a klisés, undorító kacatvígjátékok mélységébe.

Cselekmény nincs sok, de ez egy akciófilm, nem is kell elvárni. Azonban egy akciófilm paródiánál (márpedig ez az) azt viszont igen is elvárja az ember, hogy szórakoztassa. Nos, ez nem történt meg, mert a humort az olcsó gusztustalanságok adták. Nem, nem tartom viccesnek a szennyvízben pancsolást, sem a hüvelypoloskát... Mr. Darcy indokolatlan visszatérése pedig olyan klisé volt, amit egy filmben sem tudok tolerálni. A legbosszantóbb mégis az, hogy jó lehetett volna. Jó lehetett volna az angol és amerikai titkos ügynökök összeugrasztása, jó lehetett volna egy szerelmi (ez nem szerelem, ez... á, inkább hagyjuk...) szál nélküli csipi-puhi filmnek vagy egy életre kelt rajzfilmkarikatúrának, de nem. Nem volt jó, sőt, fájt még nézni is. Ráadásul San Diego utána olyan ideges lett, hogy napokig tartott, míg lenyugodott, én meg nem győztem bocsánatot kérni, amiért elvittem egy ilyen pocsék filmre.

Senkinek sem ajánlom. Tudom, aki nagyon szereti az első részt, úgyis meg fogja nézni, de én nem javaslom neki.

Kedi - Isztambul macskái

"Isztambulban több ezer macska él az utcákon, a metropolisz életének szerves részét képezik. A meditatív hangulatú, színes dokumentumfilmben hét gyökeresen különböző személyiségű macska (a Simlis, a Szerető, a Pszichopata, a Bulikirálynő, a Játékos, a Vadász és az Úriember) szemén át láthatjuk az ókor óta létező, pezsgő kulturális életű városnak és lakóinak mindennapjait."

Köztudottan macskarajongó vagyok. Oda és vissza vagyok mindenért, aminek köze van a doromboló szőrgolyókhoz. Egy macskákról szóló dokumentumfilm tehát pont nekem való.

San Diego tudja ezt, így remekül választott randifilmet. Ráadásul művészmoziban néztük meg, ami számomra mindig plusz élményt ad.

Nagyon tetszett. Tetszett, mert gyönyörű képek vannak benne és most nem csupán a bájos cicákra és meseszép szemeikre gondolok, hanem magára a városra is. Tetszett, mert egy olyan ritka világot mutatott, amiért csak lelkesedni tudok. Tetszett, mert a filmben megszólaló emberek őszintén és természetesen beszéltek arról, hogyan kötődnek négylábú barátaikhoz és tetszett, mert imádom a macskákat.

Szóval hatalmas vigyorral és nagy lelkesedéssel hagytam el a mozitermet és hazafelé végig arról áradoztam, milyen szép lehet Isztambul és mennyire meg szeretném nézni.

Ajánlom minden macskarajongónak és azoknak, akik szeretik a városok rejtett arcait, mert ez a film Isztambul imázsfilmjének is megállja a helyét.

Nem vagyok sorozatgyilkos

"John Wayne Cleavernek hívnak. 15 éves vagyok, és a hullák a hobbim. A terapeutám szerint szociopata vagyok. De nem vagyok sorozatgyilkos. - John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés. Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket. Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír."

A könyvet (pontosabban könyvsorozatot) olvastam és tetszett, így kíváncsi voltam, hogyan lehet vászonra vinni mindezt.

A készítők megoldották egy remek szereplőválogatással. A színészekre és a forgatókönyvre nem eshet panasz. Maradtak a könyv cselekményénél és csak ott változtattak rajta, ahol muszáj volt. Adaptációnak tehát tökéletesen megfelel és különálló filmnek is megállja a helyét. Számomra mégis azért nem volt nagy dobás, mert a könyv hangulata jobban tetszett, illetve hiányzott a filmből az a sok belső monológ, ami a könyv velejét adta. Ráadásul a természetfeletti szál borzalmasan gagyi látványvilágot kapott.

Ettől függetlenül, ha valakinek felkeltette érdeklődését egy nem sorozatgyilkos, nézze meg bátran. Nem az évszázad filmje, de nem is olyan, amit megbán az ember.

Himmler agyát Heydrichnek hívják

"1942: A Harmadik Birodalom fénykora. A londoni cseh ellenállás megtervezi a második világháború legambiciózusabb katonai műveletét: az Anthropoidot. Két fiatal katonát, Jozef Gabcikot és Jan Kubis-t Prágába küldik, hogy meggyilkolják a legkegyetlenebb náci vezért, Reinhard Heydrich-t, az SS vezetőjét és a végső megoldás fő szervezőjét."

Nel barátom nyert a premier előtti vetítésre két jegyet és hű mozis társként örömmel mentem el vele.

Ez egy érdekes karakterközpontú dráma. A színészek remek munkát végeztek és a látványra sem eshet panasz, hiszen Budapesten forgatták a filmet. Tetszett az ötlet is, ahogy a második világháború egy szeletét egy új szemszögből mutatták be, ám amilyen ütősen drámai volt a film az első fele, olyan gyenge lett a második. A partizánok megkaptak azt a romantikus cukormázat, amelyet a többi filmben is és ezzel számomra a film csak egy lett a sok, szépen kivitelezett, ám tipikus háborús filmek közül.

Azért bátran ajánlom mindenkinek, aki kedveli a drámákat és nem veti meg a háborús témát sem.

Mother

"Az idősödő költő (Javier Bardem) és fiatal felesége (Jennifer Lawrence) egy nagy viktoriánus házban élnek vidéken. Egy nap egy idegen és felesége (Ed Harris és Michelle Pfeiffer) beköltöznek a házba, megzavarva a pár nyugodt életét..."

Nel és én is rettentően kíváncsiak voltunk erre a filmre. El is határoztuk, hogy együtt nézzük meg, mást úgysem tudnánk elvinni magunkkal. Ez ugyanis annyira művészfilm, hogy nem is értem, a nagyobb mozivállalatok miért tűzték műsorra. Oké, Jennifer Lawrence... de akkor is nagyon bátor dolog volt...

Szóval művészfilm és nem is a könnyedén emészthető fajtából, így nem könnyű írni sem róla. A cselekmény azonban nem is lényeges, mert minimalista és mindenkinek mást mond. Az azonban kétségtelen, hogy erőteljesen hat a nézőre és ezért mondhatom azt, hogy ez bizony egy remek film. Odaszegezi a nézőt a székhez és olyan hangulatot áraszt magából, amitől nehéz szabadulni. Az érzelmek nagyon erőteljesen átjönnek és ettől az ember frusztrált lesz, ami talán nem hangzik jól, de szükséges. Kell, hogy átjöjjön az a misztikus szimbólumokkal teli üzenet, amit a készítők beleszuszakoltak és kell, hogy a film végi káosz úgy üssön, ahogy egy jó filmnél elvárt. A lezárás pedig csak hab azon a bizonyos tortán.

Kizárólag azoknak ajánlom, akik szeretik az elvont filmeket, akik valami olyan alkotást keresnek, ami megszorongatja a torkukat, de nekik bátran és meleg szívvel.

John Wick 2. felvonás

"John Wick (Keanu Reeves), a visszavonult bérgyilkos sosem nyugszik. Miután a magányos harcos New Yorkot totális csatatérré változtatta, és bosszúhadjárata során egy sereg gyilkost iktatott ki, újra ringbe száll. Wick egykori társa, egy titokzatos nemzetközi bérgyilkos szervezet irányítását akarja megkaparintani magának, így ráveszi cimboráját, hogy ismét csatasorba álljon. Wicket kötelezi az eskü, így vonakodva, de Rómába utazik, ahol a világ legveszélyesebb gyilkosaival kell szembenéznie. És a legenda egy még durvább, még brutálisabb háborúban találja magát."

Habár az első rész nem nyűgözött le, kíváncsi voltam a folytatásra. Nos, ez sem lett nagyobb dobás.

Kicsit úgy éreztem, a készítők nem tudták eldönteni, mit akarnak. Elég erőteljesen beleesett az akciófilmek csapdájába, mégis megpróbálta fenntartani a látszatot, hogy több ennél. Kár, hogy nem sikerült. Hiába vannak benne jó karakterek, hiába próbált az előző filmmel felépíteni egy érdekes maffiavilágot, ezzel a véget nem érő bosszúkörrel lenullázta az egészet.

Szóval nem több egy lövöldözős filmnél, nem is nyerte el a tetszésemet és ezért csak azoknak ajánlom, akik egy lövöldözős filmre vágynak. Akinek viszont már az első film sem tetszett, azt tanácsolom, inkább kerülje.

Drive

"Driver (Ryan Gosling) nappal autós kaszkadőrként égeti a gumit Hollywood-ban, de ez csak a második műszak, főállásban éjszakai rablásoknál segédkezik, mint a menekülési útvonalat biztosító sofőr. Nem hétköznapi szakmájában ő a legkeresettebb, köszönhetően speciális tudásának: hajszálpontosan ismeri a város labirintusszerű utcáit, fejében van egész Los Angeles térképe. Melóit az ügynöke, Shannon (Bryan Cranston) hajtja fel, aki valójában a nagy áttörésre készül: építeni egy autót Drivernek, hogy profi versenyen indulhasson, rendes versenypályán. A buliba bevonja Bernie Rose-t (Albert Brooks), aki valamikor filmproducerként kezdte, azóta kispályás gengszter. Miután Bernie látta Drivert akció közben a pályán, ragaszkodik hozzá, hogy gyerekkori barátja, Nino (Ron Perlman) is beszálljon az üzletbe."

Ez a film olyan népszerű, hogy bár nem vagyok az autósfilmek rajongója, kíváncsivá tett. Csupa jót halottam róla, ezért nagy most a csalódásom.
Untam. Untam a lassú tempót, bár a film nyitánya remek volt. Untam a karaktereket, untam a dögunalmas szerelmi szálat, amiben nem sok romantikát véltem felfedezni és igen, untam a karaktereket is. Értem én ezt a csendes hős típust csak baromira hidegen hagy. A film felénél úgy voltam vele, hogy történjen már valami vagy legyen végre vége.
Szóval cseppet sem tetszett és nem értem, miért rajonganak olyan sokan érte. Fogalmam sincs, kinek tudnám ajánlani...

A vadászat

"A nemrég elvált Lucas egy vidám baráti társaság megbecsült tagja, gondoskodó apa, megbízható munkatárs. Egy óvodában dolgozik asszisztensként, szereti a munkáját, és a gyerekek, kollégák is kedvelik őt. Egyik kolléganőjével randizni kezd, és úgy tűnik, magánélete is mederbe kerül. A harmonikus hétköznapok azonban egy pillanat alatt omlanak össze egy apró füllentés hatására: az egyik kislány, legjobb barátja gyermeke az óvodában azt mondja, hogy Lucas tett vele valamit. A gyermeki hazugság visszafordíthatatlan károkat okozva szabadul el, a magára maradó, védtelen Lucas pedig értetlenül áll az események előtt."

Erről a filmről is csupa jót hallottam és ezúttal nem is csalódtam.
Nagyon szépen felépített és nagyon felkavaró dráma. A színészek remekelnek, még a kislány is. A feszültség végig kitart és végig fokozódik és az a nyomasztó hangulat és tehetetlen düh, ami ellepi a nézőt, csak még zseniálisabbá teszi. Főleg mikor az ember belegondol, hogy ez bizony reális, ez bármikor megtörténhetne és igen, az emberek nagy valószínűséggel így reagálnának. Elkeserítő és dühítő, ám ettől olyan valóságos.
Mindenkinek bátran ajánlom, mert ez a dráma mindenkinek szól.

A visszatérő

"A visszatérő megtörtént események alapján készült. Magával ragadó, hátborzongató film egy férfi küzdelméről, a minden rettenet ellenére legyőzhetetlen élni akarásról és a teljes esélytelenséggel is dacoló emberi szellemről.
Hugh Glassra (Leonardo DiCaprio) a még feltérképezetlen amerikai vadonban rátámad egy medve: társa, John Fitzgerald (Tom Hardy) szándékosan tagadja meg a segítséget és magára hagyja őt a kietlen, dermesztő rengetegben. Glass hihetetlen erőfeszítéssel dacol a természet és az ember kegyetlenségével. Őrületes kalandokat él túl, egymaga vág keresztül hegyen, erdőn, folyón és hómezőn, hogy bosszút álljon." 

Régóta meg szerettem volna nézni ezt a filmet, ám folyton halogattam. Vagy nem volt hozzá hangulatom, vagy nem volt elég időm rá, mert meglehetősen hosszú film. Aztán végül győzött a kíváncsiság.
A történet tényleg arról szól, hogy DiCaprio mászik a hóban. El is mászott vele egy Oscar szobrocskáig és nem ő az egyetlen színész ebben a filmben, aki remekel. Tom Hardy annyira jól adja a görény szerepet és mindenki olyan szépen mozog a karakterében, hogy nem eshet rájuk panasz. A látvány pedig gyönyörű. Volt egy jelenet, ahol baltával és késsel verekedtek a már véres hóban, mikor a kamera kicsit eltávolodott megmutatva a tájat. Fel is kiáltottam, hogy milyen szép, mire San Diego sanda pillantást vetett rám, mert a szép tájon bizony épp megcsonkoltak valakit... A tájképek tehát engem megfogtak és néhol jobban lekötöttek, mint a kúszás. A cselekmény egyébként néhány izgalmas fordulatot leszámítva nem teljesen új a nap alatt és nem, nem hiszem el, hogy a valóságban bárki túlélte volna mindazt, amit a főhős. Túlságosan sok itt a túlzás. Illetve túl sok volt a felesleges spirituális elrévedés, legalábbis az én ízlésemnek.
Összességében azonban remek film, hosszú, ám gyönyörű a látványvilága, így maratoni kúszás a hóban ide, vagy oda, a néző cseppet sem unatkozik rajta. Ajánlom azoknak, akik kíváncsiak rá, milyen viszontagságok érhetnek valakit egy ilyen bámulatosan szép havas tájon.

Eszeveszett esküvő

"Max, a nagy rutinnal bíró rendezvényszervező hiába vezényelte már le grandiózus események százait, arra még ő sincs felkészülve, ami a XVII. századi francia kastélyban és annak parkjában történik. Óriási stábjával jó előre megtervez mindent, hiszen a kastély és a park minden szegletében tökéletes ünnepi hangulatnak kell uralkodnia, a több száz vendégnek és persze a maximalista, kőgazdag vőlegénynek olyan estét kell biztosítsanak, amelyre azok életük végéig emlékezni fognak. Néhány apró baki után viszont kártyavárként kezd összedőlni az este. Max pedig csak a fejét kapkodja, hogyan tudná megakadályozni a teljes káoszt és megmenteni a nászt."

Applequeen barátommal szokásos csajos napot tartottunk, aminek programjában mindig szerepel valamilyen forró ital és egy mozizás is. Én választottam ezt a filmet, mert szeretem a francia vígjátékokat és mindketten esküvőre készültünk. (No, nem a sajátunkra, hanem barátokéra, mint meghívottak.) Aztán, mikor már az előzeteseket néztük a film előtt, Applequeen odasúgta nekem: "Nem szeretem a francia filmeket." Nagyokat pislogtam rá, majd azt feleltem: "Jókor szólsz!" és ezen akkorát nevettünk, hogy valószínűleg az egész moziterem hallotta.
Ez a film annyiban különbözik a többi esküvőről szóló vígjátéktól, hogy nem a menyasszony, a vőlegény vagy a násznép nézőpontját mutatja meg, hanem a szervezőkét. Szervezőnek lenni pedig nem egyszerű, főleg ha az ügyfél meglehetősen rigolyás. A problémák tehát borítékolva vannak és az ebből fakadó vicces konfliktushelyzetek is. Én bizony szeretem a francia filmeket, szeretem ezt a fajta könnyed és hétköznapi humort, ezért remekül szórakoztam. Persze voltak benne kiszámítható részek és a főszervező problémái nem lettek rendesen kifejtve és így érdektelennek tűntek, de így is szórakoztatónak találtam.
Nekem tehát tetszett, ám Applequeen barátomnak nem, ezért azt mondom, kizárólag azok nézzék meg, akik kedvelik a francia filmeket. Ők nem fognak csalódni.

Szárnyas fejvadász 2049

"2019-ben a replikánsok után vadászó szárnyas fejvadászok egyike különös felfedezést tett. Harminc évvel később egy másik fejvadász, az LAPD tisztje, K (Ryan Gosling) egy másik titokra lel. Egy olyan rejtélyre, amely ha felszínre kerül, felforgathatja mindazt, ami a földi társadalomból még megmaradt. Az ügy érdekében fel kell kutatnia a rendőrség egy régi emberét: Rick Deckardot (Harrison Ford): Csakhogy Deckard 30 évvel ezelőtt eltűnt, és senki nem tudja, hol bujkálhat.
Azt is csak néhányan sejtik, hogy miért..."

Azt hiszem, mondhatom, hogy nem vagyok jóban a kultfilmekkel. Egyszerűen nem értem azt a rajongást, ami a Szárnyas fejvadászt övezi. Láttam az első részt és nem tetszett, mert untam és mert nem igazán szeretem a sci-fi filmeket. Mégis hagytam magam elvinni rá a moziba, mert San Diego mint a férfiak nagy része, teljesen rápörgött az új filmre, illetve mert reméltem, hogy ez már egy modernebb film lesz, ami jobban leköt. Nos, tévedtem.
Ez a film rettentően lassú. Meglehetősen kiszámítható, az egyetlen csavar nem üt, pedig illett volna neki. Ráadásul tele van logikai bukfencekkel és érthetetlen dolgokkal. A hologram barátnő pedig, nos... inkább hagyjuk. Ezzel az egész replikáns kérdéskörrel is vannak gondjaim, mert sokkal-sokkal átgondoltabb és jobban körülírt lehetett volna.
Szóval nem tetszett és az a meglepő, hogy az amúgy rajongó San Diegónak sem nyerte el a tetszését. Szóval kizárólag csak azoknak ajánlom, akiket igazán beszippantott ez a kultusz.

Értékelés:

A vadászat                                            ->  10

Kedi - Isztambul macskái                    ->   10

Mother                                                  ->   9

A visszatérő                                          ->   9

Eszeveszett esküvő                               ->   8

Himmler agyát Heydrichnek hívják     ->   8 

Nem vagyok sorozatgyilkos                 ->   7

John Wick 2. felvonás                          ->   6

Szárnyas fejvadász 2049                      ->   5

Drive                                                    ->   4

Kingsman - Az aranykör                     ->   2