Rovinj - város

Mindig megfogadom, hogy nem húzom sokáig az élménybeszámolós bejegyzések megírását, aztán valami mégis mindig közbejön. Az új élményeknek hely kell, kitöltik a gondolataimat és néha sürgetőbbek, mint a távolodó emlékek, ezért nem jutottam még el addig, hogy leüljek, átgondoljam és megírjam, milyen volt Horvátország.

Augusztus utolsó és szeptember első napjain jártam ott, így egy hónap csúszásban vagyok, tovább azonban már nem halogatom. Három bejegyzést szánok ennek a témának, ez ebből az első.

Utcakép

Hogy miért épp ide jöttünk, arról már írtam pár sort, így nem ismétlem magam. Inkább belevágok az élménybeszámolóba.

Szlovénia hegyei után Horvátország radikálisan másnak tűnt. Igazi mediterrán környezetbe csöppentünk pár óra autókázás után csillogó tengerrel a láthatáron. A növényzet és a hőmérséklet is a mediterrán légkört erősítette, ám a leglátványosabban az utcai látkép jelezte, hogy bizony mediterrán tengerpartra értünk.

Egyszerűen imádom ezeket a szűk, macskaköves, kacskaringós, dimbes-dombos utcákat. Oda vagyok a cseréptetőkért és leanderekért. Imádok bóklászni az éttermek utcai vagy épp tengerparti teraszai között és úgy általánosságban azt a légkört, amit egy mediterrán város nyújt.

Ráadásul az óváros le van zárva az autók elől, így a bámészkodni vágyók szinte nyugodt szívvel csodálkozhatnak rá bármire, ami megtetszik nekik.

Mivel a szállásunk az óváros szívében volt, az autót kívül kellett leparkolnunk, ami előzetes nyomozást igényelt. Még indulás előtt felmértük, hogy Rovinj tele van fizetős parkolózónákkal, ezért elkezdtem olyan helyet keresni térkép és fórumok alapján a városban, ami nem esik bele egyik zónába sem és nyugodtan ott hagyhatjuk az autót pár napra. Sikerült is találnom egyet egy étterem mellett, ez viszont azt jelentette, hogy mindent be kellett cipelnünk a szállásunkra.
Érkezésünk az óvárosba így filmszerű és klisés volt. Én lenge nyári ruhában, kalapban tipegtem egy kisebb hátizsákkal, mellettem pedig San Diego baktatott hátizsákkal és két bőrönddel. Mondtam is neki, hogy úgy érzem magam, mint egy filmben, mikor a díva elmegy vásárolni, a sofőr meg cipeli a motyóját. Csak nevetett és közölte, hogy az útvonalra koncentráljak, mert én vagyok a navigátor, ő meg a férfi, akinek néhány csomag semmi.
Térképen egyébként nagyobbnak tűnt a távolság, így laza 15-20 perc séta alatt már el is értük a szállásunkat.

Szállás
A szállásunk egyszerűen tökéletes volt. Egyrészt sikerült az óváros szívében foglalnom egy apartmant, másrészt tengerre nézett a konyha ablaka, harmadrészt pedig igazi mediterrán stílusú volt. Női szemmel maga a csoda, körbe is fényképeztem rendesen.

reggeli kávémat szürcsölve

Apartman jellegéből adódóan mindennel fel volt szerelve és végre megkaptam a hatalmas franciaágyat is, amire vágytam.
Az egyetlen hátránya az volt, hogy sötétnek (mindössze két ablaka volt csupán) és kissé dohosnak bizonyult. A törülközőink és a fürdőruhák nem akartak megszáradni.
Ezt azonban kompenzálta a tenger hullámzása, a kis terasz az ajtótól balra, illetve a környék macskapopulációja. Macskaimádóként mindig plusz pont számomra, ha cica is jár a szálláshoz, itt pedig nem is egyet kaptam.
Fekvését tekintve ennél jobb helyet nem is találhattam volna.
Első nap nem leltük a templomot, ami pedig Rovinj fő nevezetessége. Nos, ez azért történt, mert konkrétan a szállásunk fölött volt, így folyton csak megkerültük.
Aztán, mikor strandolni vágytunk, rájöttünk, hogy az is a templom alatt van, így gyakorlatilag öt percre a bejárati ajtónktól. Elég laza dolog volt, hogy úszkáltunk, majd mikor kiültünk a sziklára napozni és éreztem, hogy pisilnem kell, csak felkaptam a lakáskulcsot, magamra tekertem egy törülközőt és hazacsattogtam papucsban majd vissza. Ennél kényelmesebbek már nem is lehettünk volna.

cicasimogatás a szomszédban

Látnivalók
Ahogy említettem, az utcák és a tenger látványán kívül a templom az igazi nevezetessége a helynek.
A Szent Eufémia-székesegyház a város védőszentjéről lett elnevezve és 12. századi alapokra nyúlik vissza. A barokk stílusú épület lényegi része a 63 méter magas harangtorony, amely már messziről is jól látható. A templom és a harangtorony is látogatható, ám mi utóbbit kihagytuk. Nekünk bőven elég volt az a kilátás, ami a templom lábánál fogadott minket.

Szent Eufémia-székesegyház

A legfőbb nevezetességet így kipipáltuk és csak élveztük a város hangulatát. Órákig sétálgattunk, mert bár a templomban, kikötőben és egy múzeumban kimerülnek a helyi látványosságok, minden érdekes. Még az ablakokban száradó ruhákat is érdeklődéssel figyeltem, így cseppet sem unatkoztunk.
Ehhez persze nagyban hozzájárult a tenger, de erről majd a következő bejegyzésben áradozom.
Kicsi város, remek hangulattal és kellemes éjszakai élettel és ami engem illet, a macskák bőséges választékával.

macska kilátással

Ebből adódik, hogy a legtöbb fényképet macskákról készítettem. (Meg persze végigtapiztam az összeset, mert olyan barátságosak.) Tudom, tudom, menthetetlen vagyok, de amikor az épületek homlokzatát csodálva kiszúrok egy macskát az egyik ablaktábla tetején egyensúlyozni, nem tudok ellenállni neki.
Rovinj látnivalói tehát bundát viselnek és négy lábuk van.
Volt is két bajszos figura, akiket ki kell emelnem. A már említett szálláskörnyéki macskák mind barátságosak voltak, így elkönyveltem, hogy a horvát cicák (ellentétben cseh félénk rokonaikkal) bírják a turistákat. Nem is haboztam hát, mikor kiszúrtam egy ablakpárlányon szunyókáló cicust. Csakhogy ő nem rajongott érte, hogy megzavartam, így le lettem teremtve egy határozott fújással. San Diego persze jól szórakozott rajta és még meg is örökítette eme kevésbé nemes pillanatot.
Az esetet kompenzálva azonban másnap összefutottunk a város legjobb fej macskájával. A szóban forgó foltos kandúr épp egy bokorban gubbasztott, mikor betértünk a parkba, hogy egy kis árnyákot leljünk a tűző napsütésben. Hamar összebarátkoztam vele, majd velünk pihent, vagyis inkább rajtunk. No, de nem elégedett meg egyikünkkel, mindkettőnkre igényt tartott, így bár az én lábamon dorombolt, az egyik macskát San Diego térdén pihentette jelezve, hogy ő is kell neki. Kétségtelenül ő volt a kedvenc cicám.

morcos macska

kedves macska