2017. október 3., kedd

Mozgóképek LXI.

Szeptemberben négy filmre jutott időm. Ez végeredményben nem rossz arány, főleg ha hozzáteszem, hogy közülük hármat moziban néztem meg.

Wind river - Gyilkos nyomon
"Holttestet találnak a Wind River indiánrezervátumban. A világtól elzárt térségbe hamarosan egy FBI ügynök érkezik, aki megállapítja, hogy a tinédzser lány gyilkosság áldozata lett. A holttestre rátaláló tapasztalt nyomkövető és az ügynök együtt próbál a bűnügy végére járni, ám a zárkózott, bizalmatlan helyiek nem segítik az ügy felgöngyölítését. Ráadásul az Egyesült Államok egyik legelszigeteltebb térségében a legtöbb gyilkossági ügyet sosem oldják meg, a legtöbb bűnözőt sosem fogják el."
Ismét ránk mosolygott a szerencse és erre a filmre nyertük a mozijegyet. Szóval Nel barátommal premier előtt néztük meg.
Elég kemény film. Elég fagyos, elég gyönyörű benne a táj és eléggé odacsap a nézőnek. Kicsit művészfilm, kicsit krimi, de velejéig dráma. Lassan bontakozik ki, nagy meglepést krimi vonalon nem okoz (ám így is akad benne elég megdöbbentő mozzanat), ám állandó feszültségben tartja a nézőt és egy olyan mondanivalót ad neki, amitől kényelmetlenül érzi magát, mégis gondolkodóba esik. Nehéz kérdések, remek karakterek és feldolgozandó jelenetek. Női szemmel ez egy kemény dráma.
Nekünk nagyon tetszett, tudjuk ajánlani, ám az élvezetéhez az kell, hogy a néző kedvelje a drámát és az erőteljes mondanivalót, illetve hogy ne zavarja, ha szép lassan fagy össze a kép.

Csábítás
"Az amerikai polgárháború idején járunk. A fogságba esett, sebesült északi katonát a konföderációsok egy bentlakásos leányiskolában tartják bezárva. A fogoly megpróbálja belopni magát az ott élő magányos nők szívébe. A nők előbb egymás, majd a katona ellen fordulnak..."
Már régóta tervezgettük Nellel és Madonnával, hogy elmegyünk hármasban mozizni, ám mindig közbejött valami. Vagy valamelyikünk nem ért rá, vagy nem tudtunk megegyezni a filmet illetően. Nos, most végre sikerült! Ennyiben azonban ki is merül a sikerélmény.
Mindegyikünk nagyon várta ezt a filmet, mert szeretjük a kosztümös alkotásokat, érdekelnek minket a női intrikákon alapuló sztorik és azért a szereposztás sem tűnt rossznak. Épp ezért rettentően sajnáltuk mindhárman, hogy ebből a remek alapanyagból csak egy ilyen középkategóriás alkotást tudtak kihozni.
A történet túl kiszámítható és rettentően lassú. Az ármánykodás nagyon kevés és a hölgyek nem is ugranak igazán egymásnak, pedig elvárt lenne. A szerencsétlen egyedüli férfi szereplő pedig olyan ostoba, hogy arra szavakat sem találok. Ráadásul a karakterek kihasználatlanok maradtak, mivel mindegyiküknek csak egy szelete került fénybe, illetve volt, akiből még ennyit sem mutattak meg a nézőknek. Azért a pufi kislány vitt mindent. Pedig tényleg remek szereplőgárdát szedtek össze, így kár érte.
Ez a film tehát nem csábít, olyan mint egy olcsó kölni, megpróbálja elfedni a hiányosságokat, de nem jön neki össze. Aki mégis megnézi, ne várjon tőle sokat.

Beszélnünk kell Kevinről
"Eva feladja karrierjét és szakmai ambícióit, hogy életet adjon Kevinnek. Az anya és gyermeke közti viszony már a kezdetektől bonyolultan alakul. Mikor Kevin tizenöt éves lesz, egy egészen elképesztő és az egész közösség számára feledhetetlen dolgot művel. Eva saját érzéseivel, a bánattal és a felelősséggel küzd. Szerette valaha egyáltalán a gyerekét? Kevin hibája vajon mennyiben volt az ő hibája, ha másképp neveli, máshogy alakulnak a dolgok?"
Nagyon régóta szerettem volna megnézni ezt a filmet. A megfelelő hangulat azonban nem nagyon akart eljönni. Halogattam hát, míg egyik este San Diego közölte, válasszak én filmet. Mozitárunkból ez tűnt abban a pillanatban a legérdekesebbnek, amitől nem lett lefekvés előtt jobb kedvünk, mégis megérte.
Ez a film remek. Remekül van összerakva, remekek a színészek, remek a látványvilág, remek a hangulat és remek a mondanivaló. Teljesen beszippantja a nézőt és érzelmileg kicsit összefacsarja, ám egy ilyen témánál ez így dukál. Rengeteg gondolatot ébreszt, így mikor vége lett, csak ültünk a kanapén és bámultunk magunk elé, ahogy megpróbáltuk mindezt feldolgozni. Aztán persze egy hosszú beszélgetés lett az eredmény, ami ideális egy ilyen beszédes címnél.
Nagyon ajánlom mindenkinek. Nem könnyű film, nem könnyen emészthető és nem vidám, de érdemes megnézni. Néha kell egy-egy ilyen gondolatébresztő, lelkileg kissé sanyargató alkotás.

Az
"Egyenként eltűnnek egy kisvárosból a gyerekek. Derry gyászol, azután elfeledkezik a tragédiáról, csak hét gyerek képtelen kiverni a fejéből a rettegést. És a bohócot, aki talán felelős mindazért a megmagyarázhatatlan szörnyűségért, ami történt.
Ha ők heten idejében megértik, mi is történik velük, akkor talán megállíthatják a gonoszt... akinek ezúttal piros krumpliorra, és hatalmas, színes cipője van."
Nagyon vártam ezt a filmet, ezért kezdtem el olvasni a könyvet. Aztán elolvastam a könyvet és olyan nagyot csalódtam, hogy egy ideig jegeltem a film gondolatát. Közben viszont mindenki az egekig magasztalta az új filmadaptációt, így erőt vettem magamon és elrángattam San Diegót a moziba. (Azért kellett rángatni, mert nem szereti a horrorfilmeket.) Hú, de milyen jól tettem!
Habár könyvrajongó vagyok, dicsőítem azokat az alkotásokat, amelyek a jó cél érdekében mernek elrugaszkodni az alapanyagtól. Ez a film pedig pont ilyen. King kusza katyvaszából készítettek egy szórakoztató, kerek történetet. Ehhez jött a remek díszlet, a szépen megtervezett bohóc, - aki szerencsére többnyire bohóc is maradt - és az a plusz varázs, amit a gyerekszínészek adtak. Rettentően jól szórakoztam, végigkacagtam az egészet és nem azért mert gagyi volt, hanem mert humoros. Kellő önirónia és kellő gyermeki mulatságosság volt benne, hogy mindegyik szereplőt megkedveljem és érdekeljen a sorsuk. Egy percig sem unatkoztam.
Összességében tehát egy remek adaptáció, ami önállóan, a könyv nélkül (óva intek mindenkit 1600 oldalnyi kuszaságtól meg teknőstől) is tökéletesen megállja a helyét. Nem mondanám kifejezetten ijesztőnek (bár azért ugráltak jó néhányan körülöttem a moziban), de szórakoztatónak igen. Ha valaki egy kicsit borzongató filmre vágyik gyerekekkel a főszerepben, mindenképpen nézze meg.

Értékelés:
Beszélnünk kell Kevinről                 ->  10
Az                                                     ->  9
Wind river - Gyilkos nyomon          ->  8
Csábítás                                            ->  6

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése