Egy könyvmoly naplójából XI.

Habár a mellékelt képen feltüntetett lista némiképpen lefedi szabadidős elfoglaltságaimat, mert valóban könyveket olvasok, könyveket vásárolok, könyvekről nézegetek képeket, könyvekről olvasok, könyveket szagolgatok és egyszerűen foglalkozom mindennel, aminek köze van a nyomtatott betűkhöz, azért nem csak ennyivel töltöm ki napjaimat. Sőt, néha kifejezetten kevés idő jut könyvszenvedélyem kiélésére és ezt a hónap viszonylag kevés bejegyzése is tükrözik.

Tehát nagyon is rám fért már egy kis könyves kikapcsolódás, így tartva a hagyományt, idén is ellátogattam a Nemzetközi Könyvfesztiválra. Ez volt számomra zsinórban az ötödik. (Előző év élményéről ITT lehet olvasni.)

A szombati vagyis legnyüzsgősebb napot néztem ki magamnak, mert ekkor dedikált Gárdos Péter és ekkor értem rá olvasással és lézengéssel tölteni egy teljes délutánt.

Habár reggel kicsit borús volt az idő, verőfényes déli napsütésben indultam útnak és még el sem értem a Millenáris kapuját, már megállapítottam, hogy a nap végére ki fog újulni a tömegiszonyom. Mindig szombaton vannak a legtöbben, sőt megkockáztatom, hogy évről évre egyre többen.

Gyorsan felmértem a B épületet, hogy tudjam, melyik kiadót hol találom, aztán letáboroztam a Libri standjánál. Tartani azonban a pozíciót a dedikáltatni kívánók sorában nem volt annyira egyszerű. Egyrészt a kiadó könyveit nézegetők át-átvágtak rajtam, másrészt velünk párhuzamosan Gideon Greif dedikált. Igaz, az a sor a lépcsőn kígyózott fölfelé, így is csak egy keskeny sáv maradt a két stand között haladásra és ez alig bizonyult elégnek a szinte hömpölygő tömeghez mérve. A fesztivál kezdi kinőni a Millenáris kereteit és ez szerintem zseniálisan remek. A bővítés azonban nem ártana...

dedikált könyvecském

Aztán megjelent az író és elkezdhettem előre araszolni. Picit zavarba hozott, hogy mindenki frissen nyomott, védőborítóval ellátott könyvet szorongatott, én meg védőborító nélkül (olvasás és cipelgetés esetén mindig leveszem a védőborítót) egy cseppet megviselt kötetet. A Hajnali láz ugyanis körbejárt a családomban, így begyűjtött a hátlapján két foltocskát és a táskámban összetűzésbe került a pénztárcám cipzárjával is. (Sajnos a másik magammal cipelt könyvem is az említett cipzár áldozata lett...)

Gárdos Pétert azonban láthatólag nem különösebben érdekelte a könyv állapota, kedvesen és mosolygósa aláírta nekem.

A kitűzött célt letudva kimenekültem kicsit az épületből, hogy levegőt is kapjak, így végigjártam a kinti standokat. Aztán bemerészkedtem a másik épületbe, a gyerekrészlegre. Tettem egy kört a Könyvmolyképző Kiadónál, majd vettem néhány mély lélegzetet és ismét belevetettem magam a sűrűjébe.

Megsimogattam néhány könyvet és ámuldoztam kicsit a Geopen standjánál. Idén is náluk volt a legzseniálisabb dizájn, majdnem el is csábítottak J. J. Abrams és Doug Dorst könyvére. Az S. annyira különlegesnek tűnik, ugyanakkor szokatlannak is, hogy néhány percig elmeditáltam, több lehet-e mögötte, mint a kreatív kivitelezés. Azonban az ára még kedvezményesen is borsos volt és épp betelt a könyvespolcom, így nem tudtam volna hová tenni egy újabb téglaméretű darabot, hát továbbmentem és csak fejben tettem fel kívánságlistámra.

Begyűjtöttem néhány mutatós könyvjelzőt, és bár majdnem sikerült lebeszélnem magamat a könyvvásárlásról, a Cartographia standjánál mégis elcsábultam. Vettem egy útikönyvet a nyárra.

Miután mindent körbejártam, megcsodáltam és ismét elegem lett a tömegből, kimenekültem a napsütésre, vettem egy nagy adag fagyit (mellékelt kép) és D vitamint gyűjtve bújni kezdtem új útikönyvemet. Mikor Bulgária rejtelmei már nem kötötték le a figyelmemet, előkaptam hátizsákomból egyik aktuális olvasmányomat, Lauroszt  és tovább folytattam a nyilvános molykodást. Fél négykor aztán ismét visszamerészkedtem az épületbe egy könyvbemutató kedvéért. 

A Harmat Kiadó gondozásában megjelent Colin Duriez könyve: Tolkien és C. S. Lewis - Egy híres barátság története. Kíváncsi voltam, mit mondanak róla, vagyis legfőképpen Füzessy Tamás mit mond róla. Nos, nem csalódtam, még mindig rendkívül jó előadó. (Tanított az egyetemen, úgyhogy ezt mondjuk már egy jó ideje tudtam.) Azonban egyetlen óra rettentően kevésnek bizonyult, főleg hogy összetett kérdésekre csak összetetten lehet válaszolni és a két hölgy kissé sokat csapongott erre és arra. Kedvcsinálónak a könyvhöz azonban remek volt és ismét megállapítottam, szeretem ezeket a könyves eszmecseréket.

A Könyvfesztivál tehát ismét remek élmény volt és igazán meghozta a fesztiválos hangulatomat. Feltöltődtem kicsit könyves pillanatokkal, egy kis napfénnyel és idén sem mentem haza üres kézzel. Azt hiszem, jövőre is megyek.

zsákmány