Shadowhunters

Habár már nem vagyok rajongója az árnyvadász világnak (Cassandra Clare írói attitűdjével ugyanis cseppet sem értek egyet) az első három kötet még mindig a szívem csücske. Ez pedig azt jelenti, hogy érdekel, merrefelé halad a Csontváros-cunami és elsöpri-e végleg várakozásaimat, vagy esetleg visszavezet a kiindulóponthoz.

Szóval, bár a mozifilm elszórakoztatott és láttam benne pozitív elemeket, meglehetősen szkeptikusan fogadtam a tévésorozat hírét. Most pedig, hogy végigrágtam magam az első évadon, azt sem tudom, hol kezdjem, olyan sok dolog kívánkozik ki belőlem.

Azt azonban előre meg kell jegyeznem, nem vagyok rajongó, nem vagyok elfogult és nem vagyok tinilány. Ez a bejegyzés nem több, mint a szubjektív véleményem.

Kezdjük azzal, mi nem tetszett:

1. Ez a sorozat rém unalmas. Az alapanyag egy kalandos fantasy regény, itt viszont alig látni bármi akciót. Emberek nyafognak, beszélgetnek, stírölik egymást hosszú perceken át, míg a verekedés lemegy két percben. Sőt, a fizikai konfliktusok 80%-ára csupán utalnak, pedig pont ezektől a jelenetektől lett volna kevésbé sótlan ez az egész.

2. Dominic Sherwood. 

Első ránézésre rendben van a srác, hiszen szőke, sportos vagyis főbb paramétereiben Jace, de olyan távol áll a karaktertől, mint uborka a zsiráftól. 

Humor nulla, akció mínusz végtelen és ami a romantikát illeti, szerintem ezt a srácot vattacukorból rakták össze. Semmi, ismétlem semmi köze a karakterhez. Mert Jace egy egoista, vakmerő szuper árnyvadász, ez a Sherwood ellenben egy nyüzüge, nyafka kislány, akit minden epizódban elpáhol valaki és az arcára van írva, hogy mindjárt elsírja magát...

3. Katherine McNamara. 

Oké, az alapanyag, Clary is idegesítő és a filmben is ellőtték a tudatlan szupercsaj figurát, de a tény, hogy az esetek 99%-ában ő mentette meg a szerencsétlen Sherwood formás hátsóját, kiverte nálam a biztosítékot.

4. Az előző két pontból adódóan a történet elsődleges szerelmi szála hatalmas bukta. Picikét sem érdekel, mi lesz velük, élnek-e, halnak-e együtt avagy külön. Jobb, ha nem látom őket, mert a végén még ráncos leszek a sok fintorgás miatt.

főbb szereplők

 5. Indokolatlan erotika. 

Értem én, hogy a célközönség tinédzserek, nekik pedig imponál, ha szex is kerül a képbe, de amit a készítők műveltek az első pár részben, az nevetséges. Olyan hatásvadász és erőltetett volt Izzy karakteréből luxusprostit csinálni, hogy nem tudtam eldönteni, sírjak, vagy röhögjek. Nem értem, miért kellett ez, mikor Emeraude Toubia anélkül is bőven szexi, hogy vetkőzni kezdene.

6. Valentine. 

A mozifilm után szabadon a tévésorozat készítői is őrült figurát kreáltak belőle, pedig a könyvben cseppet sem az. Számító és manipulatív gonosz tervekkel igen, de semmiképp sem mániákus őrült spéci lombikfelszereléssel. Nevetséges és nem a Jonathan Rhys Meyers-féle szórakoztató értelemben. Johann erre cseppet sem lenne büszke...

7. Én vagyok az apád! Na, ne mondd...

Elsütötte már Darth Vader, megtették már mások is néhány könyvben és bizony Clare sem volt kivétel. Csakhogy, míg a könyvekben volt reális látszata a dolognak, addig képernyőn ez olyan, mint egy szemforgató közhely. Tudjuk, tudjuk (hogy úgyse igaz) haladjunk már. Ettől pedig a legfőbb konfliktus olyan döglött, mint egy háromhetes vízihulla. Komolyan, van bárki, aki ezt még beveszi?

8. Látványvilág hiányosságai. 

A harcjeleneteket már fenékbe rúgtam, de nem árt nekik még néhány pofon. Nem csak hogy kevés van belőlük, de ami akad, az is olyan, mint, amit bárki amatőr produkálhat. Vetkőzést mertek belerakni a készítők, de pár csepp vért már nem. Ha egy mellékszereplő meghal, a nézőnek fel sem tűnik, olyannyira nincs se súlya, se hatása a dolognak.

A vérfarkasokat nagyon-nagyon olcsón oldották meg és a mágia is némi fény és kántálás. Szóval a látványos címkét semmiképp sem ragasztanám rá.

9. Minden annyira egyértelmű, mégsem áll össze.

Tekintve, hogy olvastam a könyveket és a mozifilmhez is volt szerencsém, nem sok újat tudott mondani nekem ez a sorozat. Ebből adódóan nem egészen tudom megítélni, mennyire követhető annak, aki nincs tisztában az alapanyaggal. Egy dolgot azonban észrevettem, kissé szétszórt a történetvezetés. Lineárisan indul és itt is, ott is felvet egy-egy mellékszálat, valahogy mégsem lesz teljes a kép. Nem állnak össze ezek a kiágazó elemek.

10. Nem vicces.

A könyv egyik nagy pozitívuma a humora, ebből azonban szinte semmit sem vett át. Jace karaktere adná a humort, ám az említett úriember erre képtelen, így szabályosan megölték a vicceket. Simon hiába próbálkozik, ha Sherwood nem képes felvenni a kesztyűt, annyit ér az egész, mint halottnak a csók. Ráadásul, ha valaki megpróbálkozik egy viccel, elég erőltetettnek tűnik. (Tisztelet a kivételnek, a Lightwood testvéreknek!)

Szép kis lista lett és most jöhet az érem másik oldala, vagyis mindaz, ami tetszett:

1. Matthew Daddario

Itt be is fejezhetném ezt a bejegyzést, mert ő volt az, aki miatt néztem és lehet, hogy nézem majd még a következő évadot. Beismerem, elsősorban azért, mert ez az ember úgy édes, ahogy van, vinném haza. Másodsorban azonban azért, mert zseniálisan kihozta a maximumot Alec karakteréből. Egy percig sem kételkedtem, hogy ő Alec és tekintve az elsődleges szerelmi szál kritikán aluli mivoltát, csak és kizárólag az ő szerelmi élete tud lekötni. Plusz, egyszer laposra veri Sherwoodot, amiért megérdemel minden elismerést.

2. Harry Shum

Kellemes meglepetést okozott. Nem mondom, hogy teljesen elégedett vagyok vele, de amennyire kezdetben ódzkodtam tőle, annyira megkedveltem. Sikerült megfognia néhány kulcselemet Magnus jelleméből és igazán jó párost alkotnak Matthew-val.

3. Egész jó a zene. Ruelle remek választás volt.

Összegzés:

Véleményem mérlege egyértelműen negatív irányba billen. Nem vagyok rajongó és általában nem szívesen pazarlom kevés szabadidőmet olyan dolgokra, amelyek nem okoznak legalább picike örömet nekem. Mégis megnéztem mind a 13 epizódot és úgy vagyok vele, ha lesz folytatás, abba is belenézek. 

Miért? Se nem mazochizmusból, se nem azért, hogy ismét leszólhassam a sorozatot, hanem mert nőből vagyok és néha én is elgyengülök. Matthew Daddariót akármeddig tudom nézegetni, akár csinál bármit is, akár nem, szóval nekem miatta megéri elviselni a sorozat nem épp kevés hibáját.