2016. április 11., hétfő

Eddie, a sas

Nem vagyok sportrajongó, így a sportolókról szóló filmek nem igazán hoznak lázba. Erről a filmről azonban olyan sok jót hallottam olyan emberektől, akiknek az ízlésében bízom, hogy kifejezetten felkeltette a figyelmemet.
Aztán, mikor úgy alakult, hogy nagy csapatban mentem mozizni, egyöntetű voksot tettünk Eddie mellett, egy igazi nevetős, popcorn dobálós élmény kedvéért. Egyikünk sem bánta meg.
Ismertető:
"Ő a tipikus angol hős. Eddie (Taron Egerton) nem igazán ügyes, sőt, első ránézésre kifejezetten kétballábasnak tűnik, viszont nagyon lelkes. És ő az egyetlen, aki síugróként a brit színeket képviseli az 1988-as Calgary téli olimpián.Így aztán ő lesz a brit sporttörténet egyik legnagyobb legendája: példa arra, hogy nem szabad feladni, hogy érdemes küzdeni, és nem a győzelem a fontos - bár az is nagyon jól tud esni.Eddie és edzője (Hugh Jackman) a lehetetlent vállalják, és talán valóra is váltják. Egy egykor hatalmas nemzet tőlük várja, hogy újra igazán büszkék lehessenek."
Ezen pár sor alapján talán tipikus sportos filmnek tűnhet, de aki így gondolja, téved. Az 1988-as téli olimpia meglehetősen őrült volt, mivel nem csak Eddie indult jóval a megszokott szint alatt, hanem a jamaicai bobcsapat is ekkor írta be magát a sporttörténelembe.
Igen, ez azt jelenti, hogy a film igaz történetet dolgoz fel. Hihetetlen, de Eddie tényleg ennyire ügyetlen volt és tényleg ennyire fura, de szerethető figura és tényleg indult ezen az olimpián. A készítők egyedül az edző karakterét tették hozzá, hogy még több poén kerülhessen az egyébként is vicces történetbe.
A cselekményről ezért nem érdemes és talán nem is kell szót ejteni. Attól ugyanis, hogy a néző tudja, Eddie nem fog aranyat, sőt érmet nyerni, cseppet sem lesz kevésbé szórakoztató, épp ellenkezőleg. Például én hiába tudtam, hogy mekkorát sikerült ugrania, ugyanúgy végigizgultam azt az ugrást és ezt a film készítőinek köszönhettem.
Nagyon szépen van felépítve ez a film. Egyrészt finoman adagolja a humort, ami többnyire gúnyos hangszínt kap, így a néző végigneveti az egészet. Félreértés ne essék, nem a főhős kárára törhet ki kacagás, hanem pont vele. Eddie tisztában van a képességeivel és nem igazán érdekli mások véleménye, így az sem hatja meg, ha egy egész moziteremnyi ember nevet a bénázásán. Sőt, ő is nevet, mert egy kedves srác, aki örül, ha mások örülnek.
Másrészt nagyon szép üzenetet hordoz arról, milyen a kitartás, mennyire fontosak az álmok és mekkora siker, ha legyőzzük a saját korlátainkat. Hiába hangzik közhelyesen a "részvétel a fontos" kissé elcsépelt szókapcsolata, attól még igaz. Ez a film megmutatja mennyire, mindezzel pedig motiválja a nézőt egy kis bátorságra, csipet vakmerőségre és arra, hogy örüljön mindenért, amit sikerül elérnie.
az igazi Eddie
A látványra sem lehet panasz, főleg mivel a film megmutatja, mit lát egy síugró míg a levegőben száll. 
A színészek szintén remekül hozták a szerepüket. Hugh Jackmant gondolom, senkinek sem kell bemutatnom. Taron Egerton azonban talán nem mindenki számára ismert. Ő egy nagyon tehetséges, fiatal színész, aki a Kingsman öltönyében kapott egy kis hírnevet. Érdemes figyelni a fiúra, mert remekül megmutatta, milyen volt Eddie. Nem túlzás egyetlen gesztusa, vagy mimikája sem, és ezt a film záró képkockái igazolják.
Összességében tehát egy remekül összerakott film. Rendkívül szórakoztató, határozottan pozitív az üzenete és erre szükség van. Kell, hogy az ember jót nevessen anélkül, hogy ez mások kárára történjen, kell, hogy pozitív gondolatok is fészket verjenek a fejében és kell, hogy izgulhasson kicsit egy jó emberért és egy jó célért.
Ezt a filmet csak ajánlani tudom mindenkinek, akár kedveli a sportokat, akár nem. Azoknak pedig, akik merész álmokat dédelgetnek, különösen javaslom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése