2016. április 4., hétfő

Csavargások

Ezzel a bejegyzéssel új rovatot indítok. 
Egyrészt, mert nem árt kicsit frissíteni a repertoárt, másrészt ,mert néha elkap a gépelhetnék, de a mondanivalóm nem igazán passzol az eddigi rovatokba, mert se nem könyves, se nem filmes, se nem lányos. Írhatnék persze külön bejegyzést is ezekről, ám nagyon rövidkék lennének, így inkább összegyűjtöm őket ebben a rovatban.
Címből adódóan itt különféle csavargásaimról fogok számot adni. Ezt pedig azért teszem, hogy esetleg más is kedvet kapjon ellátogatni ezekre a helyekre.
Kezdésnek három meglehetősen különböző helyszínt hoztam, mert bár betűk és képzelet szárnyán utazom a legtöbbet, azért fizikailag is megfordulok erre és arra.

Ramenka
Anime és Manga kedvelőknek valószínűleg nem kell megmagyaráznom, mi az a ramen. Ők valószínűleg találkoztak már vele és le merném fogadni, hogy szívesen meg is kóstolnák. Aki pedig nincs otthon a japán rajzolt világban, esetleg gasztronómiai érdeklődésből szemezhet vele. Ez ugyanis egy kifejezetten különleges japán leves, amit szürcsölni kell.
Én az előbbi kategóriába tartoztam, rettentően érdekelt, mi lehet benne olyan jó, hogy Naruto két pofára tömi. Persze a boltokban találkoztam már a dobozos, instant változatával, de azt nem találtam elég vonzónak, vagy csak nem nekem alkották. (Vegetáriánusok élete nem mindig könnyű...) Szóval nagyon érdekelt ez a leves, gondoltam, majd egyszer. Aztán Applequeen barátom, mikor megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk, felvetette: "Együnk rament!" Pislogtam is nagyokat, hol akar ilyet tenni és így tudtam meg, hogy akad egy hely Budapesten, ami kifejezetten erre specializálódott. Kazinczy utca elején található és pont olyan, mint Japánban. Hosszú asztalok, friss ételtől párás levegő, evőpálcikák és békésen együtt szürcsölgető éhes, idegen emberek. Aprócska hely, de hangulatos.
Waggie ramen
Hatféle ramen közül lehet választani, amelyből az egyik húsmentes, így én is találtam kedvemre valót. (Mellékelt képek.) Ennek alapja zöldséges miso leves és bőségesen van benne tészta, fafülgomba, sárgarépa, hagyma és babcsíra. Habár képeken minden étel nagyobbnak tűnik, itt most a látszat cseppet sem csal. Hatalmas adagot adnak, forrón, ahogy kell.
Na és hogy kell enni egy rament? Gyakorlatilag bárhogy. Ki lehet csipegetni belőle a finomságokat (pálcikával természetesen) és utána elszürcsölni a levét, vagy fordítva, esetleg hol kanalazva, hol csipegetve. Én az utóbbi módszert alkalmaztam, jobb kézben pálcika, balban pedig kanál felállásban. Egy a lényeg, ha valaki autentikus akar lenni: Szürcsöld! Egyrészt úgyse tudod megakadályozni, hogy a tészta visszavágjon és az arcodon vagy esetleg a homlokodon csattanjon, másrészt a japánoknál nem udvariatlan dolog a szürcsölés és ez a hely, mint egy mini Japán, felfüggeszti az európai étkezési szokásokat.
Akkor sincs semmi baj, ha az ember nem tud megbirkózni az adagjával. A maradékot el lehet csomagoltatni (dobozt és egy evőpálcikát kifizetve), amelyet a kedves pincérek még fel is öntenek egy kis plusz lével, hogy megteljen a doboz.

Itt adtam fel... Naruto gyomra bizonyára feneketlen...

Játékszín
Habár szeretem a színházakat, nem sűrűn látogatom meg őket. Egyrészt, mert ez mindenképpen társasági program, ide azért nem szoktam egyedül menni, ellentétben a mozival. Másrészt, mert annyira nem vagyok képben a darabokat illetően és harmadrészt, mert nem olcsó mulatság.
Múlt héten azonban kaptam tiszteletjegyet az egyik darabra és olyan remek volt a darab, hogy muszáj másoknak is kedvet szereznem hozzá.
A Játékszín a Teréz körúton van és egy meglehetősen picike színház, ám amilyen kicsi, olyan hangulatos. Ahogy a mellékelt kép mutatja, remek helyre, a negyedik sorba ülhettünk. A műsoron pedig A szőke ciklon szerepelt.
Ez a darab zseniális! Végigkacagtuk az előadást, ami egyrészt Rejtő Jenő (mivel könyvadaptáció), másrészt a rendező és harmadrészt a remek színészek érdeme. A díszlet rendkívül kreatív volt, a poénok ütöttek, a színészek pedig remekeltek. Nagyon meghozta a kedvemet, hogy többször tévedjek színházba.
Szóval, ha valaki Budapesten jár és kedve támad színházba menni, csak ajánlani tudom a helyet és a darabot egyaránt.
Ráadásnak igazán érdekes eszmecserét folytattam a mellettem ülő nénivel a két felvonás közötti szünetben. Aprócska volt és tüneményes, illetve nagyon kedves. 70 fölöttinek tippelem és azzal kezdtük a diskurzust, hogy milyen jó a darab, mekkora Rejtő rajongó és hogy mennyire örül, hogy sikerült rá jegyet kapnia. Aztán kiderült, hogy a nénike társasági élete mozgalmasabb mint az enyém. A laptopján ugyanis mindig figyeli a programokat, így négy nap alatt járt zongoraesten, moziban és színházban. Mire én nagy vigyorral rávágtam: "Ez igen! Így kell ezt csinálni!"
Feldobta az amúgy is vidám estémet, mert elhatároztam, példaképül veszem és én is ilyen aktív és életvidám öreg néni szeretnék lenni. 

Kecskevilág
Vidéki lány vagyok és hatalmas állatrajongó. Ebből adódóan, ha kisállatot (vagy akár nagyobbat) látok, erős késztetés fog el, hogy megsimogassam. A főváros betondzsungelében pedig súlyos elvonási tüneteim vannak, amit random kutyusok és a lenti szomszéd macskája szokott cseppet enyhíteni. Tehát, amikor munkatársam (nevezzük innentől Tigrisnek) elmesélte, milyen csudajó helyen járt, ahol kis kecskét simogatott, teljesen felpörögtem, hogy én is akarok. El is mentünk együtt a vasárnapi meló előtt.
Nála cukibb kecskegida nincs!
A hely neve Kecskevilág és Törökbálint szélén található. Ez igazából egy mezei gazdaság, amely elsősorban kecskékre épül, de akad ló, póni, tyúk, galamb is a repertoárban. Szóval állatokat nevelnek és adnak el, ami önmagában nem szokatlan. Az érdekesség ott lép a képbe, hogy látogatható. Bárki betérhet hozzájuk megnézni és megsimogatni az állatokat.
Most épp nagyon sok gida van, így mikor beszabadultunk közéjük, azt sem tudtam, melyiket simogassam. Ráadásul a kecskék teljesen hozzá vannak szokva a látogatókhoz, kezesek és kíváncsiak. Nem biztos, hogy jó ötlet volt részemről virágos rétnek öltözni, mert a gidák kíváncsiságukat kóstolgatással fejezik ki. Nem kell megijedni, nem harapnak, csak a foguk közé csippentik vagy nyalogatják, ami épp nekik tetszik. Gyorsan le is támadtak minket és rámozdultak egyrészt a bakancsom cipőfűzőjére (majdnem sikerült kikötniük is a kis rosszcsontoknak), a táskám pántjára és az egyik megpróbálta leenni a nadrágomról a virágokat. Tigris cipője hasonló népszerűségnek örvendett és mivel szoknyában volt, annak szegélyét is előszeretettel kóstolgatták.
A gidák között megtaláltam életem kecskeszerelmét is, a mellékelt kép sztárját. Ez a gida olyan békés és puha volt, hogy elmehetett volna plüssállatnak. Nagy lelkierő kellett, hogy ne vigyük haza...
Kecskevilág tehát egy remek hely, csak ajánlani tudom minden állatkedvelőnek, mert gidákat simogatni, ölelgetni (egy fehér szabályosan a nyakunkba ugrott) nagyon jó dolog.
Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, bővebb információt talál róluk ITT.
Egy jó tanács: Olyan ruhában menj, amit nem sajnálsz! Nem fognak megrágni, de egy kis kecskenyál és kecskeszag a programmal jár.

Ennyit szántam a rovat nyitóbejegyzésébe. Észrevételeket szívesen fogadok, tetszik-e a rovat ötlete, avagy sem, illetve mennyire számít érdekesnek, merre csavargok.
Valószínűleg ezzel a rovattal is rendszertelenül fogok jelentkezni, ha összegyűlik elég látni és kipróbálni való, amelyet megemlítésre érdemesnek találok. 

4 megjegyzés:

  1. UH én érdi vagyok és nem is tudtam hogy van Kecskefarm itt, ráadásul tök közel is hozzánk *-* Köszi az infót, biztos benézünk :

    VálaszTörlés
  2. Hát igen, a japánok szürcsölnek ezerrel, de leginkább azért mert még forrón eszik...ilyen Kínában is van, de persze kínai változat. Egyébként én big fanja vagyok az ilyen kajáknak....ahhhh...na majd ha egyszer kijössz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem véletlenül eszik forrón, mert úgy a finom. A maradékot, amit elcsomagoltattam, másnap délben ettem meg és nem tudtam úgy felmelegíteni mikróban, ezért nem is volt annyira nagyon finom, mint először. :)
      Benne vagyok! :)

      Törlés