2015. július 8., szerda

Obszidián

Sokáig nem hozott lázba ez a sorozat. A borító nem tetszik és a földönkívüliek sem vonzanak. Azonban olyan sokan dicsérik, sőt rajonganak érte, hogy mikor szembejött velem a könyvtárban, muszáj volt utánajárnom a dolognak.
424 oldal, ám ebből csak 373 maga a történet, a többi köszönetnyilvánítás, 3 átdolgozott fejezet a férfifőhős szemszögéből és egy kis ízelítő a folytatásból. Bizony, ez is egy sorozat nyitókötete.
Fülszöveg, ami szerintem túl sokat árul el:
"Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Tenyérbe mászó. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.

Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…"
Most már értem, miért szeretik olyan sokan. Szórakoztató, izgalmas és a főszereplő sem idegesítő. Megvan benne minden, ami az ifjúsági könyvekbe kell. Kaland, csípős párbeszédek, szép szemű férfifőhős, csipet romantika és akció, na meg egy leheletnyi dráma. A természetfeletti, vagyis bocsánat, a földöntúli vonal pedig csak ráadás. A kategóriájában tehát tökéletesen megállja a helyét.  
Katy kedvelhető főhős és kifejezetten tetszettek a tulajdonságai. Alacsony és könyvmoly, így alapból több ponttal indul a szimpátia meccsen és a humora is a helyén van. A könyv legszórakoztatóbb része ugyanis a két főszereplő évődése, ezt pedig nagyon eltalálta az írónő.
Daemon persze tipikus, mert vonzó, bunkó és szép a szeme, ahogy kell. Túlteng benne a védelmező ösztön is és ő a legtökösebb legény a vidéken, valahogy mégsem éreztem sablonnak. A sok tipikus jellemvonás között, neki is csípős a nyelve, vagyis a pattogós párbeszédek rajta is sokat dobtak.
Katy és Dee egymásra találása kicsit gyors volt, de ezt elfedte a tény, hogy a főhős több barátot is szerezett. Na, meg ellenséget a szokásos női ellenféllel.
A karakterek tehát rendben vannak és a földönkívüli szál is szépen bontakozik ki. Itt nagyon tetszett a fokozatosság, ahogy a romantikus irányban is. Dolgozzanak csak meg azért a kapcsolatért!
Apropó földönkívüliek, értem, értem, de néhol mégsem értem. Sokkal több velük kapcsolatban a kérdés, mint amennyit ez a kötet megmagyarázott. No, de kell valami a folytatásba is, így ezt nem hányom az írónő szemére.
Az akció jól indul, az első gonosz ellenség feltűnése remekül el lett találva és a későbbi harcjelenetek is rendben voltak. Azonban a végső csata sántított. Egyrészt asztalt fejelni lett volna kedvem a szokásos, "majd én feláldozom magam érted, ne, inkább én" hülyeségtől, másrészt hiteltelen és érthetetlen volt. Daemon hirtelen már nem is volt olyan tökös, Katy pedig, nos hirtelen túlságosan tökös lett. Cseppet félrebillent az akciómérleg...
Valószínűleg az írónő elfáradt a könyv végére, mert a főszereplők utolsó párbeszéde is jóval gyengébb volt a korábbiaknál. Beszéltek a semmiről és nem jutottak semmire. Oké, folytatás, értem, de ennél akkor is ütősebb végszót vártam.
A ráadás nézőpontváltás pedig hangulatromboló volt. Ha a macsó férfifőhős belül egy cukorborsó, nem akarom tudni. Szeretnék megmaradni az eredeti nézőpont által sugallt elképzeléseknél, köszönöm.
Összességében tehát egy tipikus, de kifejezetten szórakoztató ifjúsági regény. Műfajában egyértelműen a lista elején szerepel, így bátran ajánlom mindenkinek, aki ebben a kategóriában keresgél.

Kiegészítés:
Szóval folytatásos. Összesen öt kötetre rúg a Luxen sorozat, amelynek minden könyve elérhető magyarul. A borítók továbbra sem igazán tetszenek, ettől függetlenül, a második részt, Ónix biztosan elolvasom.
Érdekesség, hogy angol nyelven megjelent egy rövid novella is, Shadows címmel, amely előzményként is funkcionál, mivel Dawson történetét meséli el. Ennek magyar megjelenéséről nincsenek információim, de elképzelhetőnek tartom.

Záró epés megjegyzés:
Jennifer L. Armentrout csapnivaló a névválasztás terén. Egyrészt az első hármasikreknek D-vel, a második hármasikreknek meg A-val kezdődik a neve, mint valami íratlan abc szabály. Másrészt a két főhős vezetékneve Black és Swartz, valakinek a fekete a gyengéje...

2 megjegyzés:

  1. "Belül cukorborsó"... ezen jót nevettem. Amúgy tök jól hangzik (na nem a borsó), lehet megszerzem majd könyvtárból. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem váltja meg a világot, de egy olvasást megér. :)

      Törlés