2015. március 31., kedd

Könyves várólista XVII.

Valószínűleg rendszeres olvasóimnak feltűnt, hogy kicsit eltűntem. Jóval kevesebb blogbejegyzést írtam ebben a hónapban és AFS-en is türelmet kellett kérnem olvasóimtól. Erre pedig jó okom volt, perceim teljes betáblázottsága. A helyzet ugyanis az, hogy már megint egy diplomáért harcolok és a diplomamunkám leadási határideje vészesen közeledik (cirka 2 hét...), ezért nem volt időm mást gépelni, csak a jegyzeteimet és könyvtárba rohangáltam sajnos nem regények, hanem források és szakirodalom után. Ebből egyenesen adódik, hogy olvasni sem volt sok időm és ez látszik is márciusi csupán négy könyvértékelésemen.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy felfüggesztettem az olvasást, mert én bizony olvasok, amint van akár két szabad percem, csak nagyon lassan. A rovat ezen bejegyzése így megcsúszva és ismétléssel érkezik. A jelenleg polcomon várakozó 7 könyvből ugyanis 4 visszatérő vendég, akik kénytelenek a kispolcról figyelni, ahogy elveszek az összefirkált és színes fecnikkel tarkított jegyzeteimben...


Saját könyvek:
A képen is látható 7 könyvből 4 saját tulajdonomban van és ezek közül háromról (Csokoládécipő, Büszkeség és balítélet meg a zombik és Páros, páratlan) írtam a rovat előző részében. Így róluk csak egyetlen észrevétel: ígérem, áprilisban már tényleg elolvasom Joanne Harris könyvét, lehet rajtam számon kérni.
Negyedik saját tulajdonban lévő könyvem pedig friss zsákmány, szinte még ropogós.

Alessandro D'Avenia - Fehér, mint a tej, piros, mint a vér
Ezt a könyvet is említettem korábban a másik könyves rovatom legutóbbi bejegyzésében. Pár hete pedig akciót hirdettek rá és úgy éreztem, egy új könyv megvásárlása sokat fog dobni a kedvemen. Kisméretű könyvecske és nekem a borító is tetszik, egy ideig azonban még nem fogom kézbe venni. Egyrészt a már említett időhiány miatt, másrészt mert a régóta halogatott könyvek elsőbbséget élveznek és harmadrészt mert a vásárlási mentségem a "hamarosan névnapom lesz meglepem magam" szöveg volt, hivatalosan tehát még nem kaptam meg magamtól.

Kölcsönkönyvek:
Egyetlen kölcsönkapott könyv van most a polcomon, A hosszú dal. Szerepelt már a rovat előző részében is, így nem kívánom ismételni magam, csak annyit fűznék még hozzá, Könyvfesztivál előtt el szeretném olvasni, hátha akkor sikerül összefutnom a tulajdonossal és már igazán illene visszaadnom.

Könyvtári könyvek:

Kate Morton - Az elfeledett kert
Már jó ideje szeretnék olvasni valamit az írónő tollából, így mikor két könyvét is megpillantottam a könyvtárban, hiába vaskos kötet, azonnal lecsaptam rá. Anyum már előolvasta és neki tetszett, így nem hiszem, hogy csalódást okozna.

Kelly Creagh - Soha már
Ha nincs sok időm olvasni általában könnyed köteteket választok, vagy kifejezetten tinikönyveket, amin nem kell gondolkodni, csak belemerülni. Erről a könyvről pedig több pozitívat hallottam a megjelenése körül, így kíváncsian várom, tényleg jó-e.

Nos, így áll most az olvasási helyzetem.
Nem túl rózsás, főleg ha azt nézem, milyen sokáig rágódom aktuális olvasmányaimon. Például most épp A viharszívű Mya Mavist olvasom és bár mindig ott van a táskámban, akár könyvtárba, egyetemre, munkába, sőt buliba megyek, még mindig épp hogy átvergődtem a századik oldalon. Nem mintha nem lenne érdekes, félreértés ne essék, csak előbb bealszom, minthogy bele tudnék merülni.
Hát ilyen szinten vagyok jelenleg elfoglalt és kávé illetve csokoládé tart életben, a stressz pedig akkor is ébren, ha épp lenne pár órám aludni... Végzősnek lenni szívás... 

(Igen, csaltam a bejegyzés dátumával, mert nem akartam megbontani a szép rovatrendet. Ez már időhiány a négyzeten...) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése