2015. március 30., hétfő

A tenger dala

Tegnap egy igazán különleges filmet néztem meg, ráadásul moziban és megérdemli, hogy írjak róla néhány sort.
Úgy hallottam róla először, mint az a film, amelyik sajnos nem kapta meg az Oscar szobrocskát. Aztán megnéztem az előzetest és rögtön tudtam, nekem ezt látnom kell. Most pedig, hogy láttam, mondhatom, én is sajnálom, hogy ez a csodálatos mese végül alul maradt a szokványos, animált ellenfelével (Hős6os).
Ismertető:
"A tenger dala csodálatos mese Benről és kishúgáról, Saoirse-ről, aki az utolsó fókatündér. A két testvér kalandos útra indul egy ősi, varázslatos legenda nyomában, hogy hazatérhessenek tengerparti otthonukba. A film az ír folklorból merített inspirációt: a mitológiai selkiek a tengerben fókaként élnek, de a szárazföldön emberré válnak."
Ez egy igazi mese és gyönyörű.
A grafika elképesztően csodálatos. A figurák szerethetően aranyosak, a háttér bámulatosan szépen van kidolgozva és mindezt körüllengi valami egyszerű báj. Ízig-vérig rajzfilm, olyan mint amiken felnőttem és amiket a mai gyerekek is megérdemelnek. A látványvilágra tehát nem eshet panasz, de a többire sem.
Mivel a történet is az ír mondavilágból építkezik, nem meglepő módon kelta zenéket használ fel. A kifejezetten gyerekeknek szóló alkotásokban szinte mindig énekelnek, így itt is hangsúlyos az éneklés és a zene. Viszont, nem kell megijedniük a felnőtteknek, mert a zene legalább olyan szép, mint a látvány, az összhatás pedig lenyűgöző.
Hát nem csodálatos ez a grafika?
A kivitelezés tehát tökéletes, no, de lássuk, milyen a történet.
Mikor megmutattam a bemutatóját Queen B.-nek, szintén szépnek találta, de megjegyezte, attól még lehet unalmas a történet. Már akkor, látatlanban hevesen tiltakoztam, hogy nem hiszem. Most pedig, letesztelve a filmet, kijelenthetem, cseppet sem unalmas.
A történet persze nem teljesen új, család, kaland és egy kis természetfeletti hármasából dolgozik. A "gyerekek megoldják a dolgokat, mert a felnőttek nem értenek semmit" sem épp új fordulat, mégis kifejezetten kalandos ez a mese.
Akad benne bőven izgalom, sőt, dráma is és egy kis kedves humor. Nagyon szeretem, amikor a szokványos dolgok lesznek viccesek és nem erőltetnek semmit. Még ebben is aranyos és a végére persze minden megoldódik, ahogy kell.
Nagyon tetszett a karakterfejlődés, főleg mert minden főbb szereplőt érintett. A "gonosz" szereplő pedig remek volt, mert nem intézték el annyival, hogy ő a rossz és kész, hanem megmagyarázták, miért rossz. Volt motivációja, volt célja, volt lehetősége fejlődni és ez önmagában is szép üzenet.
A mese egyébként tele van mondanivalóval. A központjában persze a testvéri szeretet áll és ezt a kisgyerekek is rögtön megértik, de nem merül ki ennyiben. Szemfüles felnőtt nézők rengeteg pozitív üzenetet találhatnak még benne, például a gyász feldolgozása, vagy a természetvédelem. Illetve, ha valaki olyan extrán szemfüles, mint én, feltűnik még egy apróság, ami igazán csak továbbgondolva érdekes, a karakterpárok. (Ennél konkrétabb azonban nem lehetek, mert azzal elrontanám a felfedezés élményét.)
Összefoglalva tehát ez egy csodálatos mese. Igazi mese, igazi rajzokkal, igazán gyerekeknek és örök gyerekeknek tele remek gondolatokkal. Csak ajánlani tudom, már a látvány és a dalok miatt megéri megnézni és megéri rá pénzt is adni, hogy lássák, ez bizony megérdemelte volna azt a szobrocskát...

Zárszónak a film dala, mert gyönyörű:

1 megjegyzés: