XXI. Könyvfesztivál

Sikerült idén is eljutnom a Nemzetközi Könyvfesztiválra, immár zsinórban harmadszorra és most sem kellett csalódnom. 

Ezúttal csupán a szombati napot néztem ki magamnak, mivel akkor volt egy dedikálás és a korábbi tapasztalatokból tudtam, hogy a szombat a legpörgősebb nap. Volt is tömeg rendesen...

Szóval ezt a bejegyzést élményeim megosztására szánom sorra véve minden érdekességet, ami tegnap megesett velem.

Kissé nehezen indult a reggelem, mivel péntek este Puccával belevetettük magunkat az éjszakai életbe és hajnalig tomboltunk. Reggeli napfényben és madárcsicsergésben értem haza hatkor minden értelemben fáradtan, így csak bedőltem az ágyamba, aludtam összesen két órát, aztán további másfél óra alatt összekapartam magamat egy konszolidáltabb létformába. Egész jól sikerült. Egy hűvös zuhany csodákra képes, kávéra azonban sajnos nem maradt időm.

A kapkodás oka az volt, hogy a kinézett dedikálást 11-re írták ki, így 10-kor már Ribizly barátomnál kellett lennem, hogy időben odaérjünk. Csak három percet késtem, szóval csuda jó vagyok. (Meg baromi szerény is...)

könyvtrón

Egész délelőtt borongós, esős volt az időjárás, így a Millenáris füvén ücsörgés ekkor még nem volt opció. Szerencsére a tömeg is csak délután érkezett meg igazán a napsütéssel együtt, így verekedés mentesen tudtunk standról standra járni.

Az első dolog, amit kiszúrtunk a mellékelt képen látható könyvtrón volt. Ki is lehetett próbálni, így kaptunk is a lehetőségen. Hihetetlenül praktikus és meglepően kényelmes bútordarab. El is határoztam: Nekem ilyen kell! Mennyi helyet lehetne megspórolni vele könyveimnek és új olvasókuckónak sem utolsó. Mit nekem Vastrón, én ezért szállnék harcba!

Miután megváltunk ettől a gyönyörűségtől (fájó szívvel és nagy sóhajtozások közepette, amiért nem fért bele a zsebembe...) szisztematikusan felmértük a standokat.

Mentális térképet készítettünk, melyik kiadó merre van, hol lesz dedikálás, hol adnak szép könyvjelzőket és hol lehet valami érdekes dolgot kipróbálni.

Így kötöttünk ki Szaúd-Arábia standjánál, ahol egy kedves férfi minden érdeklődő nevét átírta arabra.

Nagyon szeretem a kalligráfiát, egyszer volt is szerencsém kipróbálni a japánt és azóta még inkább szerelmes vagyok a betűírás művészetébe. Míg elkészítette a nevünket, színes alkoholos filcekkel és bámulatos pontossággal, elbeszélgettünk vele. Pontosabban Ribizly, aki ismét tanúbizonyságot tett multikulturális mivoltáról. Hogy hol szedte össze arab nyelvtudását? Hát, Amerikában. Teljesen egyértelmű, nem? 

A művész úr elmesélte, hogy már több mint tíz éve foglalkozik kalligráfiával és szerinte cseppet sem nehéz, ha az ember szereti. Neki ez a hobbija, így nem unja és imádja csinálni. Az eredmény pedig csodaszép lett (bejegyzés alján van róla kép) és nagy becsben fogom őrizni.

Tovább nézelődve ellátogattunk a fesztivál másik termébe is, ahol elsősorban a gyerekeknek szánt standok voltak kiállítva, így a Könyvmolyképző is ott vert tanyát, de az Ulpius-ház és a Főnix is. Nekem ez a rész jobban tetszett, mert tágasabb és szellősebb volt, a tömeg könnyebben eloszlott, mint a másik oldalon.

Aztán visszatértünk a nagyterembe, mert lassan kezdődött a dedikálás. Amíg azonban az író fel nem tűnt, megálltunk nézelődni a Libri standjánál. Itt szemeztünk az akciós könyvekkel, Ribizly rögtön be is gyűjtött egy Éjszakai cirkuszt, ami engem is csábított.

dedikált könyvecske

Nagyjából a meghirdetett időben, meg is érkezett Benkő László, akinek a könyvét (A spanyol grófnő) szerettem volna dedikáltatni.

Kalandos volt a dolog, mert a könyv az enyém, mégis anyukám számára dedikáltattam (neki jobban tetszett, így megajándékoztam vele) és Ribizly volt olyan kedves és aranyos, hogy végül odavitte helyettem. Szerettem volna ugyanis inkognitóban maradni.

Ráadásul később egy villamoson utaztunk a szerzővel és épp az jutott eszünkbe, mennyivel jobb lett volna, ha itt szólítjuk le. Biztos örült volna a felismerésnek és talán még egy könyves eszmecserét is bevállaltam volna kötöttségek nélkül.

A dedikálás után nekem már csak egy feladatom volt, lebonyolítani egy csoportos könyvvásárlást.

A Főnix Kiadó akciót hirdetett friss megjelenésű könyveire és mivel csoportos rendelés esetén még olcsóbb volt, néhány molyocskával összefogva közösen vásároltunk.

Nekem csupán egy könyv kellett a kínálatból, a Felszabadulás, ami Az Archívum (szerepelt a várólista rovatomban) folytatása. Eddig még nem volt időm, elolvasni - de ő lesz a következő, amibe belekezdek -, mégis úgy éreztem, nem árt, ha a folytatását is begyűjtöm, pláne ilyen jutányos áron.

A dolog lebonyolítása azonban cseppet komplikált volt, mert a molyocska késett, nekem meg vészesen kevés pénz volt a telefonomon. Ezért Ribizlyvel letelepedtünk a Könyvmolyképző standja melletti asztalokhoz és könyves eszmecserébe bonyolódtunk, míg vártuk az említett molyocskát. 

Könyvmolyképző is előrukkolt egy ötletes dologgal: zsákbamacska könyvekkel. Barna csomagolásba bugyolált köteteket lehetett venni egységes áron, amiknek kilétét csak pár sornyi idézet mutatta. Volt, amit ki tudtam következtetni, mi lapulhat benne és volt, amit nem. Látatlanban azonban nem veszek könyvet, bármennyire csábít is a kíváncsiság. Ettől függetlenül nagyon ötletesnek találtam, jár érte a piros pont.

Közben megcsodáltunk egy csapat Halálfalót, egy nőies Voldemortot, egy Draco Malfoyt, aki nagyon hasonlított egyik ismerősünkre, egy Lunát, egy nagyon menő Pitont és további varázslókat, akik mit sem törődve a bámészkodó muglikkal, párbajoztak az udvaron. Láttunk még egy Katnisst és sok-sok árnyvadász rajongót. Pont belecsöppentünk az árnyvadász találkozó kezdeti fázisába, így szabályosan rúnák keringtek körülöttünk. (Molyos pólóban voltam a rúnás helyett, így nem sikerült beolvadnom.)

Főnix zsákmány

Aztán megérkezett a molyocska és át is vettük a rendelésünket.

Főnix aranyosan aprócska standjánál a kedves férfi mosolygósan pakolta elénk a könyveket ajándék könyvjelzővel és ajándék teával együtt. Utóbbit különösen ötletesnek találtam, ezért hatalmas piros pontot érdemel a kiadó.

Ráadásnak begyűjtöttem még két szép könyvjelzőt (Karmokkal szemeztem is kicsit, úgyhogy szerepelni fog a kívánságlista rovatomban) és váltottam pár szót a molyocskával.

Ezután Ribizlyvel elmentünk ebédelni, mert már kopogott a szemem és kezdett csökkenni az energiaszintem, majd pár óra múlva visszatértünk.

Ribizly szeretett volna néhány könyvet dedikáltatni, én pedig meggyőztem magam, hogy szükségem van egy Éjszakai cirkuszra.

Szóval délután visszatértünk Ribizly nővérével (Recca) bővítve kicsiny csapatunkat. Ekkor már a nap is kisütött és megérkezett a tömeg is. Alig tudtunk átvágni a dedikáltatók kígyózó során, mikor rohantunk a Galenus Kiadó standjához elcsípni Czeizer Endrét. A kiírt dedikálási időpont szerint még időben (3-tól 4-ig volt kiírva és 10 perccel 4 előtt érkeztünk) oda is értünk, de legnagyobb sajnálatunkra és csalódásunkra a szerző már tovább állt.

előre nem tervezett zsákmány

Ekkorra már kellően meggyőztem magam a könyvvásárlás szükségességéről és megküzdve a tömeggel, én is zsákmányoltam egy Éjszakai cirkuszt. Képtelen voltam ellenállni neki. A kötése gyönyörű: kemény kötés szép fekete-fehér védőborítóval, hipnotikusan csíkos szennylappal, fekete szegélyű oldalakkal és beépített piros selyemszalag könyvjelzővel. Könyvespolcom (majd pedig a jövőben valamikor könyves trónom) éke lesz.

Aztán kimenekültünk a zsúfolt és levegőtlen épületből a napsütéses gyepre.

Diskurálva és szerzeményeinkben gyönyörködve élveztük a fesztivál légkörét. Vicces, hogy Recca is beszerzett egy példányt az Éjszakai cirkuszból A leleményes Hugo Carbet kötet mellé, így mindhármunknál lapult egy-egy fekete-fehér bűvészcsoda.

Még megvártam, míg Ribizly dedikáltatott egy kupac Ugron Zsolna könyvet (saját, Recca illetve anyukájuk részére) és egy Heller Ágnes kötetet, aztán búcsút intettem a lányoknak és a fesztiválnak. 

Boldogan, új könyvekkel, könyvjelzőkkel és élményekkel gazdagodva mentem haza aludni.

A könyvfesztivál tehát idén is remek volt és nagyon remélem, hogy a hagyományt jövőre is folytatni tudom. Ismét csak ajánlom minden könyveket szerető embernek, megéri elmenni.

teljes zsákmány középen a nevemmel
arab kalligráfiával, színes kivitelezésben