Angyalvágy

Sikerült az angyalos történet végére járnom, amiért köszönet illeti Ribizly barátomat.

A befejező kötet követi az eddig megszokottakat és rózsaszín köntöst kapott az elmaradhatatlan kacskaringós ezüstbetűkkel. 484 oldal, aminek soraiban sajnálatomra bosszantóan sok elgépelést és helyesírási hibát találtam. Ejnye, Maxim Kiadó! Nem ehhez szoktam tőletek...

Fülszöveg:

"Az utóbbi évek több meglepetéssel szolgáltak, mint amire az angyalvérű Clara Gardner valaha is számított volna.
Miután kiderítette, milyen különleges szerepet játszik a többi angyalvérű között, eltökélte magát, hogy megóvja Tucker Averyt a gonosz erőtől, amely őt magát követi… még akkor is, ha ennek érdekében mindkettejük szívét össze kell törnie. A város elhagyása tűnt a legjobb megoldásnak, tehát visszatért Kaliforniába – akárcsak Christian Prescott, az ellenállhatatlan vonzerejű fiú abból a látomásból, amely egész kalandozását elindította.
Amíg Clara igyekszik helytállni egy számára ijesztően új világban, fölfedezi, hogy a bukott angyal, aki megtámadta őt, most minden lépését figyeli. És nem is egyedül. Fenyegetően közeledik a fekete szárnyúak elleni harc, és Clara tudja, hogy végül teljesítenie kell küldetését. Az pedig áldozatokkal és árulásokkal jár."

A történet ott folytatódik, ahol a második kötet befejeződött, de nem felejt el utalásokat és célzásokat tenni a kiegészítő novella eseményeire. Sőt, ez a kis nyári szösszenet a fináléban nem kis szerepet játszik, így valóban érdemes hozzáolvasni a kötetekhez.

Cynthia Hand hozza a megszokott formáját a könnyed stílusával és a lassan folydogáló cselekményvezetésével. Nagyon jó volt ismét elmerülni ebben az angyalos világba és újra találkozni a szereplőkkel, akár csak pár mondat idejére is.

Befejező rész vagyis minden szálat elvarr és pontot tesz a függő ügyek végére. Előbb azonban beavatja az olvasókat az angyalvérű egyetemisták életébe. Épp ezért könnyed, szókaroztató jelenetekkel indul a könyv, majd fokozatosan elkomorul kicsit, hogy a végén ismét dicsfény borulhasson mindenre.

Clara a korábbi megpróbáltatások és veszteségek után próbálja egyenesbe hozni az életét és megtalálni igazi rendeltetését. Tetszettek a szárnypróbálgatásai, ahogy megpróbálta kiokoskodni, mihez kezdjen az életével. Angyalvér ide vagy oda, még mindig egy valódi lánynak tűnik, amit nagyon szeretek ebben a történetben. Persze van, amikor hibázik, főleg mikor a szőnyeg alá próbálja söpörni a problémáit, de mindig következetes.

Christian ebben a részben egész sok szerepet kap és sikerült kifejezetten megkedvelnem. Angelával ellenben nem tudtam zöld ágra vergődni. Nem a cselekedetei bosszantottak, hiszen ő is hibázhat, nincs ezzel semmi gond, hanem a stílusa. Ennek ellenére a könyv végére éreztem a barátság kötelékét közte és Clara között, amit egész eddig hiányoltam.

A többi szereplő csak mutatóba tűnt fel időnként, bár Clara apukája egész sok lehetőséget kapott az angyalos háttér kibontakozásához. Itt kell megjegyeznem, hogy a "rendeltetés" végső magyarázata nagyon tetszett.

Spoiler nélkül azonban nem mondhatok többet róla, így aki szeretne maga utánajárni a dolgoknak, az ugorjon a bejegyzés aljára.

Spoiler veszély!

Szóval szerelmi háromszög és a nagy dilemma: Tuck vagy Christian. Én az előbbire voksoltam, mert Tuck egyénisége jobban tetszett és mert Clara szíve is egyértelműen felé húzott. Csakhogy ember mivolta miatt és mert Christian is egy rendes srác, kacérkodtam a második lehetőség gondolatával is. Az írónő pedig jó kis hálót szövögetett hozzá. Egyrészt Clara érzelmei minden kétség ellenére végig egyértelműek és szilárdak maradtak, ami piros pontot érdemel. Aztán bejött a huszárvágás lehetősége, vagyis hogy kiiktatja az egyik lovagot, ami a legkönnyebb megoldás, így picit húztam a számat. Végül azonban mégis a rizikósabb megoldást választotta és a kard inkább a problémákra sújtott le és nem a cowboyra. Így lett a szerelmi háromszögből rózsaszín felhőcske. Bár ez a próféta dolog kicsit negédes és Clara végső szereplése a főhősnők szokásos nagy dobása volt, valahogy mégsem bántam. Rózsaszín befejezés passzol ehhez a borítóhoz és komolyan a boldog vég illett ehhez az aranyos történethez, így nem panaszkodom. Az epilógus viszont erőltetett volt, ahogy általában az ifjúsági könyveknél szokott.

Spoiler vége!

Összességében tehát tetszett a lassúsága és a túl sok rokoni kapcsolatszövevény ellenére is. Cseppet sem bántam meg, hogy elolvastam ezt a trilógiát, aranyos volt, könnyed és kikapcsolt. A befejezés pedig ehhez passzolt.

Akik az első két részt olvasták és szerették, azok ezt se hagyják ki. Ajánlom azonban előtte a kiegészítő novella elolvasását is. Akik pedig még nem ismerik Clara történetét és angyalos kalandokra vágynak, nyugodtan vágjanak bele. Romantika és felhőkedvelők előnyben.

Extra:

Azoknak, akik szeretnek olvasás közben zenét hallgatni, figyelmükbe ajánlom a Pitch Dark oldal zenelistáját, amit ehhez a könyvhöz állítottak össze. A dalokat az írónő is kommentálta, így talán még hitelesebbek aláfestőnek. Aki kedvet kapott néhány romantikus dallamhoz, az mind a 16 számot meghallgathatja ITT.