Csokoládé

Kívánságlista rovatom legutóbbi részében említettem, hogy mindenképp be fogom szerezni ezt a könyvet. Nos, egy könyvcsere útján sikerült is teljesítenem.

Az újabb, filmes borítójú változatot zsákmányoltam be, amit nagy lelkesen azonnal el is kezdtem olvasni. Mikor büszkélkedve megmutattam friss szerzeményemet Queen B.-nek, kijelentette, ezért a borítóért ő is gondolkodás nélkül megvenné. Johnny Depp legalább annyira csábító a női olvasók számára, mint egy falat karamellás csokoládé.

Elég vékony könyvecske, picivel több 300 oldalnál és a végén szerepel egy kis ízelítő az írónő más, magyarul is elérhető könyveiből. 

Ennyit a csomagolásról, lássuk mit rejt a bonbon celofánja.

Fülszöveg:

"Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja…"

Nagyon sok szépet és jót hallottam már erről a könyvről és nem kellett csalódnom, valóban remek olvasmány.

A cselekmény egyszerű, könnyed és lágy, mint egy habcsók, a sorok mögött azonban ragadós, keserű fekete étcsokoládé bujkál néhány szem mandulával és minderre a hétköznapok varázslata teszi fel a koronát, mint színes cukorreszelék a sütemények tetejére.

Két nézőpontból fut a történet. Egyrészt Vianne sűrű és krémes gondolatainak útján, ami mindig szimpatikus és magával ragadó volt. Különösen szerettem a varázslathoz, a csokoládékészítés művészetéhez és a lányához fűződő sorait. Volt bennük valami füstös és édes, mint egy szál fehér gyertya a rossz szellemek ellen és egy csepp méz a mindennapok megédesítéséhez.

Másrészt Reynaud, a falu papjának fejébe nyernek bepillantást az olvasók, ami már kevésbé finom, inkább sötét, mint egy tábla 80% kakaót tartalmazó étcsokoládé. A sorok mögött azonban, ahogy szépen lassan kibomlanak a szálak, itt is több van, néhány szem mogyoró a múltból, egy kis marcipán az elnyomott vágyakban.

Ez a két nézőpont tökéletesen kiegészíti egymást és mindegyik sejtet jó néhány titkot a háttérben, elsősorban a szereplők múltjában.

Joanne Harris szépen ír. Tetszett a képies és ízes stílusa, ahogy láttatta a legapróbb dolgokat és éreztette az aromákat és ízeket. Az olvasónak összefut a nyál a szájában, ahogy elképzeli Vianne boltjának finomságait és szinte látja maga előtt az édesség halmokat színes és fényes papírba burkolva, szalaggal átkötve. Épp ezért ezt a könyvet képtelenség nassolás nélkül olvasni. Egyszerűen muszáj néhány falat csokoládét elmajszolni, vagy meginni egy bögre forró csokoládét. Én legalábbis nem bírtam ellenállni az édes kísértésnek, ahogy az a mellékelt képen is látszik.

A karakterek mind szerethetők, még a negatív szereplők is. A történet lényegében egy francia falu életét mutatja be, ahogy élik megszokott, egyhangú és kissé szürke életüket és ahogy egy olyan egyszerű, ám különleges dolog, mint a csokoládé kizökkenti őket ebből a fantázia és a boldogság felé.

Nagyon tetszett, ahogy változtak, fejlődtek a személyiségek, ahogy kibontakoztak a jellemek és ahogy egy összetartó közösséggé váltak minden különbség ellenére is. Jó volt olvasni róluk, mert hétköznapi és valóságos emberek.

A hétköznapi problémákat és eseményeket azonban egy csipet mágia is fűszerezi. Nem sok, csak annyi, mint ahány csepp gyümölcsös ízt adnak a forró csokoládéhoz különlegessé téve az aromát. 

Tetszettek Vianne apró praktikái, amik megmaradtak a babonaság határán, tetszett, hogy nem tartotta magát boszorkánynak, hogy a varázslat mellett a racionalitásban is hitt, hogy úgy varázsolt, hogy közben nem is használt varázslatot. Mégis mindezek mellett ott volt az igazi mágia lenyomata, pont mint Papucs. Anouk volt talán az, aki a legtöbbet hordozott ebből a vonalból és aki az egyik legkedvesebb szereplőmmé vált. Aranyos, okos és nyitott szívű kislány, aki biztosra veszem, hogy még sokra viszi.

A falu mindennapjai érdekes témákat érintenek. A családi kapcsolatok, - itt elsősorban Armande esetére gondolok, aki a másik legkedvesebb szereplő volt számomra,- az egyház szerepének kérdése, a kívülállókhoz való viszony, vagy a háziállatokhoz való ragaszkodás mind-mind feltűnik a könyvben. Ezek az elemek pedig értékes gondolatokat adnak az olvasónak és kissé megmozgatják a szívet és az agyat is.

Összességében tehát remek könyv, igazi édes ínyencség, amit csak ajánlani tudok mindenkinek, aki szereti a csokoládét. 

Olvasás közben édesség fogyasztása erősen javallott.

Kedvenc idézetem a könyvből:

"Boldogság. Egyszerű, mint egy csésze csokoládé, vagy tekervényes, mint az emberi szív. Keserű. Édes. Élettől lüktető."

Kiegészítés:

A történetnek van folytatása, szám szerint még két kötet: Csokoládécipő és Csokoládés barack. Már csak a második kötetet kell beszereznem és teljes lesz a trilógia a polcomon. 

Az írónőnek azonban van még könyve bőven, többség magyarul is elérhető az Ulpius-ház jóvoltából. Mivel a stílusa megkapó, biztosan fogok még olvasni a tollából, amint elteltem a csokoládé ízével.

A filmes borítóból gondolom már mindenkinek világos, készült a Csokoládéból mozifilm is. Pár éve láttam, de nem nyűgözött le igazán. A könyv szerintem sokkal többet ad és jobban megragadja a szíveket. Ettől függetlenül, lehet hogy újra megnézem, hátha a könyv ismerete után más szemmel nézem majd.