2013. november 24., vasárnap

Vérbe öltözött Anna

Ezzel a könyvvel már a megjelenése óta szemeztem, szerepelt is a kívánságlista rovatom első bejegyzésében. Azóta sem felejtettem el, mivel újra és újra felbukkant könyves körökben. Most pedig végre sikerült elolvasnom.
Geopen Kiadó munkája, amire nem lehet panasz. A borító gyönyörű (meghagyták az eredetit) és a kemény kötés is kifejezetten előnyös a vörös fedéllel. Ráadásnak pedig még a betűk színe is bordó, ami csak fokozza a vér hatását a történetben. Szeretem a színes betűket.
Vastagságra nincs 300 oldal, vagyis hamar végig lehet olvasni. Különösen, ha az olvasó kedveli a kísértettörténeteket.
Fülszöveg:
"A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl. Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamájával és Tybalt, a szellemek jelenlétét megérző macska társaságában. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket.
Így érkeznek meg egy ontariói kisvárosba, Thunder Baybe, ahol a vérbe öltözött Anna szedi áldozatait. Cas azt hiszi, szokványos esettel áll szemben. Csakhogy a több évtizeddel ezelőtt meggyilkolt, hófehér, vérrel pettyezett csipkeruhában kísértő, örökké 16 éves Anna senkinek sem kegyelmez, aki átlépi egykori otthona, a régi, elhagyott és elátkozott ház küszöbét…"
Szeretem a kísértettörténeteket, a kalandokat különféle lényekkel, meg a vagány, pengékkel szaladgáló srácokat, akik önkéntes szörnyirtóként tevékenykednek. Ez a könyv pedig pont ilyen.
Cas egy könnyen megkedvelhető főhős, a komoly kamasz, akinek küldetése van. Nem egy James Bond, néha falhoz kenik, előfordul, hogy hibázik és szociális kapcsolatok terén sincs épp a csúcson, mégis akad bőven elég pozitív tulajdonsága, hogy az olvasó szívesen merüljön el gondolataiban. Csipet humor és melankólia jellemzi szemszögét, ez pedig, mivel énregényről van szó, megalapozza az olvasási élményt.
A történet lényege Cas munkája, vagy ha úgy jobban tetszik öröksége. Ő az ügyeletes szörnyirtó, ami borítékolja a kísérteteket és kalandokat, akár végzetes módon is.
Van ebben minden, ami az ilyen sztorik velejárója: rozoga, elátkozott ház, néhány dühös holt, egy kis boszorkányság, egy csirkeláb, latin kántálás és néhány először szkeptikus alak. Cas világa nincs elrejtve az avatatlan szemek elől, mivel kísértetet itt bárki láthat, a kérdés csak az, elhiszi-e, feltéve ha túléli a találkozást.
Itt jön a képbe Anna, minden röpködő fekete hajfürtjével és vértől csöpögő csipkeruhájával együtt. Ő a dühös kísértetek díszpéldánya, aki kifog még Cas felkészültségén is. Ráadásul nem csupán szekrényekből ugrál elő, hogy a gyanútlan emberekre hozza a frászt, mint Casper, hanem minden cécó nélkül odalebeg a betolakodóhoz és puszta kézzel - jelen esetben szellemkézzel - szét is tépi véres cafatokra.
Ez a könyv, hiába íródott a fiatalabb korosztálynak, mértékkel ugyan, de erőszakos és véres. Épp ezért nem nevezném könnyed rémmesének, bár nem is az az ijesztő fajta. Inkább a kettő között foglal helyet a már említett embertrancsírozás miatt.
Ha már előkerült Anna, illene pár szót írnom róla. Gyilkolás ide, meg hullaszag oda, ő is kedvelhető szereplő, bár nem estem hasra tőle. Ennek persze a fő oka a "szerelmi szál" volt, ami nevetséges és teljességgel felesleges húzás volt. Nem hiszem, hogy sokat árulok el, ha azt mondom a szellemirtó srác és a kísértetlány románca lett volna itt a cél, hogy a fiatal olvasók megkaphassák a maguk édességét. Csakhogy ez a vonal teljességgel kidolgozatlan és érthetetlen. Oké, persze a szerelem vak és meglehetősen ostoba is néha, de akkor is kell valami, egy szikra, ami fellobbantja. Itt meg huss és pöcc módra mellékesen kiderül, hogy ők márpedig szerelmesek. Mióta, miért és hogyan? Lényegtelen, mert ez egy síron túli örök szerelem... Ez pedig nagyon lerontotta szememben a történetet. Romantika és csókolózó kísértetek (Ja, mert Anna képes testet ölteni is, ami szintén sántít picit...) nélkül is érdekes és izgalmas lett volna.
Különösen, ha ez az erőltetett romantika több helyet engedett volna az igazi kalandnak, ami csupán a könyv utolsó száz oldalán jött elő, bár annyi utalás volt rá, hogy a vaknak is szemet szúrt volna. Ez a kaland pedig hiába volt szépen, ködösen tálalva, nem szólt nagyot, ahogy a könyv befejezése sem. Túlságosan sok volt a kidolgozatlan momentum, a sötét folt, hogy valóban ütős és hiteles legyen a veszély.
Az alapötlet remek, Cas karaktere főnyeremény és akad még mellette érdekes és szerethető figura (az elmaradhatatlan magányos és ügyetlen srác, meg a suli legmenőbb lánya, ki itt kivételesen eszes és rendes csaj), a családja is érdekes boszi anyuval és Shakespeare macskájával együtt, valami mégis hiányzik. Épp ezért, bár lekötött és jól szórakoztam rajta, nem lett a kedvencem.
Azoknak ajánlom, akik kedvelik a kísértettörténeteket és szívesen olvasnak kopogó szellemekről. Azok viszont, akik romantikára is vágynak, vagy kifejezetten  hátborzongató mesét akarnak hallani, keressenek másik könyvet.

Kiegészítés:
Bár a történet véget ér, az utolsó oldal elejti a folytatás lehetőségét, amit az írónő, Kendare Blake meg is ragadott. Így született meg Anna és Cas történetének folytatása, A rémálmok lánya, ami a romantikus szál mélyebb ismertetésével kecsegtet. Megjelent magyarul is, és ha lehetőségem adódik rá, sort kerítek az elolvasására.

2 megjegyzés:

  1. El sem tudod hinni, hogy mennyire boldoggá tettél. Amikor megláttam a bejegyzésed, hiszed vagy sem, pont akkor fejeztem be a könyvet, egy nap alatt. És hála neked, mostmár tudom, hogy van második része, és azt is el fogom olvasni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Micsoda egybeesés! :) Örülök, hogy sikerült hasznos információval szolgálnom.

      Törlés