2013. november 10., vasárnap

Világsiker könyvek olvasása

Ez a bejegyzés egy molyos kihívás dokumentációja. 
A feladat nagyon egyszerű volt:
Alkonyat, Éhezők Viadala, Harry Potter, Gyűrűk Ura
"Olyan könyvek, melyek mind eladási szempontból, mind a belőlük készített filmek bevételéből ítélve hatalmas sikernek örvendenek. Van, amelyeket imádnak és van, amelyeket utálnak, de egy mindegyikben közös: Nagyon híresek, és mindenki ismeri ezeket.
Persze bizonyos szempontok alapján össze sem lehet hasonlítani őket, mindegyik a maga műfajában kiemelkedő.
A kihívás lényege, hogy mindegyiket megismerjük, majd döntsük el, hogy nekünk tetszett-e, valóban megérdemli a hatalmas hírnevet, vagy sem.
A kihívás feltétele, hogy mind a négy sorozatból elolvassunk legalább két részt(Főleg, ha az első nem tetszett, adjunk még egy esélyt) bármilyen nyelven.

Amit feltétlenül említsetek meg benne:
– Valóban megérdemli a sikert?
– Ha láttad a film változatát, hogy tetszett? Esetleg jobb volt a könyvnél?"
Valóban a jelenleg legnépszerűbb könyvekről van szó és volt szerencsém megismerkedni velük. Olvasás után tehát joggal foglalhatok állást a kérdésben: Megérdemlik-e a világsikert, vagy sem? 
A következőkben sorra veszem őket és kifejtem, hogyan ismerkedtem meg velük és mennyire nyerték el tetszésemet. Véleményemmel nem áll szándékomban a rajongók lelki békéjébe taposni, csak őszintén kimondom, mit érzek a könyvekkel kapcsolatban. 

A Gyűrűk Ura 
A leghíresebb, legolvasottabb és legtöbb nyelvre lefordított könyvek egyike, így joggal keltette fel kíváncsiságomat. 
Megismerkedésünk nem volt épp szokványos. Először megnéztem a filmeket, amik nagyon tetszettek és erre, na meg fantasy mániámra alapozva felvettem egy kurzust Tolkien munkásságáról. Akkor még nem tudtam túl sokat erről a műről, csak az innen-onnan összeszedett véleményeket. 
Rohamtempóban rágtam át magam mind a három köteten, illetve A babón és A szilmarilokon. Bevallom, jót tett a szoros határidő (kurzus végére be kellett fejeznem mind az öt kötetet), mivel nem kötött le annyira, mint vártam. A film alapján pörgős, akcióban bővelkedő könyvnek hittem. Nos, nem az, bár nem is unalmas. Számomra a felépített világ, a karakterek sokkal érdekesebbnek bizonyultak, mint maga a cselekmény. Más értékek rejtőznek itt, mint néhány véres csata, csak fel kell ismerni őket. 
Cseppet sem bántam meg, hogy elolvastam és a hozzá kapcsolódó kurzus az egyik legjobb volt, amit eddig hallgattam. 
Én azt ajánlom mindenkinek, hogy két külön dologként kezelje a könyvet és a filmet. Hiába a viszonylag pontos adaptáció, a hangulat és az olvasóban/nézőben keltett érzések egész mások.

Megérdemli-e a világsikert? 
Természetesen. Tolkien professzor egy zseni, nincs ezen mit magyarázni. :)


Harry Potter 
Generációm nagy kultuszkönyve, így én sem maradhattam távol tőle, pedig megpróbáltam. ^.^ 
Mikor kiadták magyarul az első részeket, még nem szerettem olvasni. Csak akkor vettem könyvet a kezembe, ha nagyon muszáj volt. Így megismerkedésem vele a mozifilmek által történt. A Bölcsek köve elvarázsolt és utána rendszeresen vártam a folytatást a vásznon. 
Aztán jött egy kedves gimis osztálytársam, aki nagy rajongója a könyveknek és filmeknek egyaránt, és az ötödik rész moziba kerülése előtt újraolvasta a könyvet. Ahogy pedig olvasta, mindig elmesélte nekem, épp mi történik Harryvel és barátaival. Megbeszéltük, hogy együtt megyünk moziba, amint kijön a film, így addig be kell fejeznie a könyvet és elmesélnie nekem, miről szól. Csakhogy nyár volt és néhány dolog közbejött, így nem haladtunk megfelelő tempóban a megbeszélésekkel. Ekkor a kezembe nyomta a könyvet, mivel úgyis csak az utolsó negyede volt hátra, olvassam el. 
Hazavittem, elkezdtem és hajnalig folyamatosan olvastam, míg a végére nem értem. Hihetetlen élmény volt először éjszakázni egy könyv miatt. (Azóta gyakran megesik velem.) Reggel pedig annyira belelkesedtem, hogy elkezdtem a legelejétől és be is fejeztem egy-két nap alatt. Hát így zúgtam bele a varázslók világába. 
Azóta az összes filmet láttam moziban és olvastam a hatodik és a hetedik kötetet is. 
Én tökéletesen elégedett vagyok a filmekkel, bár tudom, aki nem olvasta a könyveket, annak kissé zavaros lehet és néha elhúztam a számat az átírások miatt, de összességében megállják a helyüket.

Megérdemli-e a világsikert? 
Ez komoly kérdés? Na-ná! Olyan sok gyereknek mutatta meg az olvasás szépségét és olyan sok izgalmas várakozással teli évet nyújtott generációmnak, amire eddig más könyv nem volt képes.


Alkonyat 
Ó, igen, engem is elért a csillámvámpír láz. Bár még a hiszti előtt ismerkedtem meg a könyvvel angolul. Igaz az első negyed után félbehagytam, mivel nem kötött le. Aztán kitört az őrület. 
Még gimibe jártam és osztálytársaim között áhítattal járt körbe a könyv és a film is. Kíváncsi lettem, mire az a nagy felhajtás, így megnéztem a filmet. Tudom, sokan szidják, de nekem tetszett. Egyszer megnézni tökéletes volt. Osztálytársaim azonban ezen túltettek, ahogy napi szinten (vagy akár naponta többször) repetáztak belőle. Gondoltam, biztos a könyv miatt van ez is, így ismét nekiveselkedtem, immár magyarul. Nem kötött le jobban. 
A láz pedig tovább tombolt, míg én értetlenül figyeltem. Aztán kedves szomszédomról is kiderült, elkapta a kórt és mivel meséltem neki, hogy az első részt már olvastam, kezembe nyomta a második kötetet. Könyvmoly lévén, ha könyv kerül a kezembe, már olvasom is. Ez azonban majdnem a torkomon akadt. Szörnyű volt és unalmas, valahogy mégis sikerült átrágnom magam rajta és elhatároztam: „Ilyet többet soha!” Ezzel befejeztem alkonyatos olvasási pályafutásomat. 
A hiszti tovább tombolt, csapból is vámpírok kezdtek folyni és megint felpiszkálta a fantáziámat a kérdés: „Mi a fene?” Ezért a filmeket szépen apránként, sorjában végignéztem, főleg a sorozatot kedvelő barátaim miatt. Egy résszel a vége előtt pedig még mindig nem értem, mire fel a nagy őrület. 
A könyvek (két kötet alapján) tucat tini love sztorik megspékelve kicsavart fantasy elemekkel, sok nyavalygással és szemforgató szerelmi háromszöggel. Meg se próbálok benne logikát keresni, ehhez én kevés vagyok. 
A filmek, bár nem kiemelkedő alkotások, egy fokkal jobbak számomra, mivel a cselekmény összesűrítése jót tett a terjengős történetnek és a zenéket jól eltalálták. 
Az egészet övező kultuszra pedig csak egy okot tudok felhozni: reklám.

Megérdemli-e a világsikert? 
Nem nyújt semmi pluszt a vámpírdilin kívül és a marketingesektől bűzlik, így határozottan kijelenthetem: NEM!. Nyomába sem ér A Gyűrűk Urának, vagy a Harry Potter könyveknek. Ez nem világsiker, ez reklámkampány.


Éhezők Viadala 
A sok lelkes rajongó hívta fel rá figyelmemet. Megragadott a disztópikus vonal és úgy álltam neki az olvasásnak, hogy én most valami fantasztikus könyvet fogok olvasni. Aztán az első kötet végére értem és csalódtam. Nem szippantott be, sőt még a fantáziámat sem piszkálta fel túlzottan, mivel laposnak éreztem a történetet. Kis pihenő után kíváncsiságból folytattam a trilógiát és a Futótűz kellemesen meglepett. Sokkal jobban élveztem, mint az elsőt és további olvasásra buzdított.A befejezés azonban ismételten csalódást okozott. Csalódtam a világban és bosszantónak találtam az erőltetett epilógust. 
Engem tehát cseppet sem fogott meg Panem, amiről alig tudok valamit a háttérvilág sötét foltjai miatt, és bár valahol értem a lelkesedést, nem igazán tudom, mire fel van ekkora felhajtás körülötte. Nem ez az első disztópia és nem is a legjobb a műfajában, ráadásul hiányzik belőle a pozitív üzenet. 
Az első rész filmjét láttam, remek adaptációnak tartom és a többit is meg fogom nézni. Vásznon ugyanis kifejezetten jól mutat, hála a felpörgetett cselekménynek és a plusz háttér információknak, amik kitöltik a politikai és ideológiai fekete lyukakat.

Megérdemli-e a világsikert? 
Véleményem szerint nem. Ez a történet a „nagyobb a füstje, mint a lángja” kategóriába esik, ami bár most rendkívül népszerű, nem hiszem, hogy hosszú évek távlatában is az maradhat.

Összefoglalva tehát a négy kultusztörténetből kettőt tekintek megérdemelten sikeresnek. Ez pedig cseppet sem rossz arány.

4 megjegyzés:

  1. Egyet kell értsek veled, igaz Tolkientől csak A babót olvastam (de azt többször is!) és átestem a vámpírlázon (szerencsésen kihevertem :D ). Az Éhezők viadala az elején tetszett, de már torkig vagyok a szerelmi háromszögekkel és a harmadik kötet igencsak gyenge lett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, és a HP igazán kiemelkedő ifjúsági sorozat! Emlékszem én is faltam amikor a kezembe akadt egy- egy rész. :)

      Törlés
    2. Örülök az egyetértésnek. :)
      Engem Az éhezők viadalában nem zavart a "szerelmi háromszög" pedig nem szoktam szeretni őket.

      Törlés
    3. Na jó, nem is volt olyan erős háromszög, igazából Katniss nyavalygása akasztott ki :)

      Törlés