2013. március 14., csütörtök

Hear me

Így érzem magam, ha a szakdogára gondolok
Ez most személyes jellegű és teljesen érdektelen bejegyzés lesz. Csak azért blogolok, mert már rég tettem és hiányzott, mert nem érzek elég erőt magamban bármi érdemlegesre, és mert jó, ha néha rendet teszek a fejemben.
Tehát csapongó gondolatok, aprócska életképek következnek, vagyis vigyázat agymenés a köbön. Aki közérdekű információkra vágyik, váltson bejegyzést, blogot, internetszolgáltatót.

Elkapott a tavaszi fáradtság, bár közel sincs még tavasz. Mi ez a hóvihar az ablakom alatt? Március van, madarak csicsergését akarom hallani, tornacsukára váltani a bakancsomat, parkban olvasni és nem hógolyózni! 
Bár nem szoktam az időjárás miatt panaszkodni, mert szerintem hülyeség, úgyse tudjuk befolyásolni (Szerencsére!) és úgyis találunk benne mindig valami kivetnivalót, most mégis dühös vagyok cseppet. Ma ugyanis könyvtárba akartam menni és bespájzolni néhány mangát és esetleg egy vagy két regényt. Erre reggel arra ébredtem, hogy süvít a szél és kusza fehér pelyhek keringenek  mindenfelé. Szóval a könyvtárazás ugrott (nem volt kedvem hóviharban letekerni kb. egy kilométert a könyvtárig) és maradtam a lakás fogságában ásítozni. Oké, van még két olvasásra váró könyvem, amiből az egyik kétkötetes és jelenleg van még két másik megkezdett is, de akkor is jól jöttek volna azok a mangák. Ezek a könyvek ugyanis mind meglehetősen vastag darabok én meg a napi rohangálás szabad perceit akartam elütni olvasással anélkül, hogy a táskám leszabná a vállamat.
Persze a dolognak van jó oldala is, mint mindennek. Nem estem kísértésbe a megrakott könyvespolcoktól, így nincs ami elterelje figyelmemet kötelezettségeimről. (Francokat nincs! Még egy hangyát is szívesebben sasolok órák hosszat a szőnyegen, csak ne kelljen a tanulmányaimra gondolnom.)
A gyászos helyzet az, hogy nyakamon a szakdög leadásának határideje és nagyon nem haladok vele. Természetesen már elkezdtem, megvan hozzá az anyag is, bár még nem mazsoláztam végig az összes irodalmat, csak beszereztem, és még azt is tudom, mit kellene írnom. Csakhogy hóbortos író volnék, ihlet nélkül nem megy, parancsszóra meg pláne. Szóval várom a múzsa csókját, az isteni szikrát, vagy egy fenékbe rúgást, hogy értelmetlen blogbejegyzés helyett valami tudományosan korrektet alkothassak.

Apropó alkotás, eldicsekszem a jelenlegi köröm-dizájnommal. 
Jobboldali mellékelt képen látszik, ismét elkapott az árnyvadász-láz, így ezúttal rúnákat festettem a körmeimre. (Igen, még mindig saját körmök.) No, nem én találtam fel ezt a mintát, láttam már róla egy képet, ám ott fekete alapon voltak fehér rúnák. Praktikussági szempontból én ezt megfordítottam. 
Ha már női hiúságok, (néha az is kell) el kell még dicsekednem, hogy úgy egy évnyi tervezés után, végre vettem egy kalapot. Azért halogattam ennyi ideig, mert nem találtam kedvemre valót, vagy ha találtam, szemtelenül magas volt az ára. Pucca barátommal azonban kirakatnézegetős, csajos délutánt tartottunk, így botlottam bele egy leárazott fekete kalapba, amibe persze egyből beleszerettem és nem tudtam otthagyni. Szóval sikeresen elvertem a napi pénzemet és úgy kellett kisakkoznom, mégis mennyi apróm maradt valami kajára, mert enni azért kalapban sem ártana. Ez a kis plusz költség azonban határozottan megérte. Jól áll a kalap és ezt tanúkkal tudom bizonyítani, még egy BKV ellenőr is utánam szólt, hogy milyen csini. ^^

Ha már kiadások, hamarosan rá kell végre szánnom magam egy befektetés jellegű nagyobb kiadásra, könyvespolcot kell vennem. 
Már egy ideje fontolgatom a dolgot, mivel nem nagyon férek el a könyveimmel. Jó, lehetne két sorba is rakni, meg egymás tetejére, csak az esztétikára kényes lelkem és a könyvek iránt dobogó szívem elveivel ellenkezik. Azt szeretném, ha szépen sorban, jól látható helyen csücsülnének ezek a becses kincsek. Ehhez pedig kellene egy könyvespolc.
Amint a melléklet képeken látszik, 60 kötetnyi regényem jelenleg négy polcot foglal el a szobámban. A gond csak az velük, hogy kiszorítanak mást (plüssállatok, körömlakkok) és ezeket a polcokat nem a könyvek súlyára tervezték.
A második képen például a felső polcra már nem rakhatok több könyvet, mivel a súlyuk alatt meghajlik és félő, hogy le is szakadna, ha túlterhelném. A szekrényem többi polca pedig megtelt képeslapos dobozokkal, plüssállatokkal, lexikonokkal és más ismeretterjesztő könyvekkel, így a magánkönyvtár gyarapítás kissé problematikus.
Ezért kell a könyvespolc. Csakhogy a szobám elég szűkös, alig van szabad falfelület, így csupán egy keskeny polc fér csak be. Ezt persze már ki is néztem, gondosan lemértem és még a két képet a falon is hajlandó vagyok átcsoportosítani, amint végre rászánom magam a vásárlásra. 

Kedves molyocskától
A könyvszenvedélyem mellett képeslapmániám sem hagyott cserben, igaz, mostanában nem sok lapot váltottam. 
Molyon, csakúgy mint karácsonykor, nőnap alkalmával is hirdettek képeslapcserét és mivel úgyse szokott senki megemlékezni róla környezetemben, én is beszálltam. 
Ezt a szép tulipános képeslapot kaptam néhány kedves és frappáns sorral a túloldalán. Nagyon tetszik és feldobta a napomat, igaz csak tegnap vehettem kézbe, mégis jó érzés, hogy valaki gondolt rám nőnap alkalmából. 

Úgy érzem, kiírtam magamból mindent, ami jelenleg az agyamban szaladgált. Az élet tehát zajlik rendesen, az idő siet, mert folyton késésben van, a könyvespolcom meg hízik, vagyis minden a szokásos. 

A bejegyzés címét az Imagine Dragons egyik dala ihlette:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése