Natsume Yuujinchou

Szeretem az animéket, régen nagyon sokat néztem szinte minden műfajból és stílusból. Egy ideje azonban leálltam velük, mivel nem találtam kedvemre valót.

Valamelyik nap azonban eszembe jutottak, így egy régi kedvencemhez nyúltam. 

Natsume Yuujinchou (Natsume's book of friends) az egyik legjobb anime, amit eddig láttam. Megunhatatlan kedvencem, épp ezért van meg dvd-n is. Röpke két nap alatt végignéztem mind a 13 részt és ráébredtem, mennyire hiányzott már az animék világa.

Mivel megérdemli a népszerűsítést és végre normális változatban elérhető a második évad is (eddig csak olyan változatot találtam, ahol csúszott a hang), írok kicsit róla.

Ismertető saját kútfőből:

Takashi Natsume egy csendes, szomorú középiskolás. Mivel szülei meghaltak, kiskora óta vándorol rokontól rokonig. Egy idő után azonban mindig túladnak rajta az aktuális nevelőszülők, mivel nem értik Natsume furcsa viselkedését. A fiú ugyanis nagymamájától, Reikotól örökölt képességével látja az ayakashikat.

Mikor nagymamája régi otthonába költözik új nevelőszüleihez, sorra támadnak rá az ayakashik, akik összekeverik a nagyival és meg akarják szerezni a "barátok könyvét". Ekkor botlik bele szó szerint a szerencse macskának álcázott ayakashiba, akivel egyességet köt: a védelméért cserébe a fiú halála után megörökli a könyvet.

Hát az ismertetőírás nem az erősségem.

No, de néhány kiegészítő információ és máris érthetőbb lesz, miről van szó.

ayakashi vagy yokai: a japán folklór mitikus teremtményeinek összefoglaló neve. Magyarul talán a szellem vagy a démon felel meg nekik. Ők különleges, emberek számára láthatatlan lények, akik nagyon hosszú ideig élnek és lehetnek jó- vagy épp rosszindulatúak.

Natsume ezeket a lényeket látja, így nem csoda, ha néha furcsán néznek rá, mikor látszólag magában beszél, hirtelen megijed a semmitől, vagy egy palack vizet önt az út közepére.

A japán mitológiában misztikum övezi a neveket. Itt jön képbe a "barátok könyve". A mítosz szerint, aki megszerzi egy ayakashi nevét, az uralkodik rajta, sőt a név elpusztításával meg is ölheti.

Reiko nagyi hobbiszinten gyűjtögette a neveket, amiket egy könyvecskébe foglalt össze. Ezt Takashi megörökölte a hataloméhes ayakashikkal együtt. Az epizódokban feltűnő ayakashik fele ugyanis el akarja venni tőle, hogy uralkodhasson a benne szereplők felett, míg a másik felük csupán vissza szeretné kapni a nevét.

A feladat tehát adva van Takashinak, adja vissza a neveket és közben ne haljon meg.

Ebben segítsége a Nyanko-sensei fedőnéven dagadt macskát játszó ayakashi, Madara. Persze a szőrmók cica álcája alatt egy hataloméhes, meglehetősen nagy és erős, fehér... hát, valami négylábú, macska-kutyaféle rejtőzik. Mindenesetre nagyon impozáns mikor a dagadt macska alakot vált. 

Natsume titkolja képességét nevelőcsaládja és osztálytársai előtt is, így folyton kínos helyzetekbe kerül, amiket a mindig feltűnő macskája sem könnyít meg. (Főleg mikor emberi alakot ölt...)

Az epizódok egy-egy ayakashi történetét mondják el. Mindig újabb és újabb lények bukkannak fel, akiken vagy segíteni kell, vagy megszabadulni tőlük. Mindeközben a néző megismeri történetüket és Reiko múltjára is egyre több fény derül.

Natsume mellesleg elég látványos módon adja vissza a neveket jogos tulajdonosuknak. Madara útmutatása szerint Reiko nyálára és leheletére van szüksége, amivel mint vérrokon szerencsére rendelkezik. Takashi tehát kitépi a megfelelő nevet tartalmazó lapot a könyvből, a szájába veszi, elmormol egy imát és szabályosan visszafújja a nevet tulajdonosához. Eközben a nagymama illetve a nevét visszakapó ayakashi emlékei átáramlanak rajta.

Ez látvány szempontjából nagyon hatásos jelenet.

Így összefoglalva talán hasonlít más animékre, amikben szintén yokaiok ellen, vagy épp mellett folyik a harc, ez a sorozat azonban más. Sokkal több és sokkal jobb. Hogy miért? Máris kifejtem.

A rajzolása természetesen gyönyörű. A zene nem rossz, az a fajta, amitől első hallgatásra nem ájul el az ember, de ahogy egyre többet találkozik vele, megszereti. Illik a történethez ez a kissé melankolikus zenei világ.

Az anime legnagyobb erőssége azonban nem a külsőségeken nyugszik, hanem a belső értékeken.

Minden epizód egy olyan történetet mesél el, ami ad valamit a nézőnek. A kapcsolatok gyönyörűen kirajzolódnak minden szépségükkel és negatívumukkal együtt. Igazi érzelmek vannak ebben a sorozatban, (barátság, harag, szerelem, gyűlölet, bánat, szeretet) amiket nem habozik mélyebben boncolgatni. Hiába ayakashi a szereplőgárda nagy része, valódi emberi kapcsolatokat mutatnak be.

A másik erőssége a karakterek. 

Takashi jelleme mély. A kétségei, szomorkás stílusa megalapozza a történet hangulatát. Pozitív üzenetet hordoz, ahogy fejlődik. Az elején teljesen magányos, szomorú fiú, aki nem találja helyét a világban és önmagát semmire sem becsüli, célt talál. Megtalálja a helyét, elfogadja magát és közben kinyílik annyira, hogy kapcsolatokat építsen nem csupán az ayakashikkal, akiket csak ő lát, hanem más emberekkel is. Nagyon kedvelem.

Madra (vagy Nyanko-sensei, ahogy jobban tetszik) szintén változik a történet során. Ő a hataloméhes, emberutáló ayakashi mintapéldája, mégis képes együtt dolgozni, sőt élni a főszereplővel. Közben pedig szinte valódi házi macskává válik és persze egyre szorosabb barátság fűzi Takashihoz.

A nevelőszülők jelleme is tetszetős. A néző látja, ahogy egyre inkább befogadják a fiút, a családjuk részéve teszik és valóban aggódnak érte, mikor fülig sárosan hazaesik egy ayakashi gyilkossági merénylet után és azt hazudja, csak elesett.

Az osztálytársak főleg csak kiegészítő szerepet kapnak. Ők amolyan színfoltjai a történeteteknek, főleg Sasada, aki sejti, milyen képessége van a fiúnak és ki akarja csikarni belőle a vallomást. Tanuma szintén érdekes adalék mivel ő is érzékeli a lényeket, bár látni őket már nem tudja. Ahogy Takashi megnyílik, feléjük is egyre nyitottabb lesz, természetesen elsősorban a sorstársnak tekinthető Tanuma felé.

Ez tehát egy olyan anime, aminek van üzenete, mondanivalója, épp ezért szeretem annyira.

Azoknak ajánlom, akik érteni és érezni is szeretik a sorozatokat, akik szeretik a misztikus lényeket, illetve érdeklődnek a japán folklór iránt.

Ízelítőnek egy rövid amv a sorozatból. (Igaz, az végén néhány képkocka már a második évadból származik.) Szerintem látványosra sikerült és a zene is nagyon tetszik.

Technikai információk:

A sorozat, mint az animék többsége, manga alapján készült. Yuki Midorikawa fejéből pattant ki a történet és ő rajzolta papírra is. Nem szoktam mangát venni, néha olvasok, de csak könyvtárból kölcsönözve, ám ha ez megjelenne magyarul, biztosan beszerezném.

A manga 13 kötetes, míg az anime 4 évadot élt meg. Az első évad, amiről írtam, Natsume Yuujinchou, a második Zoku Natsume Yuujinchou, amit hamarosan elkezdek nézni, a harmadik Natsume Yuujinchou San és végül a negyedik Natsume Yuujinchou Shi címen fut. 

Érdekesség, hogy még általános iskolás koromban volt egy szerencse macska alakú ébresztőórám. Iszonyat idegesítően kívánt nekem "good morning"-ot, így nem is használtam sokáig, de aranyos volt, mint Nyanko-sensei. (Sajnos meghibásodott, nem működött tovább, így leselejteztük.)