Teapalota

Jelentem, élek. Nem evett meg egy jeti, nem raboltak el kis zöld emberkék és öngyilkos hajlamaim sincsenek (még). Akkor mégis miért hanyagolom virtuális dolgaimat? Mert a fontossági listámon a virtuális hátrébb sorolandó mint az organikus. (Meg mert rohadtul el vagyok havazva...)
Egyszerűen egyre kevesebb időt töltök gép előtt. Na, jó, tegnap folyamatosan a laptop előtt görnyedtem, de csak azért mert valaki minimum tízoldalas beadandót szeretett volna. Tízet! Tíz oldalt egy versről! Egy barokk versről és annak politikai mondandójáról! Nem tudom, kedves erre tévedő olvasóim észrevették-e, de én képtelen vagyok a semmiről írni. Nálam nincs üres járat. Így pedig nem épp egyszerű összehozni a megfelelő terjedelmet. No, de nem nyafogok, mert akkor elkezdenék zh-król, vizsgákról és szakdolgazati harakiriről firkálni, ami senkinek sem jó. Inkább leírom, most épp mit találtam annyira érdekesnek, hogy blogot ragadtam.

Kis bevezetésnek egy szösszenetnyi magánszféra.
Magánéletem tabu, tabu a blognak, tabu a családomnak, tabu a barátoknak. Mr. A. az én magánügyem és pont. Így nem részletezem, milyen ő, milyen a kapcsolatunk vagy ilyesmi. Azonban mivel időbeosztásom jelentős részét képezi, vagyis szabadidőm nagy részét vele töltöm, így a nagyközönségnek is érdekes dolgok szintén hozzá köthetők. Úgyhogy egy rövid eszmefuttatás következik a randizásról, visszareflektálva egyik korábbi bejegyzésemre (Randi).
Az én szótáramban randi az, ha egy fiú és egy lány (vagy akármilyen identitású pár) találkozik ismerkedés és kapcsolatépítés céljából. Elengedhetetlen, hogy a randi pozitív, kellemes érzéseket váltson ki az illetőkből, különben nincs értelme még egy alkalomnak.
Nos én heti x alkalommal randizok Mr. A.-val. Igen, már egy pár vagyunk, de attól ez még randizás.
Mivel az érdeklődési körünk meglehetősen egyezik, könnyű olyan helyeket találnunk, ahol jól érezzük magunkat. Persze egy koliszoba is tökéletes tud lenni, ha fáradtak vagyunk és csak egymást akarjuk bámulni vigyorogva. Mégis jobban preferáljuk az érdekes helyeket. Így találtunk a korábbi bejegyzésemben szereplő Sugar! cukrászdára is.
Tartva formánkat, megint gyöngyszemre akadtunk Budapest szívében. Ezt pedig muszáj megosztanom kicsiny közönségemmel.
Szóval Mr. A. gondolt egyet, tudja, milyen helyeket szeretek, és elvitt a Teapalota a potalához nevű teaházba. Nem tudtam, hova készülünk, így teljesen váratlanul ért ez a különleges, keleti közeg. Nagy pozitív meglepetés volt, sok sok piros pont érte, annak ellenére, hogy egész úton nyafogtam, mondja már meg hova készül elrabolni.

Teaházjelentés következik:

El van dugva, mint minden igazán jó hely. Megközelíteni legegyszerűbben az Oktogon felől lehet, mivel a Jókai utcában van. (Megjegyzés: közel van az Istanthoz, amiről szintén írtam korábban, illetve a Zöld Teknős is errefelé található, ahova még nem sikerült eljutnom, de a randihely listám egyik pontja.)
Amint belép a gyanútlan teára szomjazó vendég, igazi keleti környezetben találja magát. Füstölők illata száll, minden fonott, szőtt, selyem vagy hal. Van egy pici tavacska pont a bejárat mellett, aranyhalakkal természetesen és egy akvárium az emeleti részen.
Az alsó szint rendes asztalos, székes, gyönyörűen festett falakkal körbevett, tágas hely. A mellékelt jobb oldali képen látható is. (Saját képekkel nem tudok szolgálni, mert sajnos túl sötétek lettek.)
Mi azonban valami különlegesre vágytunk, így egyből a lépcső felé vettem az irányt. A fenti rész maga a kelet. Selyemfüggönyökkel szegélyezett, puha szőnyegű szoba akváriummal, apró asztalokkal és sok-sok párnával. Cipőt szigorúan le kell venni és a polcra tenni, vagy ha valaki nagyon ragaszkodik lábbelijéhez, kap egy zokniszerű papucsot, amit ráhúzhat.
A kiszolgálás tetszetős. A pincér illett a környezetbe keleti vonásaival és nagyon kedves és mosolygós volt. A pultos lány pedig jót mosolygott a körmeimen (most épp katica mintás).
Rettentően sok tea van. Bőség zavara a négyzeten. Mire mindet végiglapoztuk, átolvastuk, megfontoltuk, teljesen belekeveredtem, épp milyen fajta teákat is nézegetek. Sokáig tartana végigkóstolni az itallapot az már egyszer biztos. Nagy nehezen azért sikerült választanunk:
Mr. A. teája:

Ceylon Pekoe Lovers Leap (’szerelmesek ugrása’) A legenda szerint Nuwara Eliya hegyei között van egy szikla, ahonnan a szerelmesek, akiknek tiltott volt összeházasodniuk, együtt a mélybe vetették magukat. Ez a tiltott szerelem adta a nevét az ültetvénynek, és így ennek az exkluzív teának is, amely lágy, erdei illatával kóstolója szívét is rabul ejti.

Az én választottam:

Tibeti boróka ORGANIC Ez az organikus tea biotermesztésű tealevelekből készült, aromát nem tartalmaz, ízvilágában kizárólag a szálas fekete tea és az erdei gyümölcsök, az érett eper, a mézédes málna és az áfonya íze teszi varázslatossá és egészségessé ezt a különleges teakeveréket. Fekete tea, búzavirág, málna és eperdarabok, kékáfonya.

Egy adag egy kancsó teát jelent, vagyis 3-4 csészényit. Kellemes mennyiség és nagyon finom. Bár mindketten fekete teát ittunk, az enyém gyengébb volt. Jól választottunk, mert én édesebben szeretem a dolgokat.
Amúgy csak azért döntöttem végül a boróka tea mellett, mert már régóta ki akarom próbálni a szárított borókát, csak eddig még nem láttam boltban. Még a sámánizmus tanárom mesélte, hogy a füstje igazi szakrális légkört teremt. Hát az íze sem rossz.

Ezen a fenti részen (bal oldali kis kép) körben tibeti fényképek sorakoznak. Sok szerepel a Dalai Lámáról, aki hihetetlen egyéniség. Kedvelem a bölcsességeit és mindig megnézem a vele készült interjúkat.
Az ablakból pedig láttam, hogy kívülről az épületre kis színes zászlókat aggattak. Nagyon hangulatos ez a hely. És meglehetősen forgalmas is.
Megérkezésünkkor a fenti rész üres volt, alul viszont szinte minden asztalnál ültek. Aztán ahogy telt az idő, szürcsölgettük a teánkat, a meghitt hangulatnak vége szakadt. Egyre több vendég telepedett le a többi párnára körülöttünk.
Érdekesség, hogy a teaházban teákon kívül füstölőket, sőt még könyveket is lehet kapni. Nagyon meglepődtem, mikor kiszúrtam néhány Anita Blake kötetet a pénztár mellett.
Megéri betérni ide, igazán hangulatos, egyedi és, ha nem csúcsidőben megy az ember, meghitt hely. Teázó pároknak ideális egy randihoz, mindenki másnak pedig a keleti hangulatért vagy egy igazán jó forró tea kedvééért  érdemes lehet ellátogatni ide.
Megjegyzem, nem olcsó mulatság. A magasabb érkategóriájú helyek közé tartozik, de csakúgy, mint a Sugar! esetében, a díszletet is meg kell fizetni, nem csak a teát.
Akinek felkeltettem az érdeklődését, itt utánanézhet: Teapalota a potalához

Helyzetjelentés:
Ahogy a bejegyzés elején is írtam jelenleg a zh-któl szenvedek. Viszont így is bújom a regényeket, két óra közti szünetben levezetésként. Cassandra Clare nem okozott csalódást, imádom ezt a trilógiát is. Na meg az összes Herondale srácot.
Ha már könyvek, muszáj elújságolnom, hogy mit vettem ma. Nagy mázlim volt, hogy észrevettem egy akciót, így 60%-os leértékeléssel tudtam beszerezni Naomi Novik negyedik könyvét. Már csak ez, az Elefántcsont birodalom hiányzott a sárkányos gyűjteményemből, mivel a további részek még nem érhetők el magyarul.
Szándékomban áll újra felvenni blogolási és írási ritmusomat, csak mindig közbejön valami. No, de tervezek néhány érdekes dolgot, amit megoszthatok az internetes világgal is, ilyen a mozi és a koncert.