Mark Lawrence az egyik kedvenc íróm, és nem csak azért, mert izgalmas történeteket talál ki érdekes karakterekkel, hanem mert úgy tud megújulni újra és újra, ahogy csak nagyon keveseknek sikerül.
A Jég könyve már a negyedik trilógiája, és bár ugyanabban a világban játszódik, mint Az Ős könyve trilógia, megint megcsinálta, teljesen újat tudott nyújtani.
A borító nagyon szép és kifejező, akár a cím. 464 lapjával terjedelmes olvasmány, ahogy azt a szerzőtől megszokhattuk.
Fülszöveg:
"Az Abeth végtelen jégmezein nincs helye magányos embereknek. Még együttesen is épphogy csak lehetséges életben maradni, önmagában senkinek sincs rá esélye.
Ahhoz, hogy valaki elviselhesse a hideget, hogy kibírja a több hónapig tartó éjszakát, amikor szinte maga a levegő is megfagy, különleges vérvonal kell. Ettől különbözni végzetes, a változatosság pedig veszélyt hordoz magában. Márpedig Yaz nem olyan, mint a többiek.
Ezért elszakítják mindentől: elveszik tőle a családját, a fiút, akivel élete hátralévő napjait szerette volna tölteni, és egyedül kell utat törnie egy olyan, alapjaiban különböző, rejtélyekkel és veszedelemmel teli világban, amelyről még csak nem is sejtette, hogy létezik.
Szembesül azzal, hogy az Abeth világa sokkal ősibb és furcsább, mint képzelte volna. Ráébred, hogy a gyengeségei egy másfajta erő jelei. És megtanulja, hogy miként szálljon szembe a túlélés kegyetlen törvényeivel, amelyek kezdettől fogva uralták törzsének életét.
Csak a legmélyebb sötétségben ragyognak fel a csillagok."
Ez a könyv kicsit párhuzamba állítható a Vörös Nővér című kötettel. Ugyanabban a világban játszódik, ugyanúgy egy fiatal lány a főszereplője, mégis teljesen más, és én ezt tudom értékelni. Tetszett, hogy az új főhős értékrendje, háttere és motivációja teljesen más volt, mint az említett másik kötetben, és bár a világ ugyanaz, épp a másik felén járunk. Ezzel pedig egy teljesen más hangulatú történetet alkotott, és én ezt a megújulást bizony szeretem. Szeretem, mert nem a korábban megírt dolgokat akarja új csomagolásban újraírni, hanem mer valami mást kipróbálni.
A háttérvilág felépítése ezúttal is részletgazdag. Minden jégen élő törzs más egy kicsit, és a mágia illetve a letűnt civilizáció technikai maradványai is fontos szerepet kaptak. Kedvelem Lawrence könyveiben, hogy egyszerre fantasy és sci-fi. Ebben a kötetben ez a kettősség kifejezetten hangsúlyos volt.
A karaktereket illetően egy jóval könnyebben megismerhető és megérthető főhőst választott, ami cseppet unalmasnak hatott, de még van benne bizodalmam a további köteteket illetően. A szereplőgárda nagy része egyébként gyerekekből áll, és már megint a negatív hősök a legizgalmasabbak. Azért Pome karaktere meglehetősen unalmas volt, de ő épp csak a negatív mellékszereplő figuráját töltötte be.
A szereplők kapcsolatai meglehetősen gyorsnak érződtek, mint minden ebben a kötetben. Gyorsan összebarátkoztak, gyorsan összevesztek és nagyon gyorsan rohangáltak egyik akcióból a másikba. Korábbi olvasmányaim miatt nekem most kifejezetten jólesett ez a pörgés, de tökéletesen megértem, ha nem minden olvasó értékeli ezt. A cselekmény ugyanis alig pár nap alatt játszódik, és mégis van benne minden. A szereplők egyik bajból a másikba csöppennek, egyik halálos veszélyből a másikba futnak, egyik tervet kovácsolják a másik után, miközben bukják is el őket, hogy aztán újra tervezve megint veszélybe kerüljenek. Ettől a könyv cselekménye egyetlen pillanatra sem áll meg, ami olvasás szempontjából akcióban bővelkedő élményt nyújt, de nem hagyja elmélyedni az olvasót. Néha csak szerettem volna megállni, és feldolgozni az eseményeket, de nem lehetett, mert jött a következő probléma, majd az azt követő, és így nehéz volt jobban megismerni a szereplőket. Egyedül a főhős karakterén lehetett picit elmélkedni a képességei miatt, míg a többiek, mint egy mellékszereplő örvény keringtek körülötte, ahogy harcoltak, elbuktak, esetleg meghaltak.
A cselekmény tehát egyáltalán nem unalmas, sőt, kifejezetten izgalmas, ám helyenként cseppet sok. Ráadásul ezzel a tempóval a mágia háttere is sérült picit, mert az olvasó úgy érezheti, hogy ennek a főhősnek bizony nincs akadálya, az előbb merítette ki a tartalékait, ám itt az új veszély, és épp van még egy kis tartalék, na még egy kicsi, meg még egy és így tovább. Mivel az egész könyv egy nagy akciójelenet, nincs idő megpihenni, nincs idő feltöltődni, és így nincs idő elhinni, hogy Yaz egy tehetséges kölyök és nem egy szuperhős...
Az írótól kissé szokatlanul megjelenik ebben a könyvben egy kis tiniszerelem, szerencsére mértékkel, ám mégis sután. A főhősnő csillaga körül keringő három úriemberből egy nem szorult különösebb magyarázatra, míg a másik kettő, amolyan tinédzser módra el lett kapkodva. Románcot kibontani sincs idő ilyen cselekménytempó mellett, ami nem baj, de még egy nem épp kedvező tulajdonságot ad az amúgy is "túl jó" főhősnőnek. Ráadásul zavart picit, hogy a háttérben megbújó politikai szálak helyett azon kellett lamentálnom, melyik srác illik jobban a csillagos hercegnőhöz. Szokatlan a szerzőtől, ám meglepően új is, amit valahol megértek.
Összességében ez egy nagyon pörgős cselekményű kötet néhány gyerek és tini túlélésért folytatott küzdelméről. Nem annyira sötét, mint a szerző korábbi alkotásai, és a főhős sem olyan érdekes jelenség, de a megszokott Lawrence-világban játszódik. A szerző tehát megint letett az asztalra egy teljesen más jellegű könyvet, és én ezt a megújulást dicsérem, még úgy is, hogy nem lett a kedvencem.
Azoknak ajánlom, akik Az Ős könyve trilógiát szerették, mert valószínűleg ezt is értékelni fogják. Viszont, akinek az a trilógia a fiatal lányokkal a főszerepben nem tetszett annyira, óvatosan kezdjen bele, mert ez eddig a szerző legkönnyedebb alkotása, semmi antihős főszereplő, és inkább szürkület, mint sötétség. Ha pedig valaki azért nem vett még a kezébe Lawrence kötetet, mert félt a sötét és véres cselekménytől, ezzel nyugodtan tehet egy próbát, mert érzékenyebb lelkűeknek is fogyasztható alkotás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése