Régóta szemeztem ezzel a könyvvel. Nagyon tetszik a borító, és kifejezetten kedvelem azokat a történeteket, amelyekben a könyvek és az olvasás szeretete nagy hagsúlyt kap. Egy könyvesboltról szóló könyv tehát csak érdekes és kedves lehet.
Meglepően hosszú 440 oldalával, de többnyire olvastatja magát, így jó tempóban lehet vele haladni.
Fülszöveg:
"Miranda Brooks sosem fogja elfelejteni a tizenkettedik születésnapját. Ekkor veszett össze ugyanis az anyja és az imádott nagybátyja, a különc Billy. A lánynak fogalma sincs arról, mi vezethetett a szóváltáshoz, amely végül mindent megváltoztatott.Attól kezdve nem látta többé a nagybátyját, így sok-sok év múltán, Billy halálakor meglepődve értesül arról, hogy a férfi ráhagyta a Los Angeles-i könyvesboltját. Mirandának nemcsak a csőd szélén álló üzlet irányításával és a meglehetősen ellenséges boltvezetővel kell megbirkóznia, de a végére kell járnia a nagybátyja utolsó kincsvadászatának is. A férfi ugyanis nyomokat hagyott hátra számára a könyvesbolt polcain sorakozó könyvekben, amelyek révén nemcsak a férfi élettörténete tárul a lány elé, hanem az is, miért szakadt ketté a családja azon a végzetes születésnapon."
Ez a könyv lényegében egy családtörténet. A cselekmény központi mozgatórugója egy családi titok, amelyet a főhősnő fokozatosan fejt fel. Mivel mindezt könyvek segítségével teszi, az irodalom újra és újra előkerül a történetben, így burkolt könyvajánlónak is tekinthető.
A kötet jelenleg 78%-on áll Molyon, vagyis nem kapott túl jó értékeléseket. Ez egy ideig vissza is tartott az olvasástól, mert féltem, csalódni fogok. Csakhogy most, hogy a könyv végére értem, meg kell állapítanom, nagyon alul van értékelve. Én ugyanis épp azt kaptam tőle, amit vártam, egy könnyed olvasmányt könyvszerető emberekről.
Az alapötlet szuper, hiszen melyik könyvmoly nem kacérkodott még el a gondolattal, hogy milyen lenne könyvesboltot nyitni, hát még ha ez a könyvesbolt az ölébe hullik egy örökség által. Csábító, nem igaz? Ehhez jön egy családi titok, ami fenntartja a kíváncsiságot, no meg egy csipet útkeresés romantikus és szakmai téren is. Szóval adva van benne minden, ami az ilyen típusú könyvekbe kell. A kivitelezés pedig, bár nem tökéletes, de teljesen korrekt.
A családi titok könnyedén kikövetkeztethető. Én legalábbis elég hamar rájöttem, mi lesz a csattanó. Ez azonban nem vett el az olvasás élményéből, mert a kincsvadászat kifejezetten kreatív volt. Könyvek adták a nyomokat, és szép fokozatosan elevenedett fel tőlük a nagybácsi múltja. Helyenként ugyan ellapososodott ez a szál, mikor a főhős elakadt egy-egy nyommal, ám ez belefért.
A főhősnő meglehetősen semleges karakter. Meg lehet kedvelni, mivel érthetőek a motivációi, ám nem tud az olvasó szívéhez közel kerülni. Nekem cseppet határozatlannak tűnt, mikor hagyta, hogy mellébeszéljenek a szereplők, és ha egyszer a sarkára állt, azt sem a megfelelő okból a megfelelő időpontban tette. Utána meg persze azonnal bocsánatot kért. Ez azonban szintén nem rontotta az olvasási élményemet.
A szerelmi életének alakulása is borítékolható volt. Az olvasó sokkal gyorsabban rájön, merre húz a szíve, mire vágyik, így ez sem okoz nagy meglepetéseket. A románc vérszegényre lett megírva. Cseppet el lett nyújtva a kezdeményezés, amelyről túlságosan gyorsan váltottak nagy szerelemre. Itt jobb lett volna az okosabb fokozatosság, vagy némi állandó jellegű szikra a szereplők közt.
A főhősnő szakmai válsága is kiszámítható volt, de ez megint nem probléma. Mint írtam, melyik könyvmoly ne hagyná ott a munkáját, ha helyette könyvesboltot vezethet. Az viszont már egy fokkal zavaróbb, hogy a bolt üzleti kérdéseit tessék-lássék könnyed megoldásokkal oldatta meg az írónő. A hangsúly azonban egyértelműen a családtörténeten volt és nem a könyvesbolt gazdasági vonatkozásin, így ez is bocsánatos bűn.
A szöveg tele van irodalmi utalásokkal, ami jó, és gördülékeny. A párbeszédek általában rövidek, és szerencsére nem semmitmondó fecsegésekből állnak. Sőt, néha inkább bosszantó, mennyire nem akarnak hosszabb beszélgetéseket folytatni. (Oké, ennek történetvezetés szempontjából oka van, így érthető.) Az egyetlen problémám az írónő stílusával a visszaemlékezéseknél volt. Elég sajátos narrációt használt, ahol keverte a jelen párbeszédeit egy múltbéli külső nézőpontból történő visszaemlékezéssel. Engem néha kilökött a szövegből a folyamatos nézőpontváltás, így ezt elegánsabban is meg lehetett volna oldani.
Szóval nem hibátlan könyv, nekem mégis tetszett. A kissé cukros befejezése ellenére is kellemes olvasási élményt nyújtott, és épp azt kaptam tőle, amit vártam. A nem túl jó értékelések aránya tehát ne bátortalanítson el tőle senkit, érdemes adni neki egy esélyt.
Azoknak ajánlom, akik kedvelik a családtörténeteket, és élvezettel olvassák a könyvekben meglapuló irodalmi utalásokat. Azoknak pedig, akik könyvesboltról szőtt álmokat dédelgetnek, mindenképpen javallott olvasmány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése