Júliusban csupán négy filmet néztem meg. Egyrészt, mert szabadidőmben inkább olvastam vagy sorozatokat néztem (A legjobbakról írtam is ITT.), másrészt, mert még mindig nem voltam moziban. Tudom, tudom, nyitva vannak már a mozik, de felhozatalból csupán egy érdekel, amire talán majd augusztusban el is megyek.
Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története
"Két kisvárosi énekes popsztárrá akar válni a globális dalversenyben, melynek során óriási tétek, alattomos riválisok és színpadi bakik közepette kell összetartaniuk."
Nincs jó mentségem arra, hogy megnéztem ezt a filmet. Talán csak annyi, hogy azt hittem, ez egy paródia, mert nekem annak tűnt az előzetes alapján. Csakhogy elég gyorsan kiderült, nem, ezt a készítők komolyan gondolták...
Először is leszögezem, semmi bajom az Eurovíziós Dalfesztivállal, bár nagyon-nagyon távol esik a zenei ízlésemtől. Olyannyira távol, hogy egyszerűen nem tudom értelmezni az előadók nagy részét, a győztesekről nem is beszélve. Azonban tudom, hogy sokan szeretik, ami teljesen oké. Az viszont már nem annyira oké, hogy egy giccses, klisés és bugyuta filmben magasztaljuk az egekig. Igen, ez a film arról szól, hogy milyen csuda jó ez a dalfesztivál, ettől boldog mindenki, még a csillámpónik is ettől tojnak szivárványt. A film közben úgy éreztem, leépül az agyam, a maradék agysejtjeim pedig sztrájkba kezdtek, így a végét inkább átaludtam. Már amennyire tudtam ezektől a förtelmesen nyálas popdaloktól... Az a legrosszabb ebben a filmben, hogy olyan, mint egy paródia, de ordít róla, hogy komolyan gondolták. Komolyan úgy érezték, hogy ettől majd jobb kedve lesz a nézőnek, és megszereti a dalfesztivált. Csakhogy a viccek nem viccesek, a történet szánalmasan elcsépelt, és míg egyeseknek jól áll az eltúlzott karakter, akit írtak neki és felvállaltan ripacskodik, addig a főhőst nézni pusztán kínos. Will Ferrell sosem volt jó színész, itt azonban annyira akar ezen változtatni, hogy az ember már-már megsajnálja. Aztán rájön, hogy ez az egész az ő buggyant agyából pattant ki, neki köszönhető ez a kínzással is felérő film, így inkább elküldené a fenébe.
Ez a film szerintem borzalmas és cseppet sem humoros. Nagyon bánom, hogy megnéztem, így inkább nem ajánlom senkinek, még azoknak sem, akik rajonganak az Eurovíziós Dalfesztiválért. Inkább nézzék vissza a korábbi évek ismétléseit, sokkal jobban járnak vele, mert ezzel a rettentettel.
I'm mother
"Az emberiség tömeges kipusztulását követően a tinilányt az anyadroid neveli fel, ám a lány világa hirtelen összeomlik, amikor találkozik egy másik emberrel."
Nem vagyok a sci-fi rajongója, de van néhány alkotás, ami kifejezetten tetszik, és ránézésre ez a film is ilyennek tűnt. Nem csalódtam.
A történet nem bonyolult, ám attól még csavaros. A díszlet is viszonylag egyszerű, ám a felvetett gondolatok nagyon érdekesek, és a filmben végig jelen van a feszültség, amitől remek hangulata lesz. A színészek játékára nem lehet panasz, és egy másik hasonló és remek filmet idézett fel bennem (Hold), amitől még szimpatikusabbá vált. Épp az ilyen típusú alkotásokat kedvelem, szóval nekem nagyon tetszett.
Összességében ez egy izgalmas és elgondolkodtató film. Tudom ajánlani a sci-fi szerelmeseinek és azoknak is, akik egyébként nem néznek ebben a zsánerben filmeket, mert nekik is érdekes és szórakoztató lehet.
Botrány
"Roger Ailes (John Lithgow) az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb médiabirodalmának vezetője, a FOX News hírcsatorna alapítója nem válogatott az eszközökben, legyen szó egy szaftos sztoriról, vagy a női alkalmazottak megalázásáról. A hírhedt mogul hatalma egy pillanat alatt összedőlni látszott, amikor Gretchen Carlson (Nicole Kidman), a csatorna egykori műsorvezetője szexuális zaklatás vádjával beperelte őt. Az eddig hallgatásba burkolózott nők, köztük a népszerű riporter, Megyn Kelly (Charlize Theron) is nyilvánosságra hozta, hogy a csatorna igazgatója többször inzultálta őt. A botrány egyre nagyobb méreteket öltött, ami Alies bukásához vezetett."
Nagyon érdekelt ez a film, mert aktuális témát boncolgat, valós események alapján készült, és az előzetese alapján egy feszült filmnek tűnt. Csakhogy Nel barátom nem túl pozitívan értékelte, így jegeltem egy ideig a megtekintését.
Ennél a filmnél nagyon mellé lőttek a készítők. Ott az izgalmas alapötlet, a remek színészek, de annyira unalmasan és érdektelenül van tálalva az egész, hogy a néző elég hamar úgy érzi, a mellékszál sokkal érdekesebb, mint a cselekmény. Sőt, minden érdekesebb, mint a cselekmény, és ezzel konkrétan nem pártolják a hasonló témájú filmeket, hanem elveszik tőlük a néző kedvét. Persze lehet, hogy az amerikai közönség kicsit jobban átérzi ezt a filmet, hiszen számukra ismerősek lehetnek a karakterek a valóságból, de ez nagyon kevés. Kevés a néző lekötéséhez és kevés egy ilyen egyáltalán nem félvállról vehető témához. Csalódtam.
Ez a film tehát nem éri el a célját, sőt, alulmúl minden várakozást. Csak azoknak ajánlom, akik nagyon unatkoznak, ha tényleg nincs más, jobb alkotás, amit nézhetnének. Aki pedig a szexuális zaklatás témaköréről szeretne filmet nézni, keressen egy másikat, mert ez bizony harmatgyenge.
Keresem a testemet
"Románc, rejtély és kaland keveredik ebben az elbűvölő animációs filmben, amikor egy fiatalember szerelmes lesz, egy magányos kéz pedig tűvé teszi Párizst a gazdája után."
Ez egy francia animációs film, amiben egy levágott kéz igyekszik megtalálni a testét. Elég morbid ötlet, azonban ez a morbid kiegészítés kellett, hogy a történet élvezhető legyen, és kitűnjön az egyszerűség mocsarából.
A grafika nem rossz, bár nem is mondanám kifejezetten szépnek. Nekem a kéz esetében nagyon tetszett minden vonal és szín, remekül eltalálták az ujjak mozgását és a díszletet hozzá. (A galambot viszont nem fogom megbocsátani!) Az emberek ábrázolásánál azonban már kevésbé voltam lenyűgözve. A történet egyébként - ha a kéz útját leszámítjuk - meglehetősen egyszerű, egy fiatal férfi útkeresését követhetjük nyomon. Ez szokványos, átlagos és valljuk be, nem túl izgalmas. Hacsak el nem veszíti a kezét... Hétköznapi gondolatok, hétköznapi problémák és hétköznapi üzenet, ám nem egy szokványos köntösben, így kissé izgalmasabbá válik. Nekem tetszett, míg San Diego úgy kommentálta: "Nem vagyok elég bölcsész ehhez a filmhez." és ez a felvetés bizony jogos.
Azoknak ajánlom, akik kedvelik a kissé elvont alkotásokat, szeretik a művészi szimbolikát, és egy semmihez sem hasonlító, mégis szokványos történetre vágynak. Nagy dolgokat azonban senki se várjon tőle.
Értékelés:
I'm mother -> 9
Keresem a testemet -> 7
Botrány -> 5
Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története -> 2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése