Habár szeptemberben elég sok dolgom volt és ez meg is látszik a bejegyzések számán, kicsit több filmre jutott időm. Szám szerint négy filmet láttam, amiből csupán egyet moziban.
Az - Második fejezet
"A Vesztesek Klubja legyőzte a kísérteties Pennywise bohócot, túlélte a felfoghatatlan kalandot, tagjai szétszóródtak – felnőttek. De mindannyian tudják, hogy nem hagyhatják maguk mögött a múltjukat. Hiába győzték le a gonoszt, ha az elpusztíthatatlan…
27 évvel később egy telefonhívás ébreszti mindannyiukat: Derryből keresik őket. Újrakezdődtek a megmagyarázhatatlan eltűnések, a kisváros utcáit és házait ismét hatalmába keríti a rettegés.
A Vesztesek hűek egykori fogadalmukhoz: hazamennek, hogy újra szembenézzenek a lisztes képű, festett arcú, kacsázó léptű borzalommal."
Az első film sikere után nagyon kíváncsi voltam a folytatásra. Még az sem tántorított el, hogy olvastam a könyvet és tudtam, hogyan zárul ott a történet és én azt cseppet sem akartam végignézni. (Bőven elég volt szenvedve végiglapozni.) Reméltem ugyanis, hogy a készítők megbirkóznak vele és tényleg sajnálom, hogy nem így lett.
Ami működik gyerekekkel, az egyáltalán nem biztos, hogy működik felnőttekkel is. Az első film sikerének titka a remek gyerekszínészekben rejlett. Annyira rájuk lett szabva a történet, a hangulat és a látványvilág, hogy minden nézőben a nosztalgia érzését keltette. Ráadásul kifejezetten szórakoztató volt, ahogy a gyerekek szörnyek elől menekültek. Csakhogy ebben a második részben ugyanezen szörnyek elől felnőtt emberek menekülnek, ami nem szórakoztató, hanem nevetséges. Kicsit talán a készítők is érezhették ezt, mert minél több visszaemlékezést zsúfoltak bele, hogy a megkedvelt gyerekek is helyet kaphassanak benne. Ettől viszont a film nem csupán rettentően hosszú lett, hanem darabos és érdektelen. A karaktereket nem árnyalták tovább, csak kötelező jelleggel kaptak cirka 20-20 percet, mintha ezzel letudták volna őket. Habár kicsit aggódtam, mikor elkezdték emlegetni a csüd szertartást, szerencsére semmi olyasmi nem történt, mint a könyvben. Ettől azonban nem kapott jobb befejezést vagy értelmesebb magyarázatot a bohóc karaktere. Sőt, kifejezetten következetlen volt, mert Spoiler! Ha a félelem hiányával le lehet győzni, akkor mégis miért nem dobta fel a bohóccipőjét az előző részben? Spoiler vége!
Összességében ez a film nagyon vontatottra sikerült, gagyi volt (már ami az ijesztgetést illeti) és hiányzott belőle minden gyermeki báj, ami az első részt olyan remekké tette. Nem kellett volna ez a folytatás, mert semmit sem tett a történethez, inkább csak elrontotta annak kellemes emlékét. Senki se kezdjen bele elvárásokkal, mert nem fogja teljesíteni. Számomra csalódás volt.
Hajsza a győzelemért
Ez egy remek sportfilm. Szórakoztató bepillantást enged a '70-es évek autósport világába és teszi ezt két olyan pilóta nézőpontjából, akikről mindenki hallott, ha kicsit is érdekelte a Forma 1. Mindkét színész remek alakítást nyújt, mert lényegében ők viszik el ezt a filmet, a kocsik és száguldás, csak a ráadás. Szórakoztató karakterek egy szórakoztató versengésben, amiről hiába tudja a néző, hogy mi lesz a vége - legalábbis akkor, ha mond neki valamit Niki Lauda neve - fenntartja a figyelmet. A főhősök szócsatáit pedig egyszerűen jó hallgatni.
Nekem tehát nagyon tetszett ez a film, meglepően szórakoztató volt. Nem csak sportrajongóknak ajánlom, hanem mindenkinek, aki egy izgalmas versengést szeretne látni.
A kutyám nélkül sehova
Az alapötlet zseniális és a kivitelezés is rendben van. Ez a film nagyon szépen, mégis óvatos könnyedséggel mutatja be azt a lehetetlen helyzetet, amit Ciprus megosztottsága okoz. Nagyon tetszett, hogy mindkét oldal nézőpontját megmutatták, sőt ütköztették egymással és igyekeztek ezáltal teljes képet mutatni a határról, ami nincs, mégis van. Abszurdnak és nevetségesnek tűnik a helyzet, főleg a kutya szempontjából, de sajnos mindez nem túlzás, hanem a valóság.
Örülök, hogy készült erről a témáról film és annak is örülök, hogy ilyen finoman szórakoztató formában. Tetszett és bátran ajánlom mindenkinek, akit érdekel a ciprusi török-görög helyzet vagy csak kíváncsi rá, milyen nehézségei lehetnek egy kutya átcsempészésének a határon.
X-men: Az elsők
Nos, nem lettem X-men rajongó, de ez a film azért rendben volt. Nem váltja meg a világot, de teljesen nézhető alkotás, már ha az ember bírja a szuper erővel megáldott emberek harcait. Szokásosan látványos és szokásosan nem kell komolyan venni, hiszen olyan űrhajószerű géppel röpködnek a '60-as években, hogy csuda. Nem is ez tetszett benne, hanem a karakterek. Ellentétben a sötét förtelemmel, itt a szereplők érthetőek voltak, egyáltalán volt motivációjuk és izgalmas konfliktusokat mutattak meg. Ezt az átgondoltságot pedig úgy is tudtam értékelni, hogy röpködtek a rakéták össze-vissza.
Összességében tehát nem rossz film, nem bánom, hogy megnéztem és tudom ajánlani azoknak, akik kacérkodnak az X-men filmek gondolatával. Kezdésnek szerintem teljesen rendben van.
Értékelés:
Ami működik gyerekekkel, az egyáltalán nem biztos, hogy működik felnőttekkel is. Az első film sikerének titka a remek gyerekszínészekben rejlett. Annyira rájuk lett szabva a történet, a hangulat és a látványvilág, hogy minden nézőben a nosztalgia érzését keltette. Ráadásul kifejezetten szórakoztató volt, ahogy a gyerekek szörnyek elől menekültek. Csakhogy ebben a második részben ugyanezen szörnyek elől felnőtt emberek menekülnek, ami nem szórakoztató, hanem nevetséges. Kicsit talán a készítők is érezhették ezt, mert minél több visszaemlékezést zsúfoltak bele, hogy a megkedvelt gyerekek is helyet kaphassanak benne. Ettől viszont a film nem csupán rettentően hosszú lett, hanem darabos és érdektelen. A karaktereket nem árnyalták tovább, csak kötelező jelleggel kaptak cirka 20-20 percet, mintha ezzel letudták volna őket. Habár kicsit aggódtam, mikor elkezdték emlegetni a csüd szertartást, szerencsére semmi olyasmi nem történt, mint a könyvben. Ettől azonban nem kapott jobb befejezést vagy értelmesebb magyarázatot a bohóc karaktere. Sőt, kifejezetten következetlen volt, mert Spoiler! Ha a félelem hiányával le lehet győzni, akkor mégis miért nem dobta fel a bohóccipőjét az előző részben? Spoiler vége!
Összességében ez a film nagyon vontatottra sikerült, gagyi volt (már ami az ijesztgetést illeti) és hiányzott belőle minden gyermeki báj, ami az első részt olyan remekké tette. Nem kellett volna ez a folytatás, mert semmit sem tett a történethez, inkább csak elrontotta annak kellemes emlékét. Senki se kezdjen bele elvárásokkal, mert nem fogja teljesíteni. Számomra csalódás volt.
Hajsza a győzelemért
" 1976 - a Forma 1 aranykora, a hihetetlenül izgalmas, és látványos száguldó cirkusz legendás szezonja, két felejthetetlen versenyző harcával: James Hunt, a vagány brit pilóta, a Forma 1 rocksztárja, és Niki Lauda, az osztrák fegyelmezett zseni, az 1975-ös világbajnok néz egymással farkasszemet a világ legveszélyesebb pályáin. Igazi ellenfelek, akik bármire képesek a győzelemért."Régóta szerettem volna megnézni ezt a filmet, mert csupa jót hallottam róla. Nos, joggal.
Ez egy remek sportfilm. Szórakoztató bepillantást enged a '70-es évek autósport világába és teszi ezt két olyan pilóta nézőpontjából, akikről mindenki hallott, ha kicsit is érdekelte a Forma 1. Mindkét színész remek alakítást nyújt, mert lényegében ők viszik el ezt a filmet, a kocsik és száguldás, csak a ráadás. Szórakoztató karakterek egy szórakoztató versengésben, amiről hiába tudja a néző, hogy mi lesz a vége - legalábbis akkor, ha mond neki valamit Niki Lauda neve - fenntartja a figyelmet. A főhősök szócsatáit pedig egyszerűen jó hallgatni.
Nekem tehát nagyon tetszett ez a film, meglepően szórakoztató volt. Nem csak sportrajongóknak ajánlom, hanem mindenkinek, aki egy izgalmas versengést szeretne látni.
A kutyám nélkül sehova
"Jannisz, a korábbi sikereinek árnyékában élő ciprusi zenész külföldre akar költözni egy jobb élet reményében. Terveit azonban meghiúsítja a kutyája, Hendrix: a költözés előtt nem sokkal átszökik a határon, amely a sziget görög és török részét választja el. Jannisz elindul, hogy hazacsempéssze Hendrixet. Az út során átélt kalandok azonban mindent új megvilágításba helyeznek…"Már a megjelenésekor érdekelt ez a film és nem csak az aranyos kutyus miatt. Aztán felkerült HBO GO-ra, így kényelmesen meg is tudtam nézni.
Az alapötlet zseniális és a kivitelezés is rendben van. Ez a film nagyon szépen, mégis óvatos könnyedséggel mutatja be azt a lehetetlen helyzetet, amit Ciprus megosztottsága okoz. Nagyon tetszett, hogy mindkét oldal nézőpontját megmutatták, sőt ütköztették egymással és igyekeztek ezáltal teljes képet mutatni a határról, ami nincs, mégis van. Abszurdnak és nevetségesnek tűnik a helyzet, főleg a kutya szempontjából, de sajnos mindez nem túlzás, hanem a valóság.
Örülök, hogy készült erről a témáról film és annak is örülök, hogy ilyen finoman szórakoztató formában. Tetszett és bátran ajánlom mindenkinek, akit érdekel a ciprusi török-görög helyzet vagy csak kíváncsi rá, milyen nehézségei lehetnek egy kutya átcsempészésének a határon.
X-men: Az elsők
"A hatvanas évek Amerikájában járunk. Két különös, tehetséges fiatalember összebarátkozik. Az egyik angol arisztokrata, a másik Kelet-Európából menekült, Auschwitzot túlélt zsidó. Barátságuk alapja, hogy mindkettőjük különös tudást fedez fel magában: az egyik olvassa és irányítja az emberek gondolatait, a másik uralkodik a fémek fölött. Képességeik más hasonló mutánsok körébe sodorják őket, és ők állnak élére annak a közös harcnak, amelyet az emberiségre leselkedő óriási veszély elhárítására kezdenek. De a küzdelem őket magukat is eltávolítja egymástól: Magneto és Xavier egymás ellen fordítja földöntúli erejét."Elég nagy lemaradásom van az X-men filmek terén. Valahogy ők vonzanak a legkevésbé a szuperhősfilmek közül. Ráadásul a Sötét főnix annyira rossz volt, hogy nem hozta meg a kedvemet az előzményfilmekhez. Nel barátom biztatására mégis adtam egy esélyt ennek filmek.
Nos, nem lettem X-men rajongó, de ez a film azért rendben volt. Nem váltja meg a világot, de teljesen nézhető alkotás, már ha az ember bírja a szuper erővel megáldott emberek harcait. Szokásosan látványos és szokásosan nem kell komolyan venni, hiszen olyan űrhajószerű géppel röpködnek a '60-as években, hogy csuda. Nem is ez tetszett benne, hanem a karakterek. Ellentétben a sötét förtelemmel, itt a szereplők érthetőek voltak, egyáltalán volt motivációjuk és izgalmas konfliktusokat mutattak meg. Ezt az átgondoltságot pedig úgy is tudtam értékelni, hogy röpködtek a rakéták össze-vissza.
Összességében tehát nem rossz film, nem bánom, hogy megnéztem és tudom ajánlani azoknak, akik kacérkodnak az X-men filmek gondolatával. Kezdésnek szerintem teljesen rendben van.
Értékelés:
Hajsza a győzelemért -> 9
A kutyám nélkül sehova -> 8
X-men: Az elsők -> 6
Az - Második fejezet -> 3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése